Szerző útja ismét szülőföldje, a Mátra felé vezetett, ahol útba ejtette a meseszépen fejlődő Gyöngyös főterén található vinotékát.#
Igazi illatos-tüzes mátrai bor e heti zenitünk is, a gyöngyöstarjáni Ludányi Béla szép munkája. A virágos, ősi Gyöngyöstarján komoly borászati központ (először 1275-ben említik az oklevelek, a térség falvai már ekkor dokumentálhatóan szőlőtermesztő települések voltak), csak Ludányiból is több remek borász tevékenykedik itten, e heti Ludányink közülük Ludányi Béla, aki kis, most kezdődő családi vállalkozásában palackozza érett, szép és harmonikus borait. A Ludányi különben történelmi név a térségben: 1403-ban Debrői István egri várkapitány és Vasfejű Ludányi Tamás egri püspök borozgatás közben határozta el a komplottot Zsigmond királlyal szemben (lásd a Mátraaljai borok könyve című kiadványban, az egyik legjobb magyar borkönyvben). A zenit hungarikum, a zengőhöz hasonlóan az ezerjó és a bouvier keresztezésével nemesítette Király Ferenc és teamje, nagyon ígéretes, egyre szebb borokat produkáló, zamatgazdag fajta harmonikus savakkal, itt 122 hektárjával a legnagyobb felületű új fajta. Ludányi Béla szerint a mediterráneum és észak találkozik benne, talán ezért is illeszkedik olyan jól a mátraaljai bortájba, hol a vulkán találkozik az alfölddel.
Szép világossárga szín, nem tolakodó illat, teltség. Teltség-húsosság, tűz (13 százalék alkohol) és szép természetes édesség, a 2000. évi tüzes nyarat követő napfényes ősz, a kései, október közepi szüret minden szépsége és számtalan információja benne rejlik a szépen iskolázott, elegáns, gömbölyű borban, 6 gramm/liter körüli sav, 24 gramm/liter körüli
cukormentes extrakt. Az elegáns frontcímkén egy szőlőtőkék közé szúrt kard, az Írás capernaumi centuriójára utalandó, és János evangéliumára (15.5), ahol Jézus kijelenti: “Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt…”