A Szabolcs-Szatmár-Beregi megyeszékhely – Az élhető város

Az elmúlt évtizedben Nyíregyháza a keleti régió egyik gazdasági központjává vált. A politika ebben katalizátor szerepet játszott.

Hét hónap telt el az üzemátadásig attól a naptól kezdve, hogy a Flextronics egyik megbízottja, telephely után kutatva, eljutott Nyíregyházára. Az első látogatás után két héttel már egy nagyobb csapat érkezett, az amerikai cég műszaki szakértőivel. A polgármesteri hivatal a befektetők számára összeállított prezentációt azzal egészítette ki, hogy meghívta a városházára a már régóta Nyíregyházán működő Dunapack itt élő osztrák vezérigazgatóját: osztaná meg tapasztalatait az érdeklődőkkel. A bemutatkozás sikeres volt; öt héttel az első látogatás után már alá is írták a szerződést, miszerint a Flextronics területet vásárol az ipari parkban.

Az 1999-ben letelepedett amerikai elektronikai céget több szempont is motiválhatta a telephely megválasztásakor. Nyíregyházán jutányos áron jutott teljesen közművesített telekhez az M3-as tervezett nyomvonala mellett fekvő ipari parkban, ahonnan 100 kilométeren belül három szomszédos ország határátkelője is elérhető. Figyelembe véve, hogy a cég Ukrajnában is terjeszkedik, ez egyáltalán nem utolsó szempont. De bizonyára nem volt mellékes az iparűzési adó alóli 2 éves mentesség, s a további 2 év 50, illetve 25 százalékos adókedvezménye sem.

IGÉNYESEN. Nyíregyháza – rengeteg parkjával, jól karbantartott épületeivel, a kávéházakhoz tartozó teraszokkal – igazi városias benyomást kelt. Ez az érzés a reggeli vagy délutáni csúcsforgalom dugóiban araszolva is erősödik. Azt, hogy az emberek fontosnak tartják az épített környezet állapotát, jelzi: a Fidesz által támogatott polgármesterjelölt, Fazekas János éppen a tudatosabb városfejlesztést állítja kampánya középpontjába. Érvelése szerint jobban átgondolt és következetesen betartatott rendezési tervre lenne szükség, hiszen jelenleg sokszor megtörténik, hogy a befektetők egyszerűen átírják az elfogadott fejlesztési terveket, a koncepcióhoz nem alkalmazkodó ad hoc döntések születnek.

Szabadon A telekjuttatás és az adókedvezmény nem hagyomány nélküli akció a város életében. Nyíregyháza a XVIII. század elején kicsiny, néhány száz lelkes, jelentéktelen település volt. Egyik birtokosa, gróf Károlyi Ferenc 1753-ban adó- és szolgáltatási kedvezmények ígéretével evangélikus vallású szlovák telepeseket hívott a jelentős szabad földterületekkel rendelkező Nyíregyházára. Hívására 300 Békés megyei család telepedett le akkor ott és a környező határban, akik, az ígéretekhez híven, haszonbérbe kapott földjeik után mentesültek a robotszolgáltatástól. Ráadásul a földbirtokos a vásártartási jog mellett a kocsma, mészárszék, malom és vendégfogadó üzemeltetésének a jogát is kijárta számukra a királynál. A mezővárosi rang 1786-os elnyerését 1824-ben a földesúri szolgáltatások “megváltása” követte. Nyíregyháza polgárai tudtak élni a megszerzett szabadsággal; ezt jelzi, hogy a gyorsan fejlődő város 1876-ban Szabolcs vármegye székhelye lett, megszerezve a megyeközpont címét Nagykállótól.

A belső városrész – a II. világháború pusztításai és a hatvanas évek bontásai ellenére – ma is a XIX. században gyorsan fejlődő mezőváros hangulatát sugározza. Szecessziós és eklektikus stílusban épült századfordulós házai hangulatos tereket, parkokat fognak közre. Szerencsére az államszocializmus évtizedeiben emelt épületek is igyekeztek alkalmazkodni környezetükhöz, s ez a tendencia folytatódott a kilencvenes években is.

Csabai Lászlóné szocialista polgármester úgy véli, sikerüket egyebek mellett éppen annak köszönhetik, hogy igyekeztek rugalmasan alkalmazkodni a befektetők igényeihez. Ugyanakkor a nyüzsgő, de tiszta, parkos és ápolt városkép szerinte is majdnem olyan súllyal esik a latba a befektetői döntések során, mint a közművesített telek és az infrastruktúra. Szintén fontos, hogy miként bánnak az érdeklődővel a hivatalokban.

Befektetőkre annak ellenére szükség van, hogy Nyíregyházán jelenleg 6 százalék alatti, tehát az országos átlagtól elmaradó a munkanélküliség. (Igaz, eközben a megye egészében a nyilvántartott állástalanok aránya megközelíti a 20 százalékot.) A 120 ezer lakosú városban az önkormányzat és annak intézményei adnak munkát a legtöbb embernek – körülbelül 6 ezren dolgoznak a közigazgatási, oktatási és egészségügyi területen. Ma Nyíregyházán 14 olyan cég van, amely több mint 250 embert alkalmaz, további 64 vállalkozásnál pedig 50 és 250 fő közötti a létszám. A munkaképes lakosság legnagyobb része azonban az 50 fősnél kisebb mikro-vállalkozásoknál dolgozik. Egyes vélemények szerint, bár ezt nehéz konkrét számokkal alátámasztani, Kelet-Magyarországon – részben a külföldiek kisebb érdeklődése miatt – a munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) és az E-hiteles privatizáció keretében az országos átlagnál több cég került magyar vállalkozók kezébe.

A legnagyobb egyedi munkáltató a városban ma már a Flextronics, 1750 dolgozóval. Jellemző, hogy ezek egy részét 30 kilométeres távolságból utaztatják a munkahelyre, s mérnököket Miskolcról és Erdélyből is csábítottak át Nyíregyházára. Dickó József, az ipari park igazgatója szerint ma már a városnak arra kell törekednie, hogy olyan ágazatok letelepedését segítse elő, amelyek kevesebb, de magasabban képzett munkaerőt igényelnek. A csúcstechnológiát képviselő Flextronicsnál egyelőre jellemzően betanított munkások dolgoznak.

CÉGVONZÁS. A 120 hektáros ipari parknak már több mint a felét sikerült értékesíteni. A Flextronics 50 hektáron telepedett le, a többi területet kisebb cégek vásárolták meg, ezek között osztrák gumiipari vállalat és ukrán húsipari cég is akad, de folyamatban van egy szombathelyi társaság átköltözése is. A helyi tulajdonban lévő középvállalatok a múlt év végén kedvezményesen vásárolhattak telket az ipari parkban, a 9 letelepedett cégből így 6 magyar tulajdonban van.

Köztük van a közeli Nagykállóból az ipari parkba átköltöztetett Lanotte Kft., amely 900 millió forint körüli éves árbevételével és 110 alkalmazottjával a térségre jellemző tipikus középvállalat. Trapperger Mihály négy társával 1989-ben alapította meg a céget, amelynek fő profilja paplanok és matracok forgalmazása volt. A kereskedelemben képződött magas nyereségből építették ki saját gyártóüzemüket, amelyet eredetileg szülőfalujukban, Nagykállóban hoztak létre, 1991-ben. Még abban az évben beszerezték a legkorszerűbb gyártástechnológiához szükséges gépeket, amit devizalízinggel finanszíroztak. Ma a magyarországi 2,0-2,5 milliárdos piacon az első három között vannak, két külföldi tulajdonú cég társaságában.

Trapperger két fő okot jelöl meg az ipari parkba költözés indokaként. Egyrészt Nagykállóban cégük 2200 négyzetméteren, de több egységre szétdarabolva működött, ami a hőskorban még elviselhető volt, de idővel már hátráltatta a termelés szervezését. Ezért mindenképpen létre akartak hozni egy korszerű, a gyártást és az irodákat integráló üzemcsarnokot. A másik ok, hogy a várostól 15 kilométerre fekvő faluban egyre nehezebb volt munkaerőt találni.

A cégvezető által hangoztatott munkaerő-hiány mindenesetre érdekesen hangzik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta. A segély azonban néhány napi alkalmi munkával kiegészíthető a nettó minimálbér szintjére, így az állandó munkahely nem eléggé vonzó. Kérdés, a minimálbér kevés, vagy a segély túl sok. Többek szerint az utazási költségek helyi vagy kormányzati támogatásával lehetne segíteni a mobilitást.

KELETI HATÁS. A “szocializmus évtizedeiben” a térség a Szovjetunió élelmiszer-ipari szállítójaként működött. A rendszerváltást követően a szovjet piac összeomlását ez a megye szenvedte meg a leginkább; a munkanélkülivé váló mezőgazdasági népesség jelentős része nem tudott alkalmazkodni a piacgazdasági viszonyokhoz. A képet árnyalja, hogy éppen az élelmiszer-ipari tapasztalatokra és az orosz piac ismeretére építve számos magánvállalkozás jött létre és működik sikeresen. A legnagyobb élelmiszer-ipari cég azonban még ma is az állami tulajdonban lévő konzervgyár, az Eko.

A siker titka Nyíregyházán a többség biztosra veszi Csabai Lászlóné újraválasztását, sikerének titka, hogy Nyíregyháza egy nyugodt város, ahol nincsenek botrányok, s ahol “jó lakni”. A városvezetés sokat tett azért, hogy jól érezzék magukat itt az emberek. A polgármester ugyanakkor nagyon jól használja a médiát, s jellemző, hogy minden felmerülő kérdésre azonnal igyekszik valamilyen megoldást találni. Sokak szerint kedvező volt, hogy az eddigi három kormányzati ciklusból kettőben a városvezetés kormánypárti volt. De Nyíregyháza az elmúlt négy évben is fejlődött, igaz, kevesebb kormányzati támogatást kapott.

A három határ közelsége pozitívan hatott a város kereskedelmi forgalmára is: az elmúlt tíz évben élénk volt a román, ukrán és szlovák bevásárló turizmus. Állítólag néhány, presztízsmárkákat forgalmazó autókereskedés a legnagyobb forgalmat bonyolítja le országos szinten. Sok szerviz és szolgáltatás határon túli ügyfelekből él. Ennek árnyoldala – bár a város gazdaságára jótékony hat -, hogy az illegális kereskedelem, különösen a benzincsempészet is önálló iparággá nőtte ki magát, ami egyes “munkanélküli” rétegek fő bevételi forrása.

A városban megtelepedett multik szintén számoltak a határ közelségének stratégiai jelentőségével, miként azzal is, hogy az autópálya belátható időn belüli átadásával ugrásszerűen felértékelődhet a térség. Az, hogy Záhony – mint a legnagyobb szárazföldi kikötő – néhány éven belül uniós határ lesz, valamint az orosz és az ukrán piac fejlődése szintén nagymértékben javíthatja a régió gazdasági pozícióit.

Ez a fajta stratégiai gondolkodásmód tükröződik abban is, hogy az ipari parkot, feladatkörét némileg kibővítve, Login parkra keresztelték. Dickó József mindemellett úgy véli: a városnak hosszabb távon komoly hátránya származhat abból, hogy a Mezőgazdasági Főiskolán kívül nincs műszaki és közgazdasági felsőfokú képzése. A diplomások további elvándorlása pedig a városi életminőség rovására mehet.

Csabai Lászlóné szerint azonban a kérdés inkább az, hogy haza tudják-e hozni a más városokban diplomát szerző fiatalokat. A siker titka az lehet, ha minden azt sugallja: jó itt élni. Ennek pedig egyik legfontosabb kritériuma, hogy van-e elegendő vonzó munkahely a városban. Az alacsony munkanélküliség ellenére ugyanis a mai napig jellemző a diplomások elvándorlása. A vonzó városi környezet megteremtését segíti, hogy egy rendeletben 250 régi épületre vonatkozóan kötelezővé tették a homlokzat eredeti formában történő helyreállítását, amihez – a hazai gyakorlattól eltérően – az önkormányzat az építési költségek 50 százalékával járul hozzá.

EGYÜTTMŰKÖDÉSI IGÉNY. A polgármester szerint egyetlen terület van, ahol alig értek el sikert az elmúlt 8 évben, s ez a turizmus. Jellemző, hogy a város szállodáiban sokkal nagyobb forgalom van hétköznap, mint a hétvégéken. Hiába a számos rendezvény, a színházi Vidorfesztivál vagy mezőgazdasági hagyományokat bemutató Nyírségi Ősz, a városnak önmagában nincs számottevő idegenforgalmi vonzereje. A településhez tartozó Sóstófürdőn a régi patinás épületek felújítása még csak most kezdődött el. Turistákat amúgy is csak a régió egésze vonzhat: a Felső-Tisza vidéke, a Hortobágy, Tokaj egyaránt 50 kilométeren belül található. Repülőtér, utak, bicikliutak és szálláshelyek mellett jelentős marketingre is szükség lenne, ezek pedig országos szerepvállalás, valamint a két megyeszékhely, Debrecen és Nyíregyháza együttműködése nélkül nem valósíthatók meg.