lehet a pénzügyminiszter szerint a középtávú gazdaságpolitika fô kockázata.#
A 3 százalékos reálbér-növekmény a gazdaság jelenlegi állapotában korrekt ajánlatnak tűnik, s a vállalatvezetôk bizonyosan nem is akarnak ennél többet nyújtani. Mint ahogy az elmúlt évek jelentôs béremelkedései sem a munkáltatók, hanem a politikusok ténykedésére vezethetôek vissza. A munkavállalói érdekképviseletek persze mindig megpróbálják a lehetô legnagyobbat kikanyarítani a tortából, de az érdekegyeztetô folyamatok elején hangoztatott érveiket az idén nem tudják majd a végsôkig ismételgetni. Be kell látniuk ugyanis, hogy a vállalatok versenyképességének javítására kiötlött könnyítések minden hasznát nem tehetik egyedül a munkavállalók zsebre. Már csak azért sem, mert jelenleg számos makrogazdasági szempont – így például a világgazdaság vártnál lassabb fejlôdése és a beruházási kedv ezzel összefüggô csökkenése – miatt a magyar gazdaság növekedési pályája is veszélybe kerülhet.
A bruttó bérek nominális növelésének lelassítása éppen ezért nem tűnik irreális elképzelésnek – a versenyszférában. Sokkal nagyobb problémának látszik azonban a közszféra, ott már csak a 100 napos program keretében megvalósított, illetve jelenleg megvalósuló intézkedések áthúzódó hatása is komoly problémákat okozhat. Veszélyes továbbá, hogy a jelenlegi kormánnyal hagyományosan jó viszonyt ápoló szakszervezetek nem hagyják magukat, s a színfalak mögött komoly nyomást gyakorolnak a gazdaságpolitika irányítóira.
A bércsapda valós, ám azt a kormánynak kell elsôsorban kikerülnie, az üzleti szférának esze ágában sincs belegyalogolni.