Hosszú ideje szerettem volna nyugodtan nyaralni feleségemmel és öt gyermekemmel – mondta Thomas Middelhoff, a Bertelsmann AG elnöke. Erre most módja is lesz, hiszen néhány héttel azután, hogy öt évre meghosszabbította szerződését, múlt hétfőn meglepetésszerűen felállt posztjáról. A családszerető üzletember azonban bizonyosan nem így képzelte el a dél-franciaországi nyaralást, bár kétségtelen, hogy derűs arcot vett fel a távozásához, s a 75 százalékban tulajdonos Mohn-család fejéhez, Reinhard Mohnhoz fűződő viszonyát “apa-fiúi” kapcsolatnak állította be.
Ez akár még igaz is lehet, de Mohn a néhány éve üstökösként a német gazdasági életbe berobbant Middelhoffot egyre inkább tékozló fiúként kezelte. A szakításhoz vezető súrlódások okát hivatalosan mindkét fél “a stratégiát érintő nézeteltérésnek” nevezte, valójában arról van szó, hogy a cégalapító Mohn-család nem akar megválni egyetlen további részvényétől sem. Middelhoff ezzel szemben azt vallja – s leköszönése után is többször megerősítette -, hogy a globális médiaversenyben csakis egy nyilvános részvénytársaság tud helyt állni. Ezért arra akarta rávenni – sikertelenül – Mohnékat, hogy csak az 50 százalék plusz egy szavazatos többséget tartsák meg, a többi papírjukat pedig értékesítsék a 2005-re tervezett tőzsdére vitel során.
Az ötszörös családapa elnök és a családi vállalkozás nem tudott közös nevezőre jutni e kardinális kérdésben, de számos más területen is öszszeütközésbe került a menedzser és a felügyelőbizottság, amely elsősorban a család érdekeit képviseli. Ebben a grémiumban ugyanis a 75 százalékos részvénypakettet kezelő Bertelsmann Verwaltungsgesellschaft van többségben, s e nagy befolyású társaság irányítását Middelhoff leváltásával egyidejűleg átvette Liz Mohn, Reinhard Mohn felesége. Ez egyben azt is jelenti, hogy Middelhoff utódja, Gunter Thielen az utóbbi időben megszokottnál sokkal kevesebb szabadságot élvez majd. Szabadság ide, vagy oda, az azonban mindenképpen biztos, hogy a Bertelsmann felhagy a middelhoffi vonallal, vagyis a nemzetközi expanzió és az új média felé nyitás helyett újra a hagyományos tevékenységek, vagyis a könyv- és újságkiadás felé fordul.
Az elmúlt napokban rengeteg találgatás látott napvilágot Middelhoff egyik legnagyobb port felkavaró üzleti fogása, a Napster zenei fájlcserélő börze sorsa felől. E cég megvásárlása egyrészt eddig nem hozott semmiféle anyagi hasznot, másrészt az összes hanglemezkiadó társaság haragját kiváltotta – még a Bertelsmann ilyen profilú vállalkozásaiét is. Az eset szimptomatikus a tekintetben is, hogy a vizionárius Middelhoff és a szakmai körökben amúgy provinciálisnak tartott Bertelsmann felügyelőbizottság mennyire nem volt azonos hullámhosszon. Távoztában Middelhoff még egyszer kiállt úgy általában az internet, s konkrétan a Napster mellett. Szerinte ugyanis a médiában felhasznált szórakoztató tartalmak digitalizálása feltartóztathatatlan és mindenképpen visszafordíthatatlan folyamat. “S ezért nem szabad leírni az internetet, még akkor sem, ha pillanatnyilag visszaesett a népszerűsége a befektetők körében” – mondta Middelhoff a német közszolgálati televíziónak adott nyilatkozatában. A digitális tartalmak adásvételének pedig a jövőben platformja lehet a Napster – kötötte az ebet a karóhoz Middelhoff.
Nem teljesen világos az sem, hogy a Bertelsmannt pontosan milyen állapotban hagyta maga mögött az eddigi elnök. Általános megítélés szerint példátlanul fitt a güterslohi médiaóriás, főleg, ha a közvetlen konkurenseivel hasonlítjuk össze. A tavalyi üzleti évben az árbevétel a Bertelsmann middelhoffi érájában már-már szokásosnak mondható 25 százalékkal nőtt, és elérte a 20 milliárd eurót. A 3 milliárd eurós eredmény is rekord volt a médiavállalkozás történetében. Ezzel egyidejűleg a saját tőke megháromszorozódott, az adósság pedig számottevően mérséklődött, a 100 millió eurós szint alá csökkent.
Ráadásul a számok egyértelműen azt mutatják, hogy a middelhoffi stratégia hamar meghozta gyümölcsét. Miközben a konszern árbevételének három év alatt egyharmadát teszi ki a stratégiai felvásárlások által generált forgalom, addig a nyereség túlnyomó részét már az új ágazatok adják. Sőt a 2000/2001-es üzleti évben az új stratégiának köszönhetően lett csak nyereséges a Bertelsmann (lásd a grafikonokat).
Az elemzők hajlamosak éppen ezért a vezetőváltást Güterslohban a hagyományos üzleti modell és a nemzetközileg egyre inkább egyeduralkodóvá váló részvényesi érték (shareholders value) közti harcnak beállítani. E szerint a családi vállalkozás tulajdonosai csupán azért távolodtak az elmúlt évek sikereinek kovácsától, mert nem akarták, hogy a jövőben a tőzsdei folyamatok alapvetően befolyásolják a cég működését. Ez azonban csak részben igaz, Middelhoff az utóbbi időben néhány kellemetlenséget is okozott. A már említett Napster mellett az amerikai Zomba Records lemezcég átvétele is fejcsóválást váltott ki, elemzőkben és a tulajdonosokban egyaránt. A hanglemezeladások az Egyesült Államokban tavaly 10 százalékkal estek vissza, és a jelenség globális, világszerte 7 százalékkal kevesebb CD-t adtak el 2001-ben, mint a megelőző évben. Ráadásul a bevásárlás 3 milliárd dollárba került, amit jórészt kölcsönből fizetett ki a Bertelsmann, s így Middelhoff átlépte a Güterslohban addig kőbe vésettnek tekintett maximális eladósodottsági szintet.
Ő szívesebben fizetett volna részvényekkel – védekezett a távozó menedzser, de ez csak olaj volt a tűzre. Amely már amúgy is igencsak nagy lánggal égett, mivel a pénzügyi teljesítmény valójában sokkal szerényebb volt, mint az általában gondolták. A Handelsblatt, e mértékadó német üzleti és gazdasági napilap információja szerint már hetekkel ezelőtt riadót fújt Siegfried Luther, a Bertelsmann gazdasági igazgatója. A magas nyereség csak egyszeri bevételek átkönyvelésével jöhetett létre, elsősorban az AOL-részvények értékesítéséből származtak. Ez a kritika annál inkább figyelemre méltó, hogy Luther éveken át Middelhoff hű fegyverhordozójának számított.
A “macher” megy, s jön a “spórolós” – hangzott a sommás vélemény, amit Güterslohból nem kommentáltak, de az új vezető csekély számú nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy alapvetően megváltozik a Bertelsmann. “Ez nem a nagy ugrások ideje – mondta Thielen a DPA német hírügynökségnek -, kevesebb új üzletet fogunk kötni és sokkal többet hozunk ki a már meglevő értékeinből.” A nemzetközi léptékű tartalomfejlesztésről azonban nem akar lemondani Thielen sem, ám vélhetőn konzervatívabb lesz a médiumok kiválasztásában.
A tőzsdére menetel mellett azonban továbbra is kitartanak a Bertelsmann-nál, azt a 25,1 százalékos csomagot dobják az eddigi terveknek megfelelően a parkettre, amelyet a belga Groupe Bruxelles Lambert (GBL) kapott RTL-részvénypakette fejében. Elemzők szerint már csak azért is valószínű, hogy e kérdésben nem tér le a Bertelsmann a middelhoffi útról, mert drága mulatság, mintegy 4 milliárd euró lenne a GBL csomagjának ára, ha azt – élve a szerződésben biztosított elővásárlási joggal – vissza akarnák szerezni. Márpedig erre mindenképpen rákényszerülnének, mert a GBL csak így tudja realizálni hasznát az üzletből. Ezt pedig az új, spórolós menedzsment biztos nem akarja, ám a 25 százalékot alig meghaladó közkézhányad vélhetően nem teszi boldoggá a befektetőket.