Rögtön egyharmadával gyarapodik a tagok magánpénztári számlájára befolyó összeg, ha a pénzügyi kormányzat betartja választási ígéretét, és a magánkaszszákba jutó nyugdíjjárulékrészt 6-ról 8 százalékra emeli. Összességében milliárdokkal ugorhat meg egyetlen év alatt csupán e lépéssel a magánpénztárak vagyona. Ez pedig az egyéni számlán gyűlő megtakarításokon, a működésre fordítható összegeken is jócskán nyomot hagy. Ne feledjük persze az eredeti célt sem: e terv a tőzsde felvirágoztatásának egyik eleme.
Leltár A 22 pénztárra koncentrálódott magánnyugdíj-piac 2,25 millió tagnak előtakarékoskodik. Tavaly összesen 103 milliárdnyi tagdíjbevétel folyt be, ennek túlnyomó része a kötelező tagdíjakból, és néhány százaléka a munkáltatók folyósította kiegészítésekből, amellyel 10 százalékra növelhetik a tagdíjbefizetéseket. A magánpénztárak befektetési bevétele 30 milliárd forint volt, egymilliárddal kevesebb, mint az előző évben. Minthogy azonban befektetési tevékenységük ráfordításait 15 milliárdra szorították le, nyereségük majdnem megduplázódott, 15 milliárd forint lett. A befektetési állományhoz képest e nettó bevétel 6,6 százalékot tesz ki, fél százalékponttal magasabb a 2000-es aránynál. Összességében a magánkasszák vagyona 61 százalékkal gyarapodott 2001 folyamán, s az év végén 283,2 milliárd forintot ért el.
A pénzügyi kormányzat a magánpénztárakba jutó nyugdíjjárulékrész mértékét – és a többpilléres nyugdíjrendszer renoméját – óhajtja visszaállítani. A rendszer bevezetése óta a szóban forgó ráta 6 százalékon ragadt meg, jóllehet az eredeti jogszabály 1999-től 7, a múlt év elejétől pedig a munkáltatói befizetés 8 százalékos járulékrészét engedné a magánkasszáknak. Mindez pedig becslések szerint három év alatt 70 milliárd forintnyi befizetést térített el e pénztáraktól. “E néhány éves kihagyás igazság szerint legfeljebb ha 2-3 százalékban befolyásolja a majdan, mondjuk húsz év múlva hozzáférhető összeget” – mondja Kozek András, az Allianz Hungária magánpénztárának ügyvezető igazgatója. Kozek szerint egy pályakezdő számára így is a tb-nyugdíjjal versenyképes összeget tud a magánpénztár kínálni.
Nagy Csaba, az OTP magánpénztárának ügyvezető igazgatója másfelől közelít, s azt firtatja, kiben merülhet fel joggal, hogy az állami társadalombiztosítási rendszerbe visszalépjen. Ez a kérdés szerinte a 43-47 évesek körében számíthat megalapozottnak, mégpedig akkor, ha viszonylag alacsonyabb, havi 60 ezer forint körüli az érintettek jövedelme. Amennyiben 8 százalékra emelkedik a pénztárba fizetendő hányad, 100 ezres fizetéssel Nagy szerint már érdemes a maradást fontolóra venni, és szakértők segítségével számításokat végezni.
Persze az “elveszett” 70 milliárd utólag nem pótolható, a pénzügyi kormányzat most mindenesetre egy lépésben érné utol a 8 százalékos mértéket. S bár a választások óta a beígért intézkedésről nem esik szó, érdemes megjegyezni: csak a kormánynak három olyan tagja van, akik e nyugdíjszisztéma kialakításában, a vonatkozó törvények megírásában tevékenyen részt vettek. A pénztárak már csak ezért is nem csupán e lépésben reménykednek: rebesgetik a pályakezdők kötelező magánpénztári tagságának visszaállítását, valamint az eltörölt garanciális elemek újbóli bevezetését, és a pénztári befizetések adókedvezményének esetleges emelésében bíznak.
KALKULUS. A költségvetés 2002-re közel 90 milliárdot szán a magánpénztári befizetések miatt a tb-ből kieső bevételek ellensúlyozására. Ha ez az az összeg, ami a 6 százalékos befizetésekből a magánpénztárakhoz az idén befolyik, akkor erre az évre 8 százalékos kulcsot feltételezve rögtön 30 milliárddal nagyobb számot, mintegy 120 milliárd forintnyi kötelező tagdíjbevételt kapunk. Ami pedig a tavalyi esztendőt illeti: ha a 2001-ben befizetett kötelező tagdíjak 99,9 milliárdjából indulunk ki – előzetes adatként ennyit közöl a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) -, arra jutunk, hogy 8 százalékos befizetéssel nagyjából 133 milliárd jött volna össze a kötelező tagdíjakból. Az így feljavított összegből – egy meglehetősen visszafogott, 93 százalékos átlagos fedezeti tartalékot (azaz befektethető összeget) feltételezve – tavaly mintegy 124 milliárd forinttal sáfárkodhattak volna a kaszszák az 1999-től 2001 végéig felgyülemlett 175,6 milliárd mellett.
Farkas István, a FI-AD Pénzügyi Tanácsadó Kft. ügyvezetője szerint érdemes nagyító alá venni a működésre fordítható összegeket is. A költségeket fedező úgynevezett működési tartalék a piacon kialakult szokásnak megfelelően a bevételek 5 százalékára rúg. Ezen összeget jelenleg a pénztárak java részénél felemésztik már a kötele-ző kifizetések. Amennyiben viszont nagyobb bevételből harapható ki a működésre szánt összeg, akkor az érezhető változást hozhatna a működés minőségén. Mások szerint pedig akár csökkenthető volna a működési tartalék rátája, ezzel több jutna a tagok számlájára, az úgynevezett fedezeti tartalékba.
TŐZSDEHATÁS. Az elsődleges cél, a tőzsde élénkítése, tulajdonképpen nem is az emelésnek lehet az eredménye. Annak következtében ugyanis nem túlságosan nagy összeg, mintegy 6-8 milliárd forint kerülhet a részvénypiacra. A pénztári befektetések mégis “fordulatot” generálhatnak az értékpapírpiacon, feltéve, hogy kevésbé konzervatív politikát folytatnak a cégek. Átlagosan befektetéseik egytizedét igyekeztek tavaly a tőzsdén fialtatni (lásd grafikonunkat), a kifejezetten konzervatív kasszák ugyanakkor csak néhány százalékot szántak e papírokra. Kérdés, hogy a továbbiakban miként alakul politikájuk, felkelti-e érdeklődésüket – és persze elnyeri-e a bizalmukat – a tőzsde. Már az is érzékeltetné a hatását – hangsúlyozzák vagyonkezelők -, ha csupán egy-két százalékponttal nagyobb hányadot szavaznának meg a portfóliókon belül a tőzsdének. Vannak persze bátrabbak máris: az OTP magánkasszája például tavaly befektetései közel egynegyedét vitte a tőzsdére, az ING-NN 22,5 százalékot forgatott ugyanott. Meglehetősen alacsony is a teljes vagyonra számolt éves nettó hozamuk, az előbbié hat, az utóbbié 3,70 százalék (lásd táblázatunkat). Veres János, az ING-NN pénztár igazgatótanácsának elnöke ehhez hozzáteszi: ugyanazzal a portfólióval egy márciustól márciusig tartó üzleti évben 15 százalékos hozamot mutathattak volna ki. E “félsiker” ellenére is azt hangsúlyozza: reálhozamot hosszú távon csak az a pénztár érhet el, amelynek befektetései között a részvény jelentős hányadot képvisel. Nem árt tudni: az ING-NN itthon bátornak számító részvényaránya még mindig messze elmarad az Európa nyugati felét jellemző trendtől, ott 40 százalék sem ritka. Kiváltképp pedig az Egyesült Államokban elfogadott kétharmados aránytól áll távol, mely utóbbira a hazai törvények egyébként nem is adnának lehetőséget.