Mennyire versenyképes a magyar gazdaság? A nagy nyugat-európai elemző intézetek megnyugtató választ adnak erre a kérdésre.#INVESZTÍCIÓ HELYETT DIVESZTÍCIÓ. A magyar gazdaság tényleges versenyképességéről két megközelítésben alkothatunk a valóságot jól közelítő képet: hogyan ítéli meg a magyar gazdaságot a külföldi befektetői tőke, illetve mennyire kész a magyar gazdaság arra, hogy állja a hamarosan teljes erővel rászabaduló uniós versenyt? Mindkét aspektusban komoly óvatosságra okot adó fejleményekkel szembesülhetünk. Amíg azonban a magyar gazdaság tőkevonzó képességét illetően tényadatok sora áll rendelkezésre, a jövendő uniós verseny teljes hatásait illetően csak feltételezéseink lehetnek.
A magyar gazdaság tőkevonzó képessége az ezredforduló éveiben számottevően csökkent. A külföldi tőke érdeklődése lanyhult Magyarország iránt, nagy jelentőségű külföldi beruházás az elmúlt 3-4 évben nem kezdődött. Nem regionális, s pláne nem globális problémáról van szó, térségünk más országaiba, például Lengyelországba, Csehországba ebben az időszakban jelentős mennyiségű tőke áramlott. Magyarországon viszont nagy befektetők kivonulásával, egyes globálisan gondolkodó és cselekvő cégek divesztíciójával találkozunk. Ennek egyik friss és igen fájdalmas példája a Flextronics azon döntése, hogy az ősszel bemutatott Microsoft X-Box összeszerelését Sárvárról és Zalaegerszegről a Távol-Keletre helyezi át.
A külföldi tőke érdeklődését újra fel kell keltenünk, hiszen a magyar gazdaság általános tőkehiányának mérséklése mellett az új, korszerű technológiáknak, termelési és vezetési ismereteknek ez a fő forrása. Amely ország gazdasága ebben a versenyben lemarad és ezzel a nemzetközi innovációs és tőkeáramlások fő áramába nem tud hatékonyan bekapcsolódni, az saját lemaradását konzerválja.
A magyar térvesztésnek vannak a kormányzati gazdaságpolitikával szorosan összefüggő okai. Fontos a még jócskán meglévő, vonzó állami tőkeelemek, cégek jó áron való eladása. Felkínálásuk újra fellendítheti a hazánk iránti érdeklődést és a Budapesti Értéktőzsdét is. Kiszámítható állami beruházási környezet és egyes kiválasztott üzleti csoportok piacidegen kormányzati preferálása helyett átlátható, egységes szabályok kellenek. Hasonlóan kiemelt szerepe van az államnak a közlekedési viszonyok javításában: amíg nálunk sem autópályák, sem korszerű vasútvonalak nem épültek az elmúlt években, szomszédaink, versenytársaink a külföldi tőkéért folytatott versenyben e téren sem tétlenkedtek.
De más is fontos: a képzetlen, olcsó munkaerő vonzása megszűnt. A magasabban képzett munkaerő – a magas közterhek miatt – rendkívül drága és alig mobil. Kormányzati feladat lehet az adóterhek jelentős csökkentése és a munkaerő költözési kedvének növelése.
Az uniós csatlakozásig meg kell próbálni fenntartani a külföldieknek nyújtható adókedvezményeket. A hazai vásárlóerő gyengeségét és a közlekedési infrastruktúra terén meglévő, csak fokozatosan ledolgozható versenyhátrányunkat indokoltan ellensúlyozzuk időleges adókedvezményekkel.
FOKOZÓDÓ IMPORTVERSENY. Sokkal nehezebben megítélhető, mire lesz képes a magyar gazdaság az uniós csatlakozás után. A gazdaság nyitottsága és a külföldi tőke beáramlása nyomán az elmúlt évtizedben a magyar termelékenység ugrásszerűen nőtt, hátrányunkból sokat ledolgoztunk – de gyaníthatóan van még belőle éppen elég. Óvatosságra int a tény, hogy olyan fejlett gazdaságok is, mint a finn, vagy az osztrák, a csatlakozás után komoly alkalmazkodási sokkon estek át. Az importverseny fokozódása miatt cégek sora és sok munkahely kerülhet veszélybe 2004 után. Hasonlóképpen, jókora ársokk várható számos fogyasztási cikk (például az élelmiszerek) és közszolgáltatás piacán. E hatásokat a csatlakozáskor hatalmon lévő kormánynak kezelnie kell.
Mert hiába vagyunk jobbak papíron, mint Japán, a magyar versenyképesség valóságos szintjéről továbbra is a tőkéjüket máshol befektető nemzetközi nagyvállalatok adnak valódi jelzést.