A Pannon GSM stabil második a magyar piaicon. Elégedett ezzel a pozícióval?
– Igen.
– Őszintén szólva váratlanul ért ez a válasz. Akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy a tulajdonos elégedett-e ezzel a pozícióval?
– Hadd magyarázzam meg, miért volt igenlő a válaszom az első kérdésére. A Westel a Matáv-csoport tagjaként a magyar piacon jelentős előnnyel indult – a szakmában úgy hívjuk, hogy inkumbens szolgáltató -, s ha körülnéz a nemzetközi porondon, akkor jól megfigyelhető, hogy az egykori monopolisták mobiltávközlési leányvállalatai mindenütt nagyon erősek. Egyetlen európai országot tudna csak mondani, ahol a második szereplő a mi 40 százalékos részesedésünkhöz hasonló szeletet tudott kiszakítani a piacból: ez Németországban a Vodafone (korábban Mannesmann) D2 szolgáltatása. Másfelől a magyar mobilpiac 2001-ben olyan hihetetlen gyorsasággal nőtt – kétmillió új előfizetővel a piac elérte az ötmilliós szintet -, hogy a 40 százalékos részesedés megőrzése több mint elég. Technológiai szempontból megközelítve pedig azt tudom mondani, hogy éppen elég feladatot jelentett a jelenlegi ügyfélkör számára biztosítani a megszokott színvonalat. Úgyhogy se időnk, se energiánk nem volt eddig arra, hogy ügyfeleket vadásszunk el a konkurenseinktől. Tehát, elégedett vagyok és elégedett a tulajdonos is.
– Az előfizetők számának ilyen mértékű emelkedése azonban már véget ért…
– Még nem ért véget az előfizetőszám rohamos emelkedése. Sőt, azt sem lehet bizonyossággal állítani, hogy az idén, vagy csak jövőre lesz a piac telített. Az azonban kétségtelen, hogy a nem túl távoli jövőben erre sor kerül. S egyet kell értenem azzal is, hogy abban a pillanatban új és nagyon izgalmas szakasz kezdődik a magyarországi távközlésben: a mosószerpiachoz hasonló állapotok alakulnak ki. Ha nincsenek új előfizetők, akkor a már meglevőket kell elcsábítanunk a konkurenseinktől.
– Milyen stratégiával készül a Pannon GSM erre az új szakaszra? Magyarországi konkurenseivel ellentétben nem áll a háttérben egy nagy nemzetközi játékos.
– Egyáltalán nem hiszek abban, hogy önmagában azért sikeres lehet egy cég Magyarországon, mert piacvezető Németországban, Angliában vagy akár Afrikában. Akkor eredményes egy vállalkozás a helyi piacokon, ha jobb a direkt konkurenseinél. Ebből kifolyólag egyetlen pillanatra sem aggasztott az a tény, hogy éppen a Vodafone jelentkezett három éve új versenytársként. A legnagyobb mobilszolgáltatóknak újból meg kell küzdeniük pozíciójukért minden piacon, így a magyaron is.
– Ezen a véleményen van Sugár András is, a Westel első ember, de Vitai Attila Vodafone-vezér éppen e hasábokon fejtette ki, hogy mekkora előnnyel is jár a nemzetközi beágyazódottság.
– Ismerem konkurenseink álláspontját, s tagadhatatlan a globális jelenlét előnye, például a beszerzéseknél vagy az új technológiák bevezetésekor. De ezek jelentősége lényegesen kisebb annál, mint amit néhány évvel ezelőtt hajlamosak voltunk hinni. Ráadásul az sem felel meg a valóságnak, hogy a Pannon GSM e tekintetben óriási hátránnyal indulna, hiszen a Telenor-csoport tagja, amely Skandináviától Oroszországon, valamint Dél- és Kelet-Európa jó néhány országán át Ázsiáig több piacon jelen van. Az új piacon azonban nem lehet még a bevezetés költségeit sem jelentősen redukálni, hiszen a kampány ugyanannyiba kerül, hívják bárminek is a céget.
– De a marketingköltségek felhasználásának hatásfoka jobb lehet, mert egyetlen nemzeti társaság sem tud olyan vonzó eseményt szponzorálni, mint például a Forma-1. Ezt pedig majdnem ingyen kapja a konkurense…
– Ezt ugye nem gondolja komolyan? A nemzeti társaságok által kitermelt profitból támogatja a Vodafone a Ferrari istállót. Ha egy leányvállalat, mint a magyar, veszteséges, akkor tényleg nem tud e költségekbe beszállni, de ettől még nincs ingyen az ilyen marketingtevékenység. Visszatérve azonban az eredeti kérdéshez: kétségtelen, hogy a márka- és arculatépítés fontos, de a sikert végső soron az elégedett ügyfél garantálja. Nem véletlen, hogy a Pannon GSM indulásától fogva magát az élvonalnak aposztrofálta. Stratégiánk az volt – és a mai napig az -, hogy a szolgáltatások színvonalával kell megkülönböztetni magunkat versenytársainktól. Ez eddig is komoly eredményeket hozott és meggyőződésem, hogy a már említett mosóporpiaci helyzetben még inkább a siker zálogává válik.
– Csakhogy a növekvő fogyasztói igények kielégítését is korlátozhatja a gyengébb nemzetközi háttér. Az európai mobilfelhasználók számára a barangolás ma már nem elegendő, mert borzasztóan költséges. A nagyok – a Pannon GSM magyarországi konkurenseinek anyavállalatai – az egész kontinensre érvényes tarifákat ajánlanak. Hogy tudják ezt ellensúlyozni?
– Úgy, hogy mi is kialakítunk ilyen egységes európai roaming-díjszabást. Egyetértek azzal, hogy ma még magasak a barangolási tarifák, hiszen jóformán ez maradt az utolsó fejőstehén a mobiltelefóniában. Az úgynevezett páneurópai tarifák azonban hamarosan általánosak lesznek, s azok a társaságok is bevezethetik, amelyeknek nem azonos a tulajdonosuk. A roaming-szerződésekhez hasonlóan mi is köthetünk közös európai tarifamegállapodást, hiszen minden piacon van legalább egy olyan szolgáltató, amelyik nem tartozik a mi nemzeti konkurenseink családjához. Tehát a páneurópai díjcsomagok bevezetése nem a tulajdonosi struktúra, hanem a versenyképesség kérdése.
– Ráadásul nem jelent szinte semmilyen technológiai beruházást. Más területeken viszont, például a GPRS-roaming tekintetében, előnyben vannak azok a cégek, amelyeknek mérnökei vállalati szinten egyeztetnek egymással…
– Valóban, a GPRS-barangolás technikailag még nem megoldott. Ez azonban nem vállalatspecifikus jelenség. Elképzelhető, hogy Vodafone előbb lesz kész a megoldással, de ez megítélésem szerint nem számít. Rövid időn belül ugyanis bárki alkalmazhatja a már meglevő technológiákat, bevezetésük csupán pénzkérdés. Éppen ezért nagyon éles különbséget tennék a technológiai lehetőségek és a piaci igények között. Arról azonban biztosíthatok mindenkit, hogy amennyiben valamely szolgáltatásra üzletileg is kecsegtető igény jelentkezik, akkor azt a Pannon GSM is kínálja majd ügyfeleinek. Másrészt az is biztos, hogy semmit nem veszünk át, amire nincs fizetőképes kereslet. Abban pedig pláne nem akarunk versenyezni, hogy valamely szolgáltatást meglétét elsőként jelentsük be, aztán sem országosan használható rendszer nem áll az ügyfelek rendelkezésére, sem pedig olyan kézi készülékek, amelyek alkalmasak lennének a szolgáltatás igénybevételére.
– Ha már a speciális szolgáltatásoknál tartunk: beszél-e a Panagocsijához? Nem gondolja, hogy némileg elavult játék ez 2002-ben?
– Természetesen játszottam már a Panagocsival, de tartok tőle, nem én vagyok a valódi célközönség. Mindazonáltal – a piac jó néhány szereplőjével ellentétben – nem hiszek abban, hogy az ilyen speciális szolgáltatások, mint például a játékok, főleg a ma még igencsak drága interaktívak és letölthetőek, komolyan befolyásolnák a vállalatok sikerességét. Nem szabad persze elhanyagolni ezeket a szolgáltatási területeket sem, de véleményem szerint hibázik az, aki túl nagy energiát fordít erre. A telefónia – és így a mobil távközlés is – elsősorban szó és másodsorban adatátvitelt jelent. Belátható időn belül ez nem fog változni.
– Azt viszont mindenki tudja nyújtani. Mivel tudnak akkor a “mosóporpiaci” helyzetben kitűnni versenytársaik közül a szolgáltatók?
– Na, ez itt a kulcskérdés. Ha biztos választ tudnék rá, akkor nagyon gazdag lennék. Néhány dolgot azért persze látok. Így azt a tendenciát, hogy az ágazatban hajlamosak egymást betegesen követni a cégek. Jó esélye van a sikerre annak, aki nyugodtan ki tudja várni azt a pillanatot, amikor már eldőlt, életképes megoldásról van-e szó, vagy sem. Ennek persze megvan a veszélye is, mert alaposan le is lehet maradni. Azt hiszem, e két szempont között kell tartani az egyensúlyt.