Rekordévet zártunk – mondta büszkén Erdei Tamás, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) első embere nemrégiben, az intézmény 2001-et értékelő tájékoztatóján, miközben a Magyar Bankszövetség vezetőjeként azzal is tisztában volt, hogy ez a mondat szinte kivétel nélkül az összes hazai pénzintézet vezetőjének szájából hitelesen hangzana. A tavalyi esztendő ugyanis fényes eredményeket hozott mindenhol, a szektor egésze szinte soha nem látott csúcsokat döntött. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) egyelőre előzetes adatokat tartalmazó friss kimutatása szerint a bankok mérlegfőösszege az inflációt jócskán felülmúlva, 13 százalékkal bővült, és 2001 végére elérte a 9520 milliárd forintot. Eközben a pénzintézetek adózás előtti eredménye is megugrott: csaknem 50 százalékos növekedéssel 144,4 milliárd forintos értéket mutatott. A profitbővülés hatására jelentősen javultak a bankszektor jövedelmezőségének mutatói is: az eredményesség az összes eszközre vetítve (ROA) 1,25 százalékról 1,68 százalékra ment fel, a befektetett tőkére számolva pedig (ROE) 13,84 százalékról 16,77 százalékra emelkedett.
MINDEN KLAPPOLT. A sikerek persze aligha jöhettek volna a lendületben lévő magyar gazdaság segítsége nélkül, és ebből a szempontból a pénzintézetek egyfajta kivételes, szinte kegyelmi állapotban működhettek: tavaly ugyanis erre a háttérre nem lehetett panaszuk. A gazdasági növekedés ugyan lassult, de még így is az uniós átlag kétszeresének közelében maradt. A világgazdasági recesszió csak az utolsó negyedévben fékezte valamelyest a hazai vállalati szektort, miközben a külső és belső egyensúly stabil maradt. A teljes devizaliberalizáció és a forint árfolyamsávjának kiszélesítése a hazai fizetőeszköz megerősödését, ebből következően az infláció mérséklődését vonta maga után. Az alig fékeződő gazdasági növekedés, az ezzel együtt aktivizálódó vállalati hitelezés, valamint a – nem kis mértékben állami segítséggel, a lakáskölcsönök kamatainak leszorításával – megugró lakossági hitelezés volt tehát a hazai pénzintézetek tavalyi rekorderedményeinek hátterében.
A sokat emlegetett hitelboom nemcsak a mindennapokban hizlalta a mérlegeket, de évzáráskor a száraz adatok is joggal dagasztották a bankárok büszkeségét. A szektor mérlegének legnagyobb tételét, több mint felét képviselő ügyfélhitelek állománya 18,9 százalékkal bővült. Ezen belül a vállalati kihelyezések “csupán” 11,6 százalékkal nőttek, ez azonban még így is figyelemre méltó reálnövekedést jelez. Az igazi adunak persze a lakossági hitelek bizonyultak: a mintegy 150 ezernyi, részben kölcsön ellenében eladott új autó, továbbá a kedvezmények nyomán vonzóvá vált lakásépítési hitelek megtették a hatásukat. Az utolsó negyedévben valamelyest lassult ugyan a bővülés üteme, ám a lakossági hitelek terén az egész évre vetítve még így is 54 százalékos állománynövekedést könyvelhettek el a pénzintézetek. A legdinamikusabban a fogyasztási kölcsönök gyarapodtak, de a lakáscélú hitelek állománya is ütemesen, 72,8 százalékkal bővült.
A nagyobb hitelezési aktivitás és főleg a lakossági kölcsönök arányának növekedése szükségszerűen hozza maga után a pénzintézetek megnövekedett kockázatát: a bankszektor eszközeinek immár közel háromnegyede piaci kihelyezéssé vált, ahol nincs helye az állammal vagy a jegybankkal szembeni kockázatmentes követeléseknek. A bankrendszer stabilitásának szempontjából azonban ebben nem látnak kockázatot a felügyelet szakemberei.
A hitelekkel szemben álló források statisztikáinak érdekessége, hogy – miközben soha nem látott mértékben bővültek a lakossági kölcsönök – kimagasló ütemben, 13-14 százalékkal gyarapodtak a bankok olcsó forrásait szolgáltató ügyfélbetétek is. E furcsaság magyarázatát a szakemberek abban látják, hogy a reálkeresetek számottevő, átlagosan 6,4 százalékos bővülése nyomán több megtakarított pénz maradt az emberek zsebében, amelyet azonban a korábbi évek kockázatos tőkepiaci kiruccanásai vagy az egyszeri díjas életbiztosítások helyett a “nyugis” bankbetétekben fialtatták. Valószínűleg a banki betétek duzzadását segítette az is, hogy az év végére a dunsztosüvegekben rejtőzködő volt európai valuták nagy része is a deviza- vagy forintszámlákra vándorolt.
NYERŐ SOROZAT. Az 1998-as szektorszintű veszteség, az 1999-es szerény és a tavalyelőtti kellemes eredmény után 2001-ben rekordprofitot söpörhettek be a pénzintézetek: a nagy informatikai fejlesztések, racionalizálási intézkedések, összeolvadások után a hazai és (63 százalékban) külföldi tulajdonosok joggal dörzsölhették a tenyerüket. A szektor már említett 144,4 milliárd forintos adózás előtti eredménye közel felével haladta meg az előző évit; ugyanakkor a pénzintézetek mintegy harmada veszteséggel zárt.
A szektorszintű rekordnyereség részben abból adódott, hogy a bankok a kamatokból 12,5 százalékkal nagyobb jövedelmet könyvelhettek el, mint az előző évben, ami reálértéken is tekintélyes bővülés. Még ennél is nagyobb mértékben, 24,8 százalékkal emelkedett a különböző díjakból és jutalékokból számított eredmény, a bankok tehát a gyakorlatilag egy éve – az MKB szakértőinek számításai szerint 3,5 százalékon – stabilizálódott kamatrést próbálják meg ellensúlyozni azzal, hogy növelik az egyéb jövedelmeik arányát. Nem elhanyagolható tényező a profitjavulásban az sem, hogy a bankok költségei alig növekedtek, a működési kiadások az inflációtól meglehetősen elmaradva, alig 4,1 százalékkal emelkedtek. Ennek hátterében főleg az áll, hogy az összeolvadások és leépítések miatt egyes becslések szerint legalább ezer fővel csökkent a szektorban dolgozók száma, a fiókbezárások miatt pedig a bérleti díjakból eredő költségek is mérséklődtek. Negatív irányú változást tükröz viszont az értékvesztési és céltartalék-képzési ráfordításokat is magában foglaló egyéb veszteség viszonylag nagyarányú, 39 milliárd forintos emelkedése.
BANKI VERSENY A szektorszintű eredmények átlagától persze nem egy pénzintézet teljesítménye jócskán eltér. A profitabilitás szempontjából kifejezetten jó évet zárt az OTP Bank, amely mérlegfőösszegét tekintve még mindig jóval a többiek előtt jár, de piaci részesedése kismértékben tovább apadt. Az ABN Amro Bankkal egyesült K&H Bankot a fúzió alaposan lelassította: a mérlegfőösszeg növekedése a tervektől és a versenytársak átlagától egyaránt elmaradt, de a 2000. évvel ellentétben tavalyra már nemcsak a nemzetközi, hanem a magyar számviteli szabályok szerint is nyereséget volt képes kimutatni. A toplista vezető posztjaira többen is ácsingóznak: az MKB és a CIB egyaránt mérlegfőösszegének jelentős bővülését könyvelhette el, de a minél nagyobb növekedést zászlajára tűző Raiffeisen Bank és az Erste Bank sem akar sokkal lemaradni. Az előbbi önerőből volt képes a nagymértékű növekedésre, utóbbinál ezt a HWB Expresstől felvásárolt kirendeltségek ügyfélállománya is erősítette. A piaci részesedés növelése azonban nem olcsó mulatság, mindkét pénzintézetre jellemző, hogy a terjeszkedés nem járt együtt az eredmény javulásával. Az iparágban a leginkább az Általános Értékforgalmi Bank tulajdonosai lehetnek elégedettek, ahol különösen nagy arányban növekedett az adózás előtti eredmény, aminek köszönhetően javult a pénzintézet tőkehatékonysága is.