Már így is túl sokat tudnak rólunk! – fakadt ki nemrégiben egy fogadáson Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, magyarázatképpen, hogy miért is áll oly nehezen kötélnek, ha interjúra invitálják. Holott úgy tűnik, a világ másfelé halad: az a nézet hódít, hogy a befektetőket az eddiginél több céginformációval kellene ellátni.
PRÓBÁLKOZNAK. Az Enron-csőd kiváltotta sokk Joe Berardinót, a cég könyvvizsgálatát végző Andersen Worldwide ügyvezető partnerét és egyben elnök-vezérigazgatóját arra sarkallta, hogy az egész könyvvizsgálói szakma megreformálását kezdeményezze. Berardino programjának középpontjában éppen a befektetők eddiginél sokkal alaposabb tájékoztatása áll. Az Arthur Andersen első embere ezzel mindenekelőtt az auditorok munkája iránt megrendült bizalmat kívánja helyreállítani.
A cég jó hírének visszaszerzése érdekében tett erőfeszítéseket illetően most aligha tud túllőni a célon. Itthon ugyan a társaság partnere, Szilágyi Judit lapunknak úgy nyilatkozott, hogy eddig egyetlen megbízásukat sem veszítették el, ügyfeleik elégedettek a munkájukkal, noha Postabank-ügyben őket is perbe fogta a magyar állam. Az angolszász sajtó viszont legalábbis megkérdőjelezi, hogy a cég képes lesz-e túlélni a mostani bizalmi válságot. Eddig mintegy harminc jelentősebb ügyfelét veszítette el a társaság, köztük – a Financial Times szerint – az öt legnagyobb árbevételt hozó vállalatból négy jelentette be az Enron-válság után eltelt időszakban, hogy lecseréli auditorát. A Merck gyógyszeripari vállalat, az Enron és a Texaco olajipari cégek, valamint a Freddie Mac ingatlanfinanszírozási vállalkozás után a legfrissebb hírek szerint a Ford, valamint a Delta Air Lines is más könyvvizsgáló után néz. Bár az Andersennél tagadják, sajtóértesülések szerint elkezdődött a partnerek és a vezetőségi tagok elvándorlása a cégtől – máris több száz munkatárs kezdett új állás keresésébe -, ami még inkább felgyorsíthatja az ügyfelek lemorzsolódását. Sőt, pénzügyi körökben olyan vélekedés is ismert, mely szerint a “Big 5” hamarosan “Big 4”-ra zsugorodik, mivel máris tárgyalások indultak a Deloitte & Touche LLP és az Andersen között a társaság esetleges felvásárlásáról. A bajba jutott auditor cég állítólag a vevő rendelkezésére bocsátotta azt az információt is, mely szerint bűnvádi eljárás folyik ellene, és az elmarasztaló ítélettel zárulhat.
Zűrös ügyek, kiszolgáltatott befektetőkHa a hazai befektetőknek az üzleti etika alapján választanának részvényt, akkor a tőzsdén alig akadna néhány papír, amelyet nyugodt szívvel lehetne nekik ajánlani. A nagyobb cégek finom módszerekkel, a kisebbek olykor tisztességtelen, sőt esetenként törvénytelen eszközökkel igyekeznek az árfolyamot befolyásolni. Felbukkannak az álmok világába sorolható nyereségígéretek, terjeszkedési tervek, s gyakoriak a kiskapukat használó könyvelési manőverek is. A szakértők körében ismert esetek általában csak az ellenérdekelt felek révén tudódnak ki. Ugyanakkor a befektetők bizalmát olyan jelenségek is megingatták, mint a sorozatos brókercsődök 1998-ban, a gázár-szabályozási vita, a gyógyszerár-stop, az Antenna Hungária tőkeemelésének rossz kezelése, vagy a BorsodChem orosz befolyás alá kerülése. A továbbiakban négy emlékezetes – s részben máig lezáratlan – esetet veszünk sorra, amelyek alaposan felborzolták a befektetők kedélyét.
POSTABANK.
A banknál 1998-ig felhalmozódott mintegy 180 milliárd forintra rúgó mamutveszteség kialakulásában, valamint a nyilvánosság éveken át tartó félretájékoztatásában többen is oroszlánrészt tulajdonítanak a könyvvizsgálóknak. Az auditorok megkérdőjelezhető működését azonban egyelőre nem bizonyították. Még javában tart az a per, amelyet a pénzintézetet talpra állító új tulajdonos, a magyar állam indított 2000 decemberében a Postabank könyveit hitelesítő három auditor, a Deloitte & Touche, a Prudentia, valamint az Arthur Andersen ellen.
SYNERGON. A cégtől 2000. szeptember végén elbúcsúzott az alapító-vezérigazgató Szalóczy Zsolt, akit október 12-én 900 millió forintos adócsalás (hamisszámla-befogadás) vádjával előzetes letartóztatásba helyeztek. Bizonyítékkal máig nem álltak elő, s nemrég házi őrizet váltotta fel a letartóztatást. A cég egyik igazgatósági tagját, Stanga Gyulát egy 2000. novemberi eset kapcsán a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az idén januárban bennfentes részvénykereskedéssel vádolta meg, s 5,6 millió forintos bírságot szabott ki rá.
ARAGO. A felügyelet tavaly októberben az Eravis felvásárlási ajánlatát megelőző tisztességtelen árfolyam-befolyásolás miatt megbüntette az Arago befektetési holdingot és a hozzá közelálló Domestore Kft.-t 5-5 millió forintra. Ezt követően a hatóság a Pick vételi ajánlatával kapcsolatban fogalmazott meg ugyanilyen vádat. Többhetes huzavona után azonban kompromisszum született: a PSZÁF elégtelen bizonyítékokra hivatkozva visszavonta a vádat, az Arago pedig a korábbinál 500 forinttal többet kínált a kisrészvényesek Pick-papírjaiért. Pár hete az Arago az Eravis-ügyben elhatározott perét is visszavonta.
HUMET. Az egytermékes társaság – amelyet már az 1996-os bevezetésekor is támadtak – évekig a csőd szélén táncolt. 1998-ban Civin János állt a cég élére, aki az elmúlt években nemegyszer a tőzsdei árszint felén emelt tőkét a társaságban, majd busás haszonnal adott túl a papírokon. Legutóbb egy, a céghez közelálló alapítvány 15 forinton, a tőzsdei árszint egynegyedén pumpált pénzt a társaságba. A cég 400 millió forintnyi fiktív számla befogadásának gyanújába keveredett, aminek következtében a társaság gazdasági igazgatója a mai napig letartóztatásban van. Tavaly ősszel a PSZÁF 2 millió forintos bírságot szabott ki a Humetre és 250 ezer forintost Civin Jánosra, mert elmulasztotta a rendkívüli tájékoztatási kötelezettségét, és lehetőséget teremtett bennfentes kereskedelemre.
Nem kizárt tehát, hogy a megtépázott tekintélyű cég vezetőjének az Andersen megmentésére már nem lesz alkalma, legfeljebb arra, hogy segédkezzen a szakma becsületének helyreállításában. Ha Berardino javaslatai nem találnak süket fülekre, az nemcsak az Egyesült Államok 70 éves számviteli rendszerének drasztikus átalakítását vonja maga után, de gyökeresen megváltoztathatja a vállalatok, és mindenekelőtt a cégvezetők életét. Nem kevesebbet kíván ugyanis elérni, minthogy a társaságok kulisszatitkaiba az eddiginél jóval nagyobb betekintést nyerjen a nyilvánosság. Berardino többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy manapság az auditorok csak arról állíthatnak ki bizonyítványt, hogy egy-egy vállalat átment-e a vizsgán vagy sem, azaz nyilvántartásai megfelelnek-e az érvényes számviteli elveknek. A képet árnyalniuk azonban nem kell, sőt tilos. Így a befektető arról már nem értesül, hogy melyik vállalatnál járnak el körültekintőbben a pénzügyi kimutatások készítésekor, és melyiknél rezeg a léc, mint ahogy a záradékok sem túl beszédesek, egy szó nem esik bennük például a társaságban rejlő kockázatokról.
A szakember nem kevesebbet állít, mint hogy a könyvvizsgálói jelentések jelenleg nem tartalmaznak a befektető számára valóban értékes információt, nem segítik a vállalatok jövőjének megítélését. Az alulinformált befektető így nem tudja döntéseit körültekintően megalapozni – miközben a cégek mesés összegeket fizetnek az auditálásért.
KÖZÉRTHETŐEN. Egy, a mostaninál jóval cizelláltabb kép érdekében Berardino konkrét javaslatokat is megfogalmaz. Szükségesnek tartja például, hogy a befektetőt is tájékoztassák az alaptevékenység és a nem ismétlődő események megkülönböztetett pénzügyi hatásairól. A cégek egészét jellemző adatok ismertetése mellett fontosnak tartja, hogy az egyes szegmensekben végzett tevékenységek eredményeit egymástól elkülönítve is közöljék. Az egy részvényre jutó profitot sem minősíti kellően informatív mutatónak, emellett a cégek üzleti modelljének, pénzügyi szerkezetének, üzemi teljesítményének és kockázatainak közzétételét is elengedhetetlennek tartja. A könyvvizsgáló továbbá száműzni akarja a pénzügyi jelentésekből a szakzsargont, helyette a közérthetőséggel párosuló szakmaiságot helyezi előtérbe, utalva arra, hogy a világos beszéd az amerikai értékpapír-felügyelethez benyújtott dokumentumok esetében alapkövetelmény.
Az intézményi kereteket is feszegeti Berardino: erősítené a részvényeseket képviselő auditbizottságok szerepét, továbbá bűncselekménynek minősítené a könyvvizsgáló félrevezetését, a munkájuk alapjául szolgáló adatok megbízhatósága érdekében. Keményen bírálja az amerikai könyvvizsgálói szakma szabályozásában érintett féltucatnyi tekintélyes piaci és állami testületet is. “Az intézményekben okos, jó szándékú emberek dolgoznak, de a rendszer nem képes lépést tartani napjaink összetett pénzügyi problémáival” – fogalmazza meg vaskos véleményét.
Az Andersen egyébként nem pusztán az elvek megreformálásának állt az élére, de – menteni, ami még menthető – saját portáján máris a tettek mezejére lépett. Így például azoknál az ügyfeleknél, ahol könyvvizsgálói munkát végez, mostantól nem vállalkozik belső audit elvégzésére, illetve a pénzügyi jelentési rendszerek megtervezésére, bevezetésére. Felállított továbbá egy úgynevezett etikai hivatalt, amely az Andersen alkalmazottainak függetlenségével, munkájuk szabályszerűségével, minőségével kapcsolatos kételyek felmerülése kapcsán fog vizsgálódni.
Kérdés, Berardino miért pont most, az utolsó utáni pillanatban állt elő a gazdasági élet egészét megrengető javaslatokkal, hisz az érintett problémák nem mai keletűek. Nos, eddig nyilvánvalóan komoly visszatartó erőt jelentett, hogy nemcsak a hasonló, de az ellenérdekű felek tábora is igen népes, sőt a program által némileg az auditorok érdeke is sérül.