Úgy tűnik, a tavasz közeledte az unióban is jótékony hatással van a politikusok vitalitására és kompromisszumkészségére. #
Frits Bolkestein, a témakör felelőse mostanában újra optimista, hátha mégis sikerül határidőre teljesíteni a vállalásokat. Bizakodását részben arra alapozza, hogy az Európai Parlament nemrég hosszas kötélhúzás után elállt annak a jogszabálynak a blokkolásától, amelynek köszönhetően az EU várhatóan gyorsabban reagál majd a tőkepiacokon bekövetkező változásokra. A magyar származású neves belga bankszakember, Lámfalussy Sándor és több más szakértő által kidolgozott koncepció – Lámfalussy szavait idézve – hozzájárulhat az európai értékpapír-piacokon uralkodó “kaffkai állapotok” felszámolásához.
Az unió tagállamai által egy évvel ezelőtt Stockholmban elfogadott jelentés négyszintes döntéshozatali mechanizmust javasol, több új intézmény, köztük egy Európai Értékpapír Bizottság felállításával. A rendszer első szintjén a miniszteri Tanács és az Európai Parlament közösen döntene a Bizottság által javasolt jogszabályokról, és általános útmutatást adna a végrehajtási intézkedésekhez, amelyek technikai részleteiről már a második szinten határoznának. Az Európai Bizottságnak itt a jövendőbeli szabályozóhatóság, az Európai Értékpapír Bizottság szekundálna, lehetővé téve azt, hogy a technikai intézkedések lépést tartsanak a gyorsan változó piaci körülményekkel. A harmadik “emeleten” az első és második szinten hozott döntések egységes végrehajtását felügyelnék a tagállamokban. Ezt a feladatot látja majd el a tagországok képviselőiből álló Európai Értékpapír-piaci Szabályozó Bizottság, amelyet “ikertestvéréhez” hasonlóan tavaly június elsején hoztak létre. Végül, a negyedik szinten az Európai Bizottság felelne a közösségi jog betartatásáért. Ez a látszólag bonyolult, többszintű döntéshozatali folyamat a nemzeti szabályozórendszerek helyébe lépne, amelyekből jelenleg több mint 40 van az unió tagállamaiban.
A mostaninál rugalmasabb európai szabályozókeret így végérvényesen sínre került, ám az unióra még sziszifuszi munka vár, ha időre ki akarja rakni a pénzügyi akciótervnek nevezett puzzle-t. Ennek egyik legbecsesebb építőkockája a cégek országhatárokon átnyúló fúzióját megkönnyíteni hivatott vállalatfelvásárlási irányelv, amelyet közel egy éve Németország hathatós támogatásával torpedózott meg az Európai Parlament. Berlinben attól tartanak, hogy az összeolvadások útjában álló akadályok könnyítése révén idegen kézbe kerülhetnek olyan, a német ipar büszkeségének számító nagyvállalatok, mint a Volkswagen. Frits Bolkestein az elmúlt napokban értékes részsikert könyvelhetett el, amikor a német kormány szabad utat adott a jogszabály általa elképzelt elvek alapján történő átdolgozásához.
A cégfelvásárlási irányelv mellett más fontos jogszabályok is sorban állnak az európai törvényhozás útvesztőjében. Az év végén jár le az a határidő, amit a tizenötök szabtak maguknak a nyugdíjalapokról, a pénzügyi konglomerátumokról és a közvetítéssel foglalkozó biztosítókról szóló irányelvek, valamint a nemzetközi számviteli normákról szóló rendelet elfogadására. Ha sikerül felgyorsítaniuk a tempót, az unió tagállamai bizakodva tekinthetnek a 2005-ös végelszámolás elé.