Andres Serrano pályafutása alatt mindvégig sokat köszönhetett a botrányoknak.#
Pedig Serranót már jó nyolc évvel ezelőtt is lehetett ismerni Budapesten, de akkor még nem sok vizet zavart a Képzőművészeti Főiskolán idős asszonyok aktjait, a Tudományos Akadémia nagytermének csillárján lógó törpét, vagy a Gellért-hegyen német turistákat meztelenül fotografáló művész – saját bevallása szerint nagy hatással lévén rá itt keleten, az aktív nemi életében még soha nem látott borotválatlan, dús, női hónaljszőrzet. Az akkori, 1994-es budapesti tartózkodása során készült fotósorozatának néhány darabja most végre a hazai közönség számára is láthatóvá vált, és a kéretlen médiakampánynak köszönhetően bizonyára mindenki kezét-lábát töri, hogy megnézze azokat.
Aki egyébként megbotránkozni megy el a kiállításra, az bizonyos szempontból csalódni fog, ugyanakkor megfejtheti Serrano egyik titkát; a képek kétségtelenül rendkívül magas fokon koreografált és kivitelezett, ámde ártatlan művészi alkotások, a trükk a képek címében van. Ugyanis fintorogni csak akkor kezd a néző, ha már elolvasta a képaláírást, és ki-ki a maga kultúrája, tapasztalata és képzelőereje alapján asszociálva sokkolja magát, a tej, a vér, a sperma, a hulla és a Ku-Klux-Klan szavak olvasatán.
A kiállítás március 10-ig tart nyitva, hosszabbítás kizárt.