Transzgenerális, transzszexuális és transznemzeti – e három jelzővel hirdeti magát a Műcsarnokban még február 28-ig látható dél- és közép európai, illetve dél- és észak-amerikai művészeket felvonultató kiállítás.#
Nem kevésbé kedélyborzoló Chris Korda munkája, aki az abortusz és a genetikai manipuláció körüli pro és kontra hadjáratokat állítja élére, nem kis gúnnyal utalva bennük a (szülő vagy nem szülő) nő hatalmára az emberi élet felett. Az Eutanázia Temploma című megaprojektje egy tüntetés fotó-, és sajtódokumentációjának gyűjteményéből áll, ahol a felvonulók a Föld megmentésének jegyében többek között az abortusz kötelezővé tétele mellett vonulnak fel, és a magzatok Jézus nevében történő kannibalisztikus megsemmisítését hirdetik.
A nemek egymással vívott csatáját, illetve a küzdelem kimenetelének egy patriarchális társadalomban eleve elrendelt voltát mutatja be Elahe Massumi videója, ahol egy fiatal, gyönyörű lány szüzességét veszik el virágba borult hókusz-pókusz közepette, miközben a lány érzéketlenül maga elé bámul. Végül, Salla Tykka videója a kiállítás azon ritka munkáinak egyike, amely a nemek egymás iránti elvárásainak, illetve a másik nemnek való megfelelni vágyásnak lírai etűdje: egy lány kilesi, ahogy egy izmos, félmeztelen fiú, lasszót pörgetve ugrál keresztül az ide-oda hulló hatalmas hurkokon, s közben Morricone zenéje szól a Volt egyszer egy vadnyugatból.