Küldje el faxon a mobiltelefonja számát, mert lehallgatnak; majd viszszahívom egy biztonságos készülékről – mondja egy kaposvári ügyvéd, amikor a bíróságok függetlenségéről kérdezem. Azt állítja, megfigyelik, győri kollégája szólt neki, hogy a rendőrség regisztrálta telefonbeszélgetéseiket. Néhány óra múltán jelentkezik, a rendszerváltás idejéhez kötődő ügyeket említ. A felszámoló cégek akkoriban versengtek a sok százmillió forintos értékű megbízásokért, s – állítólag – megérte jóba lenniük a bírákkal.
Manapság nem keringenek ilyen hírek – ismeri el a kaposvári jogász is, aki ugyanakkor azt tapasztalja, hogy a bírákat szakmailag nagyon magukra hagyták. Kevés a precedens ítélet, azokat sem teszik mind közzé, ezért fordulhat elő, hogy homlokegyenest ellenkezik az első- és a másodfokú döntés, s hasonló tényállás alapján valakit a fővárosban szabadon engednek, míg mást az ország keleti részében többéves börtönnel sújtanak.
A FALNAK IS FÜLE VAN.Mások is arra panaszkodnak, hogy mostanában aktív a titkosszolgálat. A bírák még szakmai ügyekről sem mernek konzultálni a bírósági épület folyosóin, mert attól tartanak, hogy lehallgatják őket. Félelmüket egy néhány hónappal ezelőtti maffiaügy váltotta ki. A gyanúsítottakra – tévéstábok kamerái előtt – fegyveres, álarcos kommandósok csaptak le, s hurcolták el őket, köztük egy gyermekét egyedül nevelő fiatal nőt is, amit mindenki túlzásnak tartott.
“Nyilvánvaló, hogy az akció nem egyszerű nyomozati cselekmény volt, hanem üzenet. Ezzel együtt úgy látom, az igazságszolgáltatási gépezetben még a bíróság a legintaktabb. Ha valahol el lehet fektetni aktákat, az korábban, a rendőrségi vagy az ügyészségi szakban képzelhető el. Később már akkora a nyilvánosság kontrollja, hogy nem lehet semmibe venni tényeket, tanúvallomásokat, bizonyítékokat” – mondja egy ugyancsak névtelenséget kérő székesfehérvári ügyvéd.
Az óvatosság indokolt, hiszen az e kérdésben megnyilvánuló Hegedűs Andrást, az Ügyészek Országos Egyesületének elnökét – aki aláírt egy nyilatkozatot – felmentették hivatalából. A sors iróniája, hogy félreértették a kommüniké tartalmát, hiszen Hegedűs nem kormánypárti, hanem ellenzéki behatástól féltette az igazságszolgáltatást. Nehezményezte, hogy miközben ő éppen részt vesz a szökésben lévő, s távollétében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt volt fideszes gazdasági tanácsadó, Varga Tamás perében, azonközben az ellenzék amiatt interpellálja Polt Péter legfőbb ügyészt, hogy hivatala miért nem lép fel határozottabban Varga ügyében.
NEM LÁTNAK VESZÉLYT. Ilyen előzmények után rendezte meg néhány hete az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ Alapítvány és a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet a Bírói függetlenség Magyarországon című tanácskozást. Feltűnő volt, hogy nem egy nyelvet beszéltek a tudományos kutatók és a gyakorló jogászok. Furcsa módon a békés kutatómunkát végző elméleti jogászok mutatkoztak harcosabbnak, s gyakran szubjektív hangulatú kritikával éltek gyakorló kollégáikkal szemben. Fleck Zoltán, az ELTE oktatója pontokba szedte a szerinte megfigyelhető káros jelenségeket, s végül azt a hipotézist állította fel, hogy a kormányzat számára kedvező ítélkezési gyakorlat felsőbb bírósági vezetői poszthoz segít hozzá.
Ezeket a megállapításokat a bírák felzúdulva fogadták, ám részükről mély hallgatás övezte azon kritikákat, hogy évről évre csökken a reálbérük, munkakörülményeik pedig már-már a megfelelő színvonalú és méltóságteljes ítélkezést veszélyezteti. A bíróságok összköltségvetése a kétéves büdzsé első évében 36,3 milliárd forint volt, 2002-ben 37,6 milliárd forint, több mint 20 milliárd forinttal kevesebb az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) igényénél, és 10 milliárd forinttal elmarad attól, amennyit az Állami Számvevőszék indokoltnak tart.
A költségvetésen belül a bírósági fejezet pozíciója rendre romlott az Orbán-kormány ideje alatt, 2002-ben a részesedése mindössze 1,96 százalékos. Az OIT a bírói illetményalapot 2001-ben 12,5 százalékkal, 2002-ben 9,2 százalékkal kérte emelni, hogy elérje ezzel a 213 ezer forintot, a kormány azonban csupán 8,7 illetve 7,7 százalékos emelést hagyott jóvá. Az OIT költségvetéséből már 2001-ben is hiányzott 830 millió forint a bírák pluszjuttatásaira. (A bírák kezdő fizetése egyébként tavaly 188 ezer forint volt, az idén 203 ezerforint.)
Ami az eszközellátást illeti: 2000-ben még csaknem 400 millió forintot biztosított a költségvetés e célra, az idén viszont mindössze 190 milliót. Még ma is van olyan bíróság, ahol az ítéleteket írógéppel írják, s a bírák sok helyütt fénymásolva jutnak hozzá a jogszabályváltozásokat tartalmazó Magyar Közlönyhöz.
A számok önmagukért beszélnek, ezzel együtt a bírák kikérik maguknak, hogy fizetésük, vagy az infrastrukturális ellátottság hatással lenne az ítélkezési gyakorlatra.
Bírák nehéz helyzetbenMŰKÖDÉSI ANOMÁLIÁK
• A bírák túlterheltek, más jogászi szakmákhoz képest alulfizetettek
• A bírósági épületek 70 százaléka felújításra szorul
• A számítógépes ellátottság messze elmarad az uniós színvonaltól
• Megtorpant az igazságszolgáltatási reform, késik az ítélőtáblák felállítása
FÜGGETLENSÉGET SÉRTŐ JELENSÉGEK
• Ellenzéki és kormánypárti politikusok is úgy bírálnak ítéleteket, hogy nem hangsúlyozzák: tiszteletben tartják a bírói függetlenséget
• Tíz évvel a rendszerváltás után a bírói karra is kiterjesztették az átvilágítási törvényt, ami a politika részéről megnyilvánuló bizalmatlanságra utal
• Nincs törvényi garancia az automatikus, a GDP meghatározott százalékát biztosító, inflációkövető költségvetési támogatásra, az öszszeget a mindenkori kormánytöbbség szabja meg
JÓ A VARIA BÚTOR IS. “A szobámban hatvanas évekbeli Varia irodabútorok vannak, de ha modern új berendezést kapnék, vagy emelnék a fizetésemet, akkor sem ítélkeznék másként” – fogalmaz egy legfelsőbb bírósági bíró. “Sokszor kérdezgetik tőlem baráti körben – folytatja – hogy próbálnak-e befolyásolni, amire azt szoktam felelni: légvonalban ugyan közel van egymáshoz a Legfelsőbb Bíróság és a Parlament, de mire egy politikus véleménye eljutna hozzám, addigra ő már nem ül a székében.”
Hack Péter szabad demokrata országgyűlési képviselő, az ELTE oktatója így érvel: ha az ítéletet a nyilvánosság előtt világosan és jól körülbástyázzák, akkor a politikus nem tud labdába rúgni. A bíróság akkor kerül nehéz helyzetbe, ha a nyilvánosság előtt védhetetlen döntést hoz. Ilyen például Várhegyi Attila ügye, amelyben a bíróság felszólította az ügyészt, hogy fontolja meg a vádtól eltérés lehetőségét, de hogy miért került erre sor, azt már nem magyarázták meg. Schlecht Csaba ügye – ami nem az igazságszolgáltatás, hanem a rendőrség döntése – is azt a látszatot kelti, hogy van egy sajátos ellenség-barát felismerő rendszer. Aki politikai ellenfél, azzal szemben a törvény teljes szigorával sújtanak le, aki pedig barát, azzal elnézőek. “A kérdés az – hangsúlyozta Hack -, hogy az igazságszolgáltatási szervek meg tudják-e kellően indokolni lépéseiket.”
Első körben azonban nem arról van szó, hogy meg tudják-e, hanem arról, megindokolhatják-e. Jelenleg ugyanis törvény tiltja, hogy folyamatban lévő ügyről nyilatkozzanak. Sőt, jogerős döntésről is csak a szóvivő adhat tájékoztatást, az eljáró bírónak nem szabad megszólalnia. A tanácskozáson felvetődött, hogy egy-egy közérdeklődésre számot tartó perben – német és angolszász mintára – nálunk is avatott szakértők világítsák meg a tévé nyilvánossága előtt az ítéletek hátterét.
Mert nem elég, hogy szakmailag korrekt legyen a döntés, annak is kell látszania. A bírák azonban egyelőre nem mutatnak hajlandóságot a közszereplésre, komolyan veszik a törvény előírását, hogy nem magyarázgathatják ítéleteiket. Ebből fakadóan érdekeiket sem tudják – vagy nem merik – érvényesíteni, még akkor sem, ha munkakörülményeik romlása és reálbérük csökkenése már valóban a függetlenségüket veszélyezteti.