Két – ellentétes – politikai értelmezés harca lesz iaz idei választási kampány.#FÜGGETLEN PÁRTTANÁCSADÓK. Egy ilyen helyzetben a kívülálló elemző is szembe találkozik azzal a módszertani problémával, hogy maga is résztvevőjévé, elszenvedőjévé válik az eseményeknek. Így lehetséges, hogy a legismertebb közvélemény-kutató intézetek vezető munkatársai egyszerre független kutatók és különböző politikai pártok első számú vezetőinek legbelsőbb tanácsadói. Összehasonlításképpen, egy multinacionális vállalat nem bízza a piaci adatok beszerzését olyan piackutatóra, amelynek vezető munkatársa, vagy tulajdonosa saját igazgatóságában ül.
Kinek higgyünk? Az eltérő közvélemény-kutatási adatok bizonyítottá teszik azt az állítást, hogy négy intézetből minimum kettő adatai tévesek. Valószerűtlenül nagyra nyílt szét a közvélemény-kutatási olló, azaz a különböző intézetek felmérései egymástól gyökeresen eltérő eredményt mutatnak. Kifejezetten érdekes, hogy a Századvég-Tárki közös kutatási adatai szerint a biztos szavazóknál 11 százalékponttal vezet a Fidesz, miközben a Medián és a Szonda Ipsos adatai szerint a két nagy pártnak azonos a társadalmi támogatottsága. Ezek az eredmények messze túl vannak a hibahatáron, ráadásul az adatok valahogy nem akarnak közelíteni egymáshoz. A múlt hónapban például a Gallup lógott ki a sorból és közölt a többiektől hangsúlyosan eltérő adatokat.
A közvélemény-kutatások a szavazók viselkedését lényegesen befolyásolják. A felmérésekben győzelemre ítélt párt mellett magánbeszélgetésekben több mozgósító érv hangzik el azok számára, akiket a szakzsargon “bizonytalan szavazóknak” nevez. A választói spirál a győztest mindig erősíti, a vesztest pedig gyengíti. A pártok stratégiájának egyik legfontosabb eleme ezért a bizonytalan szavazók minél hatékonyabb meggyőzése. Az elmúlt évtizedekben az európai jobb- és balközép pártok politikája a biztos szavazók elárulásáról szólt a bizonytalanok megszerzése érdekében. Ilyen volt az angol és német újbaloldal, de ilyen Orbán Viktor ideológiailag nem, marketing szempontjából annál inkább értelmezhető politikai gyakorlata.
A politikusok azt is tudják, hogy a módszeresen közölt adatok önmagukban is segíthetik politikájukat. Vegyünk szemügyre két vizsgált problémát! Az egyikben azt kérdezik: “Ha most vasárnap lennének a választások, akkor Ön kire szavazna?”. A másik, ismert kérdés így szól: “Ön szerint ki nyeri meg a választásokat?”. A két kérdés összefügg egymással. Azt ugyanis, hogy melyik párt áll győzelemre, csak akkor tudjuk megmondani, ha ismerjük honfitársaink véleményét is, azaz az első kérdésre adott válaszokat. Nagy eséllyel nyeri a választásokat az a párt, amelyikről azt gondolják, hogy megnyerné a választásokat. Ebben (is) áll a közvélemény-kutató intézetek vezetőinek óriási felelőssége.
Az adatokkal pedig baj van! Érdekes képtelenség például, hogy az irreálisan nagy eltéréseket a közvélemény-kutató intézetek csak a két nagy pártnál mérik, az összes többi pártról közel ugyanazokat mondják. Az SZDSZ például a bejutási küszöb felett van, de igencsak veszélyes helyzetben. A MIÉP csak akkor jut be – “most vasárnapi választás esetén” -, ha előbújnak rejtőzködő szavazói. A többi, kis pártnak nincs esélye. Ebben a szakma reprezentánsai egyetértenek, nincs közöttük vita. Tehát, a keveset precízebben tudják mérni, mint a sokat. Ez lehet így egy szatócsboltban, de nem történhet meg egy társadalomtudományi kutatásnál.
KOMMUNIKÁCIÓS ELŐNY. A látszat ellenére mégsem tudjuk, hogy melyik politikai tömörülés alakíthat kormányt. A jelenlegi állapotok szerint egyes mandátumbecslések a Fidesz-MDF elsöprő sikerét jósolják (Fidesz-MDF 200; MSZP 163; SZDSZ 23 mandátum a Gallup decemberi adatai alapján), mások az MSZP-SZDSZ koalíció egyértelmű győzelmét (Fidesz-MDF és MSZP 181-181; SZDSZ: 24 mandátum a Median decemberi adatai alapján) valószínűsítik.
A társadalom többsége szerint azonban nagyobb a valószínűsége a Fidesz győzelmének, mint a szocialistákénak. Azt jóval kevesebben gondolják, hogy az MSZP alakíthat majd kormányt SZDSZ-es támogatással, amire pedig – az összes ismert adatsor alapján – ugyanakkora az esély, mint a Fidesz kormányzására. Ez tehát a Fidesz kommunikációjának a sikere és egy újabb lépés lehet ahhoz, hogy ténylegesen is megnyerje a választásokat.