Veszélybe sodorhatja egy társult tagország csatlakozását az atomerőműve, mint azt Temelín példája jól mutatja. Nem tart attól, hogy esetleg Paks miatt a magyar tárgyalások is nehezebbé válnak?
– Nem látok párhuzamot. A csehországi, temelíni erőmű valóban vitás pont Ausztria és Csehország között, ám ez tényleges nukleáris problémát nem tartalmazó filozófiai, politikai vita. A hagyományos erőművi rész, a turbina okoz fejtörést, olyannyira; hogy decemberben Ausztriában tényleg kilátásba helyezték Csehország uniós felvételének megvétózását. A Paksi Atomerőművel szemben azonban nincsenek ilyenfajta aggályok, a nemzetközi biztonsági vizsgálatok tanúsága szerint a hasonló korú nyugati erőművek szintjét minimum elérjük, de egyes összevetésekben túl is szárnyaljuk.
– Az atomenergiának sok ellenzője van világszerte, számuk a szeptember 11-i terrortámadás után még nőtt is. Mi a helyzet ezzel Magyarországon?
– A magyar lakosság több mint 70 százaléka elfogadja Paksot és a többség a további üzemeltetési elképzeléseket is támogatja. Ezt egy olyan felmérés alapján tudom mondani, amelyet a New York-i és washingtoni támadások után készíttettünk. Ez nyilván abból is következik, hogy 60 milliárd forintos biztonsági programot indítottunk, amely az év végén fejeződik be. Halkan mondom, de a közvélemény-kutatás alapján vannak, akik szerint további atomerőműveket kellene építeni.
– Őket biztosan az ár izgatja, nem pedig a környezetvédelmi megfontolások… A parlament decemberben fogadta el a villamos energiáról szóló törvényt. Milyen változások várhatók?
– A gázerőművek is komoly környezeti károkat okoznak, igaz esetükben másról, a károsanyag-kibocsátásról lehet beszélni. Az atomerőmű tiszta energiaforrás, amely nem terheli a légkört, nem súlyosbítja az üvegházhatást, és ezt egyre többen megértik. Kilowattórában kifejezve mi 7,20 forintért állítunk elő áramot, a gázos erőművek ennek valamivel kevesebb mint a duplájáért, úgy, hogy esetükben a hivatalos árképzésnél nem kalkulálják be a környezetvédelmi beruházásokat. Az elfogadott törvény fokozatos piacnyitást tesz lehetővé. A fokozatossággal egyrészről el lehet kerülni a Kalifornia-szindrómát, másrészről a verseny a végén átláthatóságot teremt.
– Mit jelent ez forintban?
– A folyamat elején, amikor még tart a részleges hatósági ármegállapítás időszaka, az inflációt nem elérő emelést várok. Középtávon pedig azt, hogy az árak az EU-átlag közelében állnak be.
– Mit érzékel a küszöbön álló választásokból?
– Tény, hogy megkezdődött a versenyfutás a szavazatokért. A pártok most már könnyen hozzáférhető programjait én is áttanulmányoztam, elsősorban abból az aspektusból, hogy mit ígérnek az atomerőmű szempontjából fontos kérdések terén. Nyugodtan várhatjuk a két forduló eredményeit, mert minden releváns politikai erő programjából azt tűnik ki, hogy Paksra szükség van. Az erőmű falain túlra tekintve: úgy érzem a gazdaságból egyre inkább kivonul a politika, ami jó. Ugyanakkor vannak területek, ahol szükség van állami szerepvállalásra.
– A “státustörvény” és az egyetértési nyilatkozat kapcsán a munkaerőpiacon bekövetkező veszélyekre hívja fel a figyelmet az ellenzék. Ön is lát veszélyeket?
– Ugyanannyi esélye van egy románnak munkát kapnia nálunk, mint mondjuk egy afgánnak. Pakson nagyon speciális alkalmazási feltételek vannak, sok munkakör betöltése hatósági jogosító vizsgákhoz van kötve. Biztos vagyok benne, hogy kezelhetőek a kedvezménytörvény munkaerő-piaci következményei. A kvalifikált munkakörökben egyáltalán nem tartok valószínűnek lényeges változásokat, más területeken pedig nyugati tendencia, hogy külföldiek egyre nagyobb szerepet kapnak, mert belülről nincs elegendő munkaerő.
– Mi most itt jól elbeszélgettünk. Az ország egy része ezt évek óta Bolgár Györgygyel tette, akinek a műsorát leállították. Mit szól hozzá?
– Népszerű műsor volt, a kocsiban ülve többször én is hallottam. Az ilyen jellegű programra szükség van, mert a hallgatókból gyakran kikívánkozik a vélemény, amit másképpen nem tudnak széles körben ismertetni. A Kossuth rádió remélem mihamarabb indít egy beszélgetős műsort.