Budapest Airport – Végjáték Ferihegyen

Danczkay Bélának, a repülőterek fejlesztésében utazó kanadai üzletembernek kezéből Ferihegyen kicsúsznak a dolgok. A 2B terminál megépítésére a magyar kormány garanciavállalása mellett, 1996-ban tető alá hozott szerződésben a Ferihegyi Utasterminál Fejlesztő és Hasznosító (FUF) Kft. 12 évre prolongált jogait lényegében egyetlen tollvonással semmissé tették. Ezek után a balkáni, és a latin-amerikai országok “lazaságait” ismerő Danczkayt már semmi sem lepi meg. Így az sem, hogy a Budapest Airport képviselője a FUF hétfőre összehívott taggyűlésén nem jelent meg.

FELMONDÁS. Danczkaynak érthetően rossz az előérzete, az elkövetkező hónapoktól nem sok jót vár. Aligha lehetne ugyanis eltagadni, hogy a magyar kormány finoman szólva rendhagyó, a nemzetközi szabályokat semmibe vevő módszert választott arra, hogy a ferihegyi repülőtér fejlesztésére és üzemeltetésére megkötött szerződéssel kapcsolatos kifogásait érvényesítse. Az, hogy a kormány új helyzetet akar teremteni, unalomig ismert volt az érintettek számára, aggályoskodásra leginkább az ad okot, hogy a repülőtér fejlesztésére, egészen pontosan a 2B terminál megépítésére megalakult FUF Kft. 1996-os szerződésének felmondását a kormány a légi közlekedési törvény tavaly december 18-i módosításával, illetve a közlekedési tárca egy szintén decemberi miniszteri rendeletével próbálja legitimálni.

A törvénymódosítás értelmében a ferihegyi repülőtér üzemeltetését csak állami többségi tulajdonban levő, illetve kisebbségi részesedés esetén államnak szavazatelsőbbséget biztosító részvénnyel működő gazdálkodó szervezet üzemeltetheti. Miután a FUF Kft. egyik elvárásnak sem felel meg, a közlekedési tárca vezetője rendeletileg ruházta át a repülőtér üzemeltetését, fejlesztését a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér (BFNR) Rt.-re, rövidebb nevén a Budapest Airport Rt.-re. A repülőtér működtetésére eddig 12 éves szerződéssel rendelkező FUF Kft. illetékesei a jelek szerint sokáig még csak nem is gyanakodtak arra, hogy valami készül ellenük. A folyosói pletykák, illetve a sajtóban megjelent különféle nyilatkozatok mellett azonban nem reagáltak Gansperger Gyula, a Budapest Airport elnöke december eleji megkeresésére sem. Kérdés persze, hogy a 34 százalékos FUF-részesedéssel rendelkező ciprusi bejegyzésű – a Huang-Danczkay és az Airport Montreal konzorciuma kezében lévő – Airport Development Corporation (ADC) értesült-e egyáltalán társtulajdonosa, a Budapest Airport tárgyalási javaslatáról.

Danczkay Béla a Figyelőnek arról beszélt: egyetlen megkeresés sem jutott el hozzájuk Ganspergertől. A Budapest Airport elnökét és szándékait csak a sajtóban megjelent nyilatkozataiból ismerik. Danczkay – akárcsak üzlettársa, Michael Huang, az ADC igazgatója – különösnek találja, hogy a repülőtér új gazdája papíron is csupán kilenc, a karácsonyi és az újévi ünnepek miatt valójában csak három napot adott a FUF-nak a folyamatban levő ügyek átadására. Szerintük, ha a magyar kormány, vagy vállalkozása fel akar mondani egy nemzetközi üzleti szerződést, már az első lépések megtételekor illene tájékoztatnia partnereit a kompenzációs elképzelésekről. Ehelyett az ADC eddig csupán egyetlen homályos ígéretet kapott – azt is a sajtón keresztül – arra vonatkozólag, hogy a Budapest Airport ki kíván egyezni tulajdonostársával.

MAGYARÁZATOK. Mindezzel együtt Gansperger Gyulát és új cégét nem lehet azzal vádolni, hogy felkészületlenül vágtak bele meglehetősen nagyszabású jogi és pénzügyi manőverükbe. A FUF kirúgásának előkészítettségét jelzi, hogy a lépést egy törvénymódosítás és egy miniszteri rendelet megszületése előzte meg. A legkönnyebben talán a magyarázatokból tudtak felkészülni az illetékesek. Az első ezek sorában mindjárt az, hogy az új repülőtér-kezelő társaság úgy csinál, mintha pusztán a számukra is vis maiorként megjelenő jogszabályváltozás miatt kellett volna felmondani a FUF szerződését.

Sokkal hihetőbb lenne azonban, ha azt mondanák: a légi közlekedésről szóló törvény módosításának az volt az egyik célja, hogy a ferihegyi repülőtér üzemeltetéséből a külföldi tulajdonosokat kizárják. A FUF 1996-os szerződésének számos pontja ugyanis előnytelen Magyarország számára. Így például nehezen magyarázható, miért is vállalt a Horn-kabinet készfizető kezességet a 2B terminál felépítéséhez felvett 103 millió dolláros hitelre – amely ráadásul az ilyen projekteknél szokásosnál lényegesen drágább volt. De nehezen magyarázható az is, miért kapta meg a FUF a 2A és a 2B terminálon egyaránt a repülőtéri illetékek beszedésének és meghatározásának jogát. Az sem mindennapos, hogy a vártnál magasabb nyereséget realizáló FUF nemcsak magas osztalékot, hanem – ettől függetlenül, s ezáltal szokatlan biztonságot nyújtva a befektetőnek – több százmillió forintos menedzserdíjat is fizetett, öszszesen mintegy évi egymilliárd forintot utalt át a ciprusi tulajdonos ADC számára.

Kérdéseket vet fel emellett a FUF két tulajdonosa, a 34 százalékos részesedéssel rendelkező ADC, és a 66 százalékos tulajdoni hányad fölött diszponáló LRI közti feladat-, és hatáskörmegosztás is. A szerződés értelmében ugyanis a kft.-n belül a műszaki irányítás, vagyis a kulimunka tartozott az LRI hatáskörébe, míg az ADC az összes kereskedelmi joggal a kezében az üzleti irányításért felelt.

A súlyos érvek ellenére a nemzetközi reakciók semmiféleképpen sem igazolják a kormány eljárását. Ékesen bizonyítja ezt a Financial Times január 9-i, a ciprusi-kanadai érdekeltségű cég partvonalon kívülre kerülésével foglalkozó cikkében megfogalmazott álláspontja, miszerint, “befektető partnerként ismét megkérdőjeleződött a magyar kormány megbízhatósága”.

ARANYBÁNYA FERIHEGYEN. Megbízhatóság ide vagy oda, a kormánynak a már felsoroltak mellett maradt még egy, viszonylag ritkán és akkor is csak az utolsó helyen emlegetett érve a FUF szerződésének felmondására. Történetesen az, hogy az ADC és az LRI közös cégének a repülőtéren esedékes, soron következő fejlesztésekben való részvételre opciós joga volt. Ez a hivatalos magyarázatok szerint komolyan akadályozta a ferihegyi fejlesztéseket. Az új beruházásokat (lásd külön) ugyanis a FUF külföldi tulajdonosai nélkül nem lehetett elindítani. A FUF szerződésének megszüntetése egyúttal természetesen az opciós jogok megszűnését is maga után vonja.

A FUF szerződésének egyoldalú megszüntetésével természetesen még nem vált szabaddá az út a ferihegyi repülőtérrel kapcsolatos kormányzati elképzelések előtt. Hátravan még az ADC-vel és a mögötte álló befektetőkkel való kiegyezés, valamint a 2B terminál megépítéséhez felvett hitelek rendezése. Ez utóbbira lényegében már kész is a megoldás. A FUF által a repülőtéri beruházásokra kormánygaranciával felvett 103 millió dolláros hitelből a jelenleg fennálló tartozás 89,5 millió dollár. Ezt az összeget a Budapest Airport egy újabb, feltehetően az OTP-től felveendő 89,5 millió dolláros, a hivatalos álláspont szerint a korábbinál kedvezőbb hitelből fizeti vissza az OTP vezette, 23 pénzintézetet tömörítő banki konzorciumnak. Az új hitelhez a társaság kormánygaranciát kap.

BÁNATPÉNZ. Valamivel fogósabb problémának ígérkezik a külföldi befektetőkkel való kiegyezés. Arról egyelőre, hogy mekkora lehet a befektetők bánatpénze, Gansperger Gyula nem nyilatkozik, de az ADC-társtulajdonos Danczkay Béla sem bocsátkozik találgatásokba. A FUF szerződését ismerők abban mindenesetre egyetértenek, hogy a Budapest Airport számára nem lesz olcsó a megegyezés. A becslések szerint az ADC akár 25 milliárd forinttal is könnyebbé teheti majd a Budapest Airport kasszáját. Az viszont még a jövő zenéje, hogy a társtulajdonosok képesek lesznek-e békésen kiegyezni egymással, vagy a feladat a bíróságra vár.