Az én asztalom – Salieri

Kemény novembervégi télből mentünk Angliába, eszerint is öltöztünk. #

Kemény novembervégi télből mentünk Angliába, eszerint is öltöztünk. #

A fordítók estje után elsétáltunk a nevezetes színházi étterembe, a Salieribe. Varázslatosan bolondos hely, pontosan olyan, amilyennek a huncut bohémeket a jóravaló polgár elképzeli. A falakról, mennyezetről fityegnek mindenféle színházi bolondságok és mütyürök, az egésznek remek hangulata van, amit fokoz a pompás élőzene, nem beszélve a pompás étel- és borkínálatról. Elhoztam magammal a borlistát, 74 féle bor rendelhető. A török tulaj elárasztott bennünket szeretetével, egy “mindenféléből kicsit” bőségtálból valamelyest megismerhettük fantasztikus konyháját, majd amikor tehetetlenül hanyatlottunk hátra székeinken, a rendelésen túl küldött még egy feltornyozott gyümölcstálat. Bár Mozartot enyhén szólva sokkal jobban szeretem, azért ez a Salieri se volt rossz.

Címkék: Hetilap: Plusz