Kuncsaft nélkül maradhatnak az Európa-szerte gombamód szaporodó kormányzati, önkormányzati portálok#
Figyelemre méltó a nemek közötti egyenlőtlenség is. Az internetező nők hányada általában is jóval kisebb a webező férfiakénál, az alacsonyabb beosztásban dolgozó hölgyek közül pedig csupán feleannyian interneteznek, mint a velük azonos pozícióban dolgozó férfiak körében. Ez azért is szomorú adat, mert általános tapasztalat, hogy az internethasználat a munkahelyi előmenetel lehetőségének egyik fokmérője. A jövedelem és a webhasználat összefüggése szintén egyértelmű: az alacsonyabb fizetésűek közül az EU-ban kevesebben interneteznek, mint azok közül, akik jól keresnek. Pedig a hátrányos szociális helyzetűek sok mindent elintézhetnének a kormányzati oldalakon, például a segélyezéssel kapcsolatos ügyeiket.
Nyilvánvaló, hogy a létrejött “digitális szakadékok” valójában az egyébként is meglévő szociális és korosztályi különbségek online manifesztációi. Az egyenlőtlenségek megszüntetésére számos kezdeményezés született már. Az Európai Bizottság felmérései szerint a nyilvános terminálok létesítése javíthatna a kedvezőtlen mutatókon. Bár az utcán, a közintézményekben hozzáférhető számítógépek az EU-ban meglehetősen ritkák – minden százezer lakosra jut egy “közös” komputer -, számuk azért egyre nő. Az internethasználati statisztikák változását eredményezheti a számítógépeket helyettesítő “alternatív terminálok” használata is: a mobiltelefon ilyen eszköz, de a kéziszámítógépek és a digitális televízió – az EU lakói 11 százaléka már ilyet használ – is jó eséllyel pályáznak a jövő termináljának címére.
Az internetkapcsolattal szociális körülményeik miatt nem rendelkezők helyzetének javítására Nagy-Britanniában tettek kísérletet. Ott a “behálózott közösségek” nevű programot az idén indították el. Ennek során 10 millió font sterlinges alapítványi támogatással elmaradott külvárosi és a távközlési csomópontoktól távol eső vidéki településeket kötnek rá a netre. A projektben 14 ezer olyan háztartás jut internetkapcsolathoz, amelyeknek korábban erre már csak infrastrukturális okok miatt sem volt esélyük. A résztvevők nagy száma itt azt is megengedi, hogy a projekt vezetői a különböző alternatív hozzáférési eszközök, valamint technológiák – kábel, illetve dial-up – eredményességét is felmérjék. A kísérletben részt vevőket ezenkívül kiképzik a kormányzati portálok használatára, majd egy éven keresztül követik internetezési szokásaikat. Ily módon kiderülhet, hogy a webezés milyen hatással van az egyének foglalkoztatottságára, illetve a lakóközösségekre, miként az is, hogy a bedrótozás önmagában vajon ösztönzi-e az intenethasználatot.
A TFPL szerint egyébként a különbségek akkor tűnnek majd el, ha a hálón felkínált tartalmak és szolgáltatások a lemaradók – az internet iránt érdeklődést nem mutató rétegek – számára is vonzóvá válnak. Jó példa lehet erre a Svédországban meghirdetett SeniorNet program, amely az áthidalhatatlannak hitt korosztályi szakadékot próbálja megszüntetni. Ez az egyébként amerikai eredetiről lemásolt kezdeményezés az 55 évesnél idősebbek számára hoz létre tartalmat: célja spontán közösségek, idősek klubja szervezése a neten (akár offline módon is). A programban évenként egyszer Senior Surf Day néven internet-népszerűsítő napot hirdetnek. Az idén ezen már több mint 30 ezren vettek részt. A kezdeményezés tehát sikeres. Ehhez azonban – a hozzáférés elemi feltétele mellett – célzott tartalomra, testre szabott szolgáltatáscsomagokra és megfelelő kampányra van szükség. Bármennyire vonzó is a kormányzatok számára a költséghatékony online adminisztráció víziója, mindezek nélkül a hagyományos offline csatornák működését még jó ideig fenn kell tartani.