Ki gondolná, hogy egy 16 ezer embert foglalkoztató, 66 francia és több külföldi gyárat üzemeltető vállalat első embere számon tartja a cég magyarországi partnerét? Márpedig Bernard Decker, a fontosabb tejipari konszernek közt jegyzett francia Lactalis International elnök-vezérigazgatója személyesen ismeri T. Nagy Tamást. “Ebben a szakmában csak a maximumot szabad nyújtani, s a magyarországi eredményeink egyértelműen neki köszönhetőek. Felkészült, profi szakember, aki jól ismeri a termékeinket, az értékesítési lehetőségeket és csatornákat.” – méltatja partnerét.
T. Nagy Tamás először a vendéglátóiparban helyezkedett el felszolgálóként, ám a rendszerváltás beköszöntével, amikor a munkahelye egyre bizonytalanabb lábakon állt, elment gyedre (!) a kisfiával, egy év múltán pedig “átigazolt” egy akkor alakult külkereskedelmi társasághoz. Ezt az időt arra szánta, hogy beletanuljon ebbe az üzletbe, s a gyakorlati tapasztalatok megszerzése után a feleségével elhatározta, hogy vállalkozásba fognak. Társtulajdonosként – szállodai kapcsolatrendszerére építve – minőségi italok forgalmazásával kezdtek foglalkozni, de saját céget is létrehoztak, amely vendéglőt működtetett. Közös családi vállalkozásként pékséget is üzemeltettek, s egyebek mellett mozis érdekeltséget is szereztek. “Ez az útkeresés időszaka volt, megpróbáltunk tudásban és egzisztenciálisan megerősödni. Valamennyire mindegyik profilunk jól ment, de éreztük, hogy hosszú távon nem lehetünk így eredményesek.
MOTIVÁLÓ HIÁNYCIKKEK. A kilencvenes évek közepén úgy döntöttek, a sajtkereskedésre koncentrálnak, amiben az is szerepet játszott, hogy az éttermükbe betérő külföldi vendégek közül a főétel után sokan kértek sajtot. “Úgy véltük, számunkra a sajt a legérdekesebb, a legmívesebb, a legizgalmasabb, így a sajtkereskedés az a mesterség, amelybe bele kell fognunk, hiszen 1994-ben régiónkban még mindig csak tejtermék-kereskedések léteztek. A sajt viszont önálló műfaj, s be akartuk bizonyítani, hogy ez a profil hosszú távon életképes. El akartuk érni, hogy a sajtot ne csak akadálynak tekintsék a szendvicsben a kolbászok között” – meséli a vállalkozó.
Az induláskor azzal kellett szembesülniük, hogy ilyen ismereteket hazánkban sehol sem oktattak, nem létezett szakirodalom, csupán néhány kolléga, külföldre járó sajtkedvelő tapasztalataira építhettek. (Azóta saját kiadásban megjelentették a híres Taub-ner-kötet itteni viszonyokra átültetett változatát, a Sajtok nagykönyvét.) Megpróbálták katalogizálni az idehaza kapható termékeket – holland vagy bajor sajtokkal már lehetett találkozni -, de a beszerzés megtervezéséhez mindez kevésnek bizonyult. A bolt híre azonban a nyitást követően hamar elterjedt; az olasz, a francia és a holland nagykövet mellett más itt élő külföldiek is rendeltek, s ez alapján építették ki a beszállítói kört.
STÍLUSOSAN. Kezdetben T. Nagy Tamás széles választék kialakítására törekedett, amelyben bármely konyha megtalálja azt, amire szüksége van, s úgy gondolta, később az érdeklődésnek megfelelően szűkíti majd a palettát. A magyarországi állapotokat tükrözi, hogy míg egy nyugati felkapott sajtkereskedésben nem található 100-nál többféle termék, idehaza kevésnek bizonyult a 200 sajtféleség, s ma már 300-350 félét árulnak. Igaz, a 30 négyzetméteres, referenciaként szolgáló üzletben a cég forgalmának csupán a 15 százalékát realizálják – a vásárlók alkalmanként átlag 1000 forintot költenek -, a bevétel zömét az egyidejűleg beindított nagykereskedés hozza, az összes eladás 5 százalékát pedig az export teszi ki. A tulajdonos azonban kiemeli, hogy ebben a műfajban a hangsúlyt nem a minél bővebb kínálat megteremtésére kell helyezni, hanem a stílusra, azaz, hogy miként válogatnak a beszerezhető áruféleségek közül.
A vállalkozó bevallása szerint számára a legfontosabb feladat az volt, hogy tudatossá tegyék: a sajttal való foglalkozás intellektuális tevékenység, hiszen ezen készítményeknek eredetvédelmük, gasztronómiájuk van. S mára el tudta fogadtatni, hogy egy sajtbüfé jelentős fesztiválok lényeges szereplője lehet.
T. NAGY TAMÁS 40 éves, sokác (délszláv) származású. Mohácson született, az érettségi után a HungarHotelsnél helyezkedett el. Felszolgálóként kezdte, s 1989-ben a kecskeméti Aranyhomok Szálló igazgatóhelyetteseként távozott.
Közben vendéglátó-ipari áruforgalmi felsőfokú képesítést is szerzett, s a szerb-horvát nyelvvizsgát is letette. Rövid ideig egy magán-külkereskedelmi cégnél dolgozott, majd 1991-ben feleségével és egy másik társsal létrehozta a minőségi italokat forgalmazó Prémium Kft.-t, a következő évben pedig családi vállalkozásként saját céget alapítottak éttermük, a Mediterrán működtetésére.
Addigi érdekeltségeiket 1994-ben felszámolták, s életre hívták közös új társaságukat, a sajtok nagy- és kiskereskedelmével foglalkozó T. Nagy Tamás Kft.-t, amely ma már havonta 30-40 tonna sajt értékesítésével havi 30-40 millió forintos forgalmat bonyolít le. A vállalkozást a névadó vezeti, felesége, Beatrix a pénzügyeket viszi, Tamás fia 14 éves.
“Nemcsak kereskedő, hanem vendéglátós is: a szakácsokat, éttermeseket tanácsokkal segíti, hogy miként kínálják a sajtot. Olyan ügyesen kiképezte magát szakemberré, hogy bátran fordulok hozzá sajtokkal kapcsolatos kérdésekben, s mivel borral is foglalkozik, szükség esetén abban is eligazít, hogy valamely borhoz milyen sajtot társítsak” – jellemzi a vállalkozót Kalla Kálmán, a Gundel étterem konyhafőnöke.
PLAKÁTON. A szükség törvényt bont a marketing területén is: az induláskor a cég nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy megbombázza a televíziót és a sajtót drága reklámidők és reklámfelületek megvásárlásával, ezért igényes tervezésű plakátokon hirdették magukat. Azóta évente új plakátot készítenek, amelynek tervezője a kezdetektől Pócs Péter grafikus. Az egyik plakátjuk Colorado államban egy meghívásos versenyen 1996-ban elnyerte “Az év kereskedelmi plakátja” címet. Képeslapokat is készítenek, amelyeket a Szépművészeti Múzeumban árulnak. “Rendkívül nagyvonalú, kitűnő ízlésű ember, aki jó szándékkal odadobja a gyeplőt a lovak közé. Soha nem kellett megmutatnom, amit terveztem, a munkámat mindig csak akkor látta, amikor a számlával együtt leadtam a kinyomtatott plakátokat. Ritka az ilyen megrendelő, aki hagyja szabadon szárnyalni az alkotót” – ecseteli kettőjük kapcsolatát Pócs Péter.
A sajtkereskedő publikál is: “Időnként provokálom a szakmát, máskor megpróbálok tanácsokat adni, de mindenképp igyekszem kihangsúlyozni a sajt kulturális értékeit. Elvégre alapanyagaiban minden sajtban egyformán tej, só és oltóanyag van, no meg poézis – és ez a legtöbb” – magyarázza, hozzátéve, hogy a mesterségén keresztül tudósokhoz, írókhoz, festőkhöz is eljut.
Egy ilyen jellegű igényes vállalkozásra nem az eladott mennyiség nagy léptékű növelése jellemző, T. Nagy Tamás is a csendes fejlődés híve. Mint hangsúlyozza, ezt nem lehet személytelenül csinálni, itt nemcsak a pénz számít, s azért is jól érzi magát ebben a szerepkörben, mert képes volt megőrizni az értékrendjét, azzal együtt, hogy üzletemberként (is) dolgozik.