Dánia volt az első nyugati ország, ahol a New York elleni terrorista támadás óta parlamenti választásokat tartottak. Az eredmény jelzi, hogy a World Trade Center tornyai minden ország belső életére rázuhantak. A biztonság vágya és a szabadságjogok védelmének vágya között konfliktus bontakozott ki, s a szabadságjogok rendre hátrálni kényszerülnek. Az eredmény: általános jobbratolódás. Konzervatív kormányok megszilárdulása. Balközép (szociáldemokrata) kormányok kényszerű kísérletei a “rendpárti” lépések enyhített változatainak alkalmazására és/vagy pozícióik gyengülése, netán megrendülése.
STATÁRIUM. Az alaphangot az Egyesült Államok konzervatív kormánya adta meg. Először a nem állampolgárok alkotmányos jogait korlátozó törvénycsomagot fogadtak el (a szenátusban mindössze egyetlen ellenszavazat akadt). Ezt még – ha helyeselni nem is – az amerikai társadalom indokolt felháborodásával és megrendülésével meg lehetett indokolni. Néhány napja azonban elnöki rendelet született. Eszerint terrorizmussal gyanúsított külföldi állampolgárok katonai különbíróság elé kerülhetnek nemcsak az Egyesült Államok területén, hanem bárhol, ahol az amerikai katonai jelenlét erre módot ad. A tárgyalás titokban is megtartható. A vádlottnak nincs lehetősége az ellene felhozott bizonyítékok megcáfolására. Sőt, ezeket nem is feltétlenül kell ismertetni vele. Az ítélet meghozatalához nem kell egyhangú döntés. Nincs minden esetben biztosítva a fellebbezés joga.
Mindez a világ mindmáig legszabadabb jogállamában történt, s szelektíven sújtja az országban élő nem amerikai állampolgárokat. Az irányzaton az sem változtat, hogy a polgárjogok védelme mélyen beivódott az amerikai kultúrába, s nyomban megindult az éles bírálatok áradata. A talán legbefolyásosabb konzervatív publicista, William Safire így ír Bush elnökről: “A frusztrált és pánikba zuhant igazságügy-miniszter tanácsára egy amerikai elnök diktátori felhatalmazást fogadott el külföldi polgárok börtönbe vetésére, vagy kivégeztetésére.”
Az általános trendbe illő jellegzetes szociáldemokrata változatot a brit kormány produkálta. Ez is a nem-állampolgárokra vonatkozik, s pusztán a terrorizmus gyanúja alapján lehetővé teszi időhatár nélküli előzetes letartóztatásukat anélkül, hogy ismertetnék velük a bizonyítékokat. Ellensúly: az előzetest félévenként felülvizsgálják, a fajgyűlölet elleni törvény hatályát kiterjesztik az egyes vallások (az iszlám) elleni uszításra. És persze: nincs halálbüntetés.
A jobbra csúszás e két speciális modelljét az jellemzi, hogy új, retrográd terroristaellenes törvények születtek, de sem az amerikai konzervatív, sem a brit szociáldemokrata végrehajtó hatalom oldalán nem tűnt fel szervezett szélsőjobboldali, vagy éppen neofasiszta politikai erő.
A kontinentális Európában más a helyzet. Ezért a dán választások adják meg az igazi vészjelet. Európa egyik leggazdagabb, legdemokratikusabb országában, ahol 1920 óta a szociáldemokrácia volt a vezető politikai erő, Poul Nyrup Rasmussen miniszterelnök pártja most vereséget szenvedett. A kormányt a győztes jobbközép liberálisok azonos vezetéknevű (de nem rokon) elnöke alakítja meg. Az igazi fordulatot azonban az jelenti, hogy a “másik Rasmussen” (Anders Fogh) nem tud kormányozni az ország harmadik legerősebb pártjává előrelépő, idegengyűlölő szélsőjobb Néppárt támogatása nélkül.
FÉLÉNK BALOLDAL. A magyarázat: a jobb-és balközép egyaránt belesimult a szeptember 11. után kibontakozó jobbratolódás sodrásába. Hagyták, hogy a bevándorlók korlátozása kerüljön a választási harc középpontjába. Ebben a versenyfutásban pedig a szélsőjobb demagógia még Dániában is előnnyel indult. A Financial Times erre hivatkozva figyelmezteti a “választás előtt álló szociáldemokrata pártokat, hogy gyakran félénken kezelik a bevándorlás és az idegenek ügyét, mert aggódnak, hogy elveszítik középosztálybeli híveik, vagy munkás szavazóik támogatását.”
Joggal aggódnak. Ez az európai baloldal új, eddig még sehol meg nem oldott dilemmája. Az, hogy a terrorizmus elleni érzelmi visszacsapás veszedelmes ajándékát ki lehet-e ragadni a jobboldal kezéből. És ha igen, hogyan? És azután mit lehet kezdeni vele?