Tél tábornok újra támad, ez az a mondat, amit magára valamit adó újságíró nem írhat le, olyasmi, mint amikor a újságok az egészségügy betegségeiről cikkeznek, vagy a sportriporterek a franciákat gall kakasosoknak nevezik, sajnos.#
A kadarka tehát a XVIII. század végén az első szőlő Magyarországon, tán az ország kétharmadát borítja, Eger, Gyöngyös és Szekszárd főbora, belőle készült a híres-nevezetes erdélyi ménesi aszú is. Állítólag a Szekszárdot szerető Liszt Ferenc is sokszor merített ihletet a szekszárdi kadarkából, és IX. Pius pápa is erősítgette a hitét vele. A kadarka szeret továbbá az Alföldön is, karrierjének végét a kombinátos korszak jelenti, mert elég érzékeny és macerás jószág lévén, nem tetszett neki a rendszer, ő se a rendszernek. A rendszerváltás óta viszont újra vígan van, lásd e heti borunkat, az Aranyfürt Szövetkezet kellemesen iskolázott szekszárdi kadarkáját. Ez az Aranyfürt jókora földabroszon, 90 hektáron gazdálkodik, úgy tűnik, azon az úton van, hogy a borvidék lényeges ágensévé fejlődjön. Friss, 2000. évi kadarkájuk szép málnaszörp-színnel köszön, illata málnás és fűszeres, ez a kadarka eposzi jelzője, ezért, könnyedségéért és lágyságáért szeretik akik szeretik, és ezért komponense különféle küvéknek, például a bikavérnek is. A nem túl nagy test száraz, jó sav/alkohol egyensúlyt mutató, megfelelő tanninnal rendelkezik. A fahordóban ászkolt ital Domonyai Péter főborász korrektségét dicséri, magát 14 fokra hűtve ajánlja hideg téli estékre.