Bírságol a Felügyelet – Büntetünk és védünk

Pénzbírságokkal és szigorú határozatokkal mutat erőt a tavaly összevont pénzügyi szuperfelügyelet. A piac morog és fizet.

Szinte kívülről tudjuk már a felügyelet számlaszámát – fakad ki keserűen az egyik banki jogász, ami nem is csoda: az utóbbi időben e hitelintézet “kiemelt” helyen szerepelt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) bírságolási toplistáján. Mivel pedig a határozatok kötelező kelléke a hatóság banki elérhetősége, ezt a leckét egyre többen tanulják meg. A felügyelet adatai szerint szeptember végéig összesen 160 millió forintnyi bírságot szabtak ki. (A pénz egyébként nem a felügyelet kasszáját gyarapítja, hanem részben a betétes és befektetővédelmi szervezetekhez kerül, részben pedig pályázatokon a pénz- és tőkepiac fejlesztésére osztják szét.)

Jóllehet, az idei teljes évre várható, durván 200 millió forintos öszszeg nem lesz több az 1999-es, akkor még három különálló hatóságként működő felügyelet bevételénél, a szektorban úgy érzik: a szuperfelügyelet látványosabban büntet, mint elődei. A piaci szereplők pedig főleg érintettségük függvényében értékelik különféleképpen az aktívabb büntetési politikát, ráadásul “őszinteségük” ára a névtelenség: nem szeretnének rosszban lenni a hatóság vezetőivel.

APRÓMUNKA. “Nem mehetünk vissza üres kézzel, valamit kell találnunk” – ezt az egyik pénzintézeti vezető szerint a vizsgálatra kirendelt szakemberek mondták, jelezve azt, hogy mindenképpen elvárják tőlük az eredményeket. Mások – elismerve, hogy a felügyelet feladata mégiscsak a törvénytelenségek feltárása – arról panaszkodtak, hogy sokkal aprólékosabbá vált a vizsgálat, számos brókercégnél például az inspekció alatt lelassult az ügyfelek kiszolgálása. A kritikák között hangzott el az is, hogy a jogszabályok minden egyes betűjét ellenőrzik és a bürokratikus passzusok be nem tartását is a legnagyobb szigorral sújtják. Példaként említik, hogy az év elején több intézményt bírságoltak meg azért, mert az évente kötelező módon nem jelentették be határidőre a tulajdonosi struktúrájuk változásait, miközben azokat közvetlenül a változás után amúgy is kötelesek voltak a hatóság tudomására hozni. (A PSZÁF javára legyen mondva, hogy július végén visszavonták a bírságokat.)

Mások viszont kedvezően ítélik meg a hasonló tapasztalatokat, mondván: a felügyelet végre komolyan veszi azt, hogy a törvényeket a legapróbb részletekig be kell tartatni. “A korábbi langymeleghez képest ez nagy váltás, de ráfér a piacra” – mondja az egyik bank szakembere, aki szerint ezzel csak azokat a határokat jelölik ki, ameddig el lehet menni.

Szász Károly, a PSZÁF elnöke a Figyelőnek nyilatkozva azt fejtette ki, hogy a vizsgálatokat végző munkatársakon semmilyen nyomás nincs az eredmények felmutatására, a munkájukat szigorú, előre meghatározott és a piaccal is közölt módszerek alapján végzik, ami határozottabbá és következetesebbé tette a felügyeletet. A bírságokat az elnök szerint amúgy sem szabad a részletes és nyilvános határozatoktól elkülönítve tekinteni, a dokumentumok pedig önmagukért beszélnek. “Munkánk eredményességét abban mérem le, hogy elfogadják a határozatainkat, azokat a legritkább esetben támadják meg bíróságon” – hangsúlyozta az elnök.

Milliókra birságoltak klubja 10 millió forint fölött:

Citibank (14), ABN Amro (12), K&H (12), Budapest Bank (10)

5-10 millió forint: CIB-csoport (8,5), ÁB-Aegon (6,5), Erste-csoport (6,0), MKB Értékpapír (6), Grawe (5), ING Baring (5), Inter-Európa Bank (5), Signal (5), Takarékbróker (5)

1-5 millió forint: BNP Dresdner Értékpapír (4), Fundamenta (4), Német Befektetési (4), Wood & Company (4), Rabobank (3,5), Raiffeisen (3,5), Nomura Értékpapír (3), CA IB Értékpapír (2,5), Commerzbank (2,5), Otthon Lakástakarékpénztár (2), Magyar Cetelem (2), Wintrust (1,5), Equilor (1,5) Hanwha Capital (1), Quaestor (1), Swap (1)

Megjegyzés: A számításhoz a 2001 január 1-jétől nyilvánosságra hozott határozatokban szereplő, 1 millió forintos, vagy annál nagyobb bírságokat vettük figyelembe. Összevonva kezeltük a az azonos csoporthoz tartozó cégek bírságait, valamint a pénzintézetekre, illetve vezető tisztségviselőikre személy szerint kirótt összegeket.

Forrás: Figyelő-gyűjtés, PSZÁF határozatok

KISKAPUZÓK. Sokan felróják azt, hogy a felügyelet az ellentmondásokat tartalmazó jogszabályoknak az általa helyesnek tartott értelmezését követeli meg, erről az állásfoglalásról viszont a nagyobb szakmai segítséget hiányoló érintettek sokszor csak a bírsággal együtt értesülnek. A PSZÁF-pártiak ellenben úgy látják, hogy a felügyelet nem “lő” figyelmeztetés nélkül, mindig előre tudatja, hogy mit, hogyan kell értelmezni. “Azoknak van félnivalójuk, akik a tisztességesség határain mozognak és a kiskapukat keresik” – mondja nyilatkozónk. Mások a határozatok túlzott részletességét kifogásolják, mert néha a versenytársak számára hasznos információkat tartalmaznak – ennek példájaként az ÁB-Aegonra és vezetőjére kirótt határozatot említik.

Az elnök minderre azt mondja, hogy a kezdetektől nyilvánosak az egységes bírságolási politika alapelvei, amelyek iránymutatásul szolgálhatnak, hogy miként lehet elkerülni a büntetéseket. Határozataik pedig az üzleti titkok tiszteletben tartása mellett éppen azért részletesek, hogy a piacon egyértelmű legyen a hatóság által helyesnek tartott gyakorlat.

BÜNTETÉSBEN. A bírságolások kárvallottjai persze még azt is említik, hogy szerintük a hatóság nem egyenlő mércével mér, egyeseknél szó nélkül hagyja a hiányosságokat, másoknál az apróbb bakikat is bünteti. A piaci pletykákban az is megfogalmazódik, hogy kire, miért “pikkel” a PSZÁF. Az egyik pénzintézeti vezetőnél az az ok, hogy a kormányzat politikáját szapuló nyilatkozatokat tesz, a másik banknál pedig a felügyelet a korábbi ellenszegülést torolja meg.

Szász Károly ezeket a személyeskedő vádaskodásokat felháborítónak tartja. Olyannyira, hogy hónapokkal ezelőtt a BorsodChem-Szibur felvásárlási mizéria kellős közepén, a CIB Bank ellen pert kezdeményező – és azt azóta első fokon megnyerő – elnök majdnem kisétált az interjúról, amikor a Figyelő munkatársa azt kérdezte tőle, hogy volt beosztottként személyes okok is hajtják-e egykori főnöke ellen. A visszautasítás most is szenvedélyes és határozott. “Munkánkat üvegfal mögött, teljes nyilvánosság mellett végezzük” – mutat a Déli Pályaudvar melletti új irodaház ablakaira – a határozatokkal naponta megmérettetünk a piacon, hiteltelenné válnánk, ha a mérce nem csak a törvény lenne.” A kézi vezérlést pedig a felügyeleti munka szigorú módszerei is kizárják – teszi hozzá.

Azt az elnököt jól ismerők is valószínűtlennek tartják, hogy politikai vagy személyes okokból születnének elmarasztaló határozatok, de hozzáteszik: a felügyelet vezetője, a miniszterelnök gazdasági tanácsadója érzi a “kor szellemét”, igyekszik megfelelni a kormányzat erős állami kéz politikáját favorizáló vonalának. A brókercsődökön éppen csak túljutott, a felvásárlási szabályok szellemének, vagy éppen a befektetők, betétesek érdekeinek sokszor fittyet hányó piacon persze nem sokan üdvözlik ezt az új erőt. Miközben Szász Károly elődeinek éppen azt rótták fel, hogy erőtlenek, nem képesek megelőzni a gondokat, a hatóság szakemberei már csak a hullát és az eldobott pisztolyt találják a tett helyszínén.