Reklámnak a káresemény a legjobb – mondják, általában bűnbánó mosollyal, a biztosítók képviselői. Az exportőröknek pedig az idén volt módjuk kárt szenvedni: a sávszélesítés adott rá alkalmat. Ennek enyhítésére, ha a sokak által várt kompenzációval nem is állt elő az állam, de egy kockázatcsökkentő piaci konstrukció létrehozásával megbízta a Mehibet. A kizárólag exportőrökkel foglalkozó biztosító új – e héttől elérhető – szolgáltatását kivételesen belföldön tevékenykedő társaságok is igénybe vehetik. Így az árfolyam-biztosításra, annak is két módozatára (lásd külön) a kis és közepes exportőr cégek mellett a sávszélesítést hasonlóképpen megszenvedő idegenforgalmi vállalkozások is szerződhetnek.
A termék – miközben az árfolyamkockázat kezelését célzó banki szolgáltatások, határidős devizaügyletek iránt már a nyár eleje óta nő a kereslet (Figyelő, 2001/25. szám) – azokat célozza, akik a banki rostán éppen kis méretük miatt “akadnak fenn”. Azaz szállításaik rendre elmaradnak attól a legkisebb összegtől, amelyre a hazai hitelintézetek az árfolyamkockázat kezelését vállalják – ez legalább 25 ezer, de gyakran inkább 50-100 ezer euró.
VERSENY KIZÁRVA. Minthogy pedig ez a kötésméret a bankoknál nem jelent nyereségesen lebonyolítható ügyletet, a Mehib nem lesz rivális, holott a biztosítói büszkeség szerint a termék versenyképes volna a nagy ügyfeleknek kínált banki szolgáltatásokkal. “A biztosítónak azonban nem érdeke, hogy magára haragítsa a bankokat, nélkülük ugyanis ez a konstrukció nem működik” – hangsúlyozza Botos Balázs, a Mehib vezérigazgatója. E biztosítás ugyanis azért vonzó, mert egyrészt alacsony a minimumküszöb – 5 ezer eurós vagy dolláros szállításra már szerződnek -, másrészt nem kell hozzá fedezet. Miközben tehát a bankok 5-10 százaléknyi letétet kérnek, ilyesmit a kis- és középvállalkozóknak nem kell a biztosítónál lekötniük. Erre pedig a biztosítói magyarázat szerint azért nyílik lehetőség, mert e szerződésekhez a bankoknál a Mehib jelenti a fedezetet. Azaz a konstrukció egyfelől egy normál biztosításból áll, ami azt szolgálja, hogy az exportőr követelését a megállapodott árfolyamon kifizessék. Egy ilyen termékre azonban nincs viszontbiztosítás, így – és ez a konstrukció másik fele – a Mehib a bankokhoz fordult. Ugyan többükkel is tárgyalt, most négy hitelintézettel – a Deutsche Bankkal, a Kereskedelmi és Hitelbankkal, a Magyar Külkereskedelmi Bankkal és a Raiffeisennel – kötött keretszerződést. Eszerint, ha öszszejön egy legalább 50 ezer eurós állomány, az adott ügyletre a négy közül a legelőnyösebb feltételeket kínáló banknál keres fedezetet. Az előzetesen kidolgozott kondíciókról nem beszélnek a felek. Amíg viszont nem jön öszsze 50 ezer eurónyi szerződés a Mehibnél, a biztosító a kockázatokat rendre kénytelen lesz egyedül viselni. “Mint ahogy partnerei kockázatát is, ám azt mindvégig” – mondja Szabó Ferenc, a Raiffeisen Bank treasury osztályvezetője. A banki szerződés ugyanis az ügyletek árfolyamkockázatára szól, arra nem, hogy az ügyfél alkalmasint képes lesz-e befizetni azt az összeget, amit az árfolyam elmozduláson nyert, és ami a forward ügyletben a biztosítót illeti. Erre szolgál a banki konstrukcióban a letét. Ekkora szerződéseknél ez az összeg ugyanakkor kibírható méretű – ötezer eurós szerződést véve alapul 60 ezer forint körüli -, ráadásul a Mehibbel szembeni tartozás kifizetését az inkasszó intézménye miatt nehezen kerülheti el az ügyfél. Ezzel együtt a bankok szerint a konstrukció hárít némi kockázatot a Mehibre, ami szélsőséges árfolyammozgás és egyszerre sok ügyfél csődje esetén tetemes is lehet. Ezért, és a sok kis ügylet számontartásából eredő nagy adminisztrációs teher miatt a bankok egyáltalán nem irigylik a konstrukciót a biztosítótól.
Mehib-módozatokElső módozat
HOGYAN MŰKÖDIK? Olyan, mint egy határidős devizaügylet. A teljes futamidő alatt egyazon, előre megállapított árfolyamot garantál a biztosító. Ha ahhoz képest az árfolyam eltérő amikor a külföldi adós fizet, a veszteséget a biztosító állja, ám ha nyereség adódik, azt az ügyfél befizeti a biztosítónak. Ez tehát egy forward ügylet, kötelező jellegű.
DÍJ. A szerződéses összeg 0,5 százaléka.
Második módozat
HOGYAN MŰKÖDIK? Devizaeladási opció vásárlásához hasonlatos. A Mehib itt is adott devizaárfolyamot garantál. A követelés teljesítésekor az ügyfél dönti el, hogy él-e az opcióval. Nyilván akkor teszi ezt, ha számára előnytelenül alakult az árfolyam, hiszen ekkor a biztosító téríti a kárt. Ha előnyösen, akkor megtartja az árfolyamnyereséget.
DÍJ. Az összeg 2,0-4,0 százaléka.
KERESLET KERESŐ. Bár valóban utasítottak már el bankok kisebb cégek árfolyam-biztosítási igényét, ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a kör eddig nemigen szándékozott “előfizetni” hasonló szolgáltatásra. Azaz nem ismeri a működését, vagy éppen nem hiszi, hogy volna valami előnye, s csak az újabb kiadást látja benne. A bankoknál, noha a sávszélesítés óta megduplázódott a kereslet – tulajdonképpen még az “eggyel nagyobb”, 2-3 milliárdos árbevételű cégek közül is csak kevés tűnik fel. Igaz, banki tapasztalatok szerint sokan ezt az évet már leírták – a májusi veszteséget mostani árfolyam-biztosítással már nem lehet ledolgozni -, és januártól vennék igénybe e termékeket. A kis- és középvállalati körrel a biztosító ugyanakkor nem most találkozik először, még ha fő célpontját a nagy- és középvállalatok adják is. Úgymond hagyományos termékeinél is akadt már kis- és középméretű szerződő – félszáz ilyen ügyfele lehet -, februártól pedig kifejezetten e kör számára vezetett be külföldi vevő fizetésképtelensége esetén térítést nyújtó szállítóhitel-biztosítást. Amitől az úgynevezett Partner program erre a csoportra szabott, az a csökkentett mennyiségű adminisztráció, amitől pedig kedvező, az a díjátvállalás. A Mehib fizeti ugyanis a díj felét. Az elmúlt közel tíz hónap alatt mindazonáltal összesen 30 ilyen szerződést kötöttek, noha előzetesen jóval több cég kereste meg a Mehibet.
Az érdeklődés hiányáról most sem panaszkodhatnak, a Mehib ezzel együtt sem szívesen bocsátkozik jóslatokba, többek között azért nem, mert az említett Partner program tervei is csak nagyjából felerészben jöttek be. Botos Balázs annyit azonban elárul, terveik szerint e konstrukcióban a biztosított összeg 2002-ben eléri a 25 milliárd forintot. E szám mögött két várakozás húzódik meg: részint az, hogy a biztosító kamarákkal és szakmai szövetségekkel közösen szervezett előadásai meghallgatásra találnak, részint pedig, hogy a partnerbankok sikerrel irányítják a biztosítóhoz a cégeket.
KEMÉNY DIÓ. “Megszenvedte a Mehib e konstrukció kidolgozását – árulja el Botos Balázs -, ennél is keményebb dió azonban a következő, még az idén megjelenő termék.” Az ugyancsak a kormány által rájuk rótt feladat abban áll, hogy azon magyarországi vállalkozások árfolyamkockázatát enyhítsék, amelyek az Európai Unió alapjaitól a különböző programok – Phare, Ispa és hasonlók – révén devizában kapnak támogatást, mely összeget aztán belföldi alvállalkozóiknak nyilvánvalóan forintban kell kifizetniük. E majdani árfolyam-biztosításnál a Mehib kockázata jóval nagyobb, lévén hosszú távú és nagy összegű, legalább 10 millió forint körül járó, megint csak nehézkesen viszontbiztosítható, így pénzpiaci segítséget, partnert feltételező ügyletekről lesz szó.