Egy kicsit nehézkes az egész, de nagyon készségesek – mondja Sz. Márk, a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) egyik belvárosi bankfiókjának kijáratánál. Márpedig ő aztán tudja, miről beszél: az elmúlt években szinte az összes nagyobb bankátalakulást ügyfélként “élte túl”. Egykori ING-s kuncsaftként “eladták” a Citibanknak, most az egykori ABN Amrónál nyitott lakossági számla tulajdonosaként “fuzionált” a K&H-val, de mindkét pénzintézetnél kitartott. Csak – ahogy mondja – a Postabanknál nem bírta idegekkel. A holland ABN Amro hazai leánybankjának beolvadásával létrejött, július óta jogilag is egységes (60 százalékban a belga KBC, 40 százalékban pedig a hollandok tulajdonában lévő), méretében hirtelen a hazai piac második helyét elfoglaló K&H-nál a korábbiaknál valamivel jobb közvetlen tapasztalatokat szerzett. Az egységesítés látható nehézségei ellenére az ügyfélszolgálaton ezúttal igyekeznek megkímélni a klienseket a kellemetlenségektől – mondja -, ami persze a minimum, látva az éleződő hazai bankversenyt.
A két pénzintézet eltérő számítástechnikai rendszerei miatt azonban az egykori ABN Amrós ügyfelek bizonyos nehézségekbe ütköznek azokban a fiókokban és automatáknál, amelyek korábban a K&H-hoz tartoztak: egyes szolgáltatásokat nem, másokat pedig korlátozottan érnek el. Készpénzt például csak úgy tudnak felvenni, ha erről néhány perc alatt faxon megerősítést ad a “honos fiók”, ráadásul nem mindegyik bankjegykiadó automatánál láthatják a számlaegyenlegüket vagy módosíthatják a PIN-kódot. “Ami a legjobban fáj, hogy a fúzió kellős közepén, idén júliusban két évre szóló, ABN Amro feliratú bankkártyát adtak” – mondja mosolyogva a már idézett ügyfél, felmutatva a már nem létező pénzintézet plasztiklapját.
NYUGI VAN. “Nem tapasztaltuk az ügyfélpanaszok megsokasodását, a bankfiókok összevonása tömegjelenetek nélkül, rendben ment végbe” – mondja László Csaba vezérigazgató-helyettes, aki szerint az apróbb bosszúságok ellenére sem a júliusban még félmillióra becsült lakossági, sem pedig a 76 ezerre taksált vállalati ügyfélkörnél (Figyelő, 2001/29. szám) nem kísértett eddig az átalakulások örök mumusa: a kuncsaftok elvándorlása vagy a komolyabb piacvesztés. A bank piaci pozíciójában legfeljebb 0,5-1,0 százalékos elmozdulások láthatók. (A lakossági üzletág piaci részesedése a bank közlése szerint 15 százalék, a vállalati piacból 16 százalékot hasított ki.) Az ügyfelek tehát még a “díjharmonizációt” is lenyelték – ez a szép szakmai megfogalmazás takarja bizonyos költségek emelkedését. S jóllehet Rejtő E. Tibor vezérigazgató immár hetek óta titokzatos eltávozáson van, (Figyelő 2001/40. szám) ez László Csaba szerint egyáltalán nem befolyásolja a fúziós folyamatot, hiszen annak irányítására külön egység állt fel, az operatív működést irányító csúcsvezetést pedig csak a legszükségesebb döntésekre foglalják le ezek az ügyek.
Nem mellékes szempont az sem, hogy az összeolvadástól eredetileg remélt gazdasági eredmények is teljesülnek: az első kilenc hónap működési eredményre vonatkozó adatai lényegesen jobbak, mint a tervekben szereplő számok, amelyek az év végére amúgy is pozitív szaldóról szóltak. Maguk a fúziós költségek azonban boríthatják a terveket: elképzelhető, hogy a nemzetközi számviteli szabvány (IAS) szerint számolt adózott eredmény rosszabb lesz a várt mínusz 3,6 milliárd forintnál, mert az összeolvadás egyszeri költségei tekintélyesebbre rúghatnak a korábban számoltnál. A fiókbezárásokra, az ingatlanok átcsoportosítására, az informatikai rendszerek harmonizálására vagy éppen a létszámleépítésre szánt 9,8 milliárd forintos tervet azért lépik túl, mert egyes ingatlanok esetében hosszabb távon kifizetődőbbnek tűnik most kiszállni a bérletből, és 2001-re elszámolni ennek extra költségeit, ráadásul az elbocsátások terhei is nagyobbak a tervezettnél.
GÉP ÉS EMBER. Azt mindenesetre a pénzintézetnél is tudják, hogy a nyáron tető alá hozott jogi fúzióval és az ezzel együtt járó “kötelező kűrrel”, a szabályzatok, a kockázatkezelés, a treasury tevékenységének összeboronálásával még korántsem lehet lezártnak tekinteni a folyamatot, ráadásul a nagyobb falatok még csak most következnek. Hátravan még például a gépek átállítása: jövő tavaszra tervezik az integrált informatikai rendszer üzembe helyezésének kezdetét.
Számítógépfronton igazi szakmai “csemegének” számít a K&H, amely az egyik oldalról az egykori állami mamut Magyar Hitelbank és a holland ABN Amro, másrészről pedig a szintén állami OKHB és az IBUSZ Bank, továbbá a főtulajdonos belga KBC rendszereit is megörökölte. A helyzet tarthatatlansága már a fúzió előtt is nyilvánvaló volt. Jövőre egy olyan integrált rendszert vezetnek be, amelyet itthon a CIB-nél és a Raiffeisennél már használnak, s ezúttal a K&H igényeire formálnak. Márciusban indulnak vele egyetlen fiókban, majd őszig bezárólag fokozatosan működésbe lép az új informatikai háttér az egész, 200 egységből álló hálózatban. Az őszi cégszintű startig tartó átmeneti periódusban, a “terítés” időszakában ráadásul még a sokféle régi szisztéma és a fokozatosan teret nyerő új között is valamiféle összhangot kell kialakítani. A feladat sokrétűségét bizonyítja, hogy a fúzióval járó 131 különféle projektből 58 tisztán informatikai, ezekből 40 még ma is megoldásra vár.
Nem kevésbé embert próbáló feladat a bank “humánpolitikai” egységesítése. Halasi Márton vezérigazgató-helyettes adatai szerint az év végére 4000 körül stabilizálódik a bankcsoport létszáma, ami azt jelenti, hogy az idén összesen – a fiókösszevonások és a vezetői párhuzamosságok megszüntetése jegyében – mintegy 700 főtől válnak meg. Az elbocsátottak számára külön programokat szerveznek, hogy megkönnyítsék a munkaerő-piaci beilleszkedésüket, annál is inkább, mert többségében a szektor “közkatonáiról”, van szó, a vezetői létszámleépítés 120-130 főt érintett. Utóbbiaknál alapkövetelmény volt a versenyhelyzet, a belső pályázati rendszer tisztaságának megteremtése, ehhez külső tanácsadó segítségét is igénybe vették. Habár sokakban maradt olyan érzés, hogy ezeken a pályázatokon inkább a fúzió után nagyobb súlyt képviselő K&H-sok kerültek ki győztesként, Halasi Márton szerint a statisztikák azt bizonyítják, hogy itt valószínűleg csak emberi sértettségről lehet szó, nagyjából fele-fele arányban képviselteti magát a két egykori pénzintézet gárdája a vezetői posztokon.