Igazi bécsiszeletet még anyám se tudott készíteni. Pedig ez nagy szó#
Namármost, aki ilyesmit evett már, nehéz helyzetben van itthon. Ahol nincs igazán jó bécsiszelet, legalábbis én még nem találkoztam vele. A menzamúlt valahogy ott lebeg mindegyik fölött. Évek óta le is mondtam róla, de múltkorjában mégis újra kísérleteztem egy máskülönben szimpatikus lokalitásban, kevés sikerrel, és ahogy a felkunkorodó tankcsapda fölött merengtem, egy édes pincérlány azt mondta, hogy van egy Bécsiszelet Vendéglő az Üllői út elején, ott biztosan jó a bécsiszelet, ha már így hívják.
Elmentem. Valóban jobb, de még mindig csak majdnem jó. Még hiányzik egy kis többlet-klopfolás, hogy kellőképpen vékony legyen a hús (akkor le is fityeghetne a tányérról), nem elég vékony a bunda sem, emiatt nem igazán ropogós, pedig abszolút frissen és forrón hozták (hatalmas jó pont!). Szerintem itt előbb-utóbb megszületik az igazi bécsiszelet, a hely szelleméből érzem. A hely igyekvően szerény, proccmentes, valódi kisvendéglő. A pincérlányok az undok blazírt női divat ellentétei, kedvesek és szolgálatkészek, olyannyira, hogy jókedvemben egy idős angol házaspárnak Unicumot küldtem, hadd tudják, milyen ország ez. Jó, csak kicsit keserű.