Lengyelország és Mexikó akár büszke is lehetne rá, hogy az Economist Intelligence Unit (EIU) elemzői az euróhoz képest felértékelődő zlotyt és a dollárral szemben izmosodó pesót ítélték 2001 két legerősebb nemzeti valutájának. #
A lengyel gazdaság erőteljesen függ a külkereskedelemtől – az export a GDP 28 százalékát teszi ki -, a zloty túlzott felértékelődése így visszavetheti a növekedést, hiszen aláássa az exportőr cégek versenyképességét. Egyúttal javítja az importőrök pozícióit is, ami viszont a belső piacra termelő lengyel vállalatokat sújtja. Igaz, a nemzeti valuta gyors erősödése egyelőre nem ártott a külkereskedelmi mérlegnek. Mi több, a deficit a tavalyi első negyedévi 3,5 milliárd dollárról az idei első három hónapban 2,2 milliárdra csökkent. Ám ennek oka nem a kivitel felfutása – az export növekedése éppenhogy lassul -, hanem az import visszaesése, ez utóbbira pedig a gyengülő hazai kereslet a magyarázat.
Az EIU szerint a zloty erősödése jelenti ma a makrogazdasági stabilitásra leselkedő legnagyobb veszélyt. Éppen ezért az elemzés megállapítja: miközben továbbra is van esély a lengyel nemzeti valuta árfolyamának fokozatos kiigazítására, napról napra valószínűtlenebb, hogy ez a folyamat valóban fájdalommentes legyen. Annál is inkább, mert Varsó idei adósságszolgálata közel 15 milliárd dollár, ami a külföldi működőtőke-befektetések ez évre prognosztizált lassulása miatt alighanem csak portfólió tőke bevonásával és újabb hitelekkel finanszírozható. A reformok lefékeződése azonban fölöttébb aggasztja a “forró pénzek” tulajdonosait, így e spekulatív tőke a legapróbb elbizonytalanító jelre kimenekülhet az országból. A szeptember végi, a baloldali erők magabiztos győzelmét ígérő parlamenti választások után megalakuló kormánynak igencsak óvatosan kell majd munkához látnia.