Egyáltalán nem hasonlít a Traubi Hungária Rt. “Márka Meggy” íze az eredetire, amit mi gyártunk – ezen a véleményen van Gágány Tibor, a Promontorbor tulajdonos-vezérigazgatója. “A miénk ugyanis a titkos recept, s nálunk 1975 óta ugyanaz a csapat készíti a Márkát.” Amikor 1984-ben a Boripari Vállalatok Trösztje (BVT) kiadta a márkajogot és a receptet, titkosították az egész anyagot. Emiatt az idén március elején a Promontorbor Rt. védjegybitorlás címén fel is jelentette a rendőrségen a Márkát is gyártó Traubi Hungária (TH) Rt.-t.
“Nem lehet különbség az ízben, mert ugyanazon titkos recept alapján gyártja a TH Rt. is a Márka Meggyet” – véli ugyanakkor Lang Róbert, a másik cég jogi képviselője. A vitázó felek jószerivel egyetlen dologban vallanak közös álláspontot, mégpedig abban, hogy nagyon rossznak tartják a szellemi alkotások, védjegyek jogvédelmét Magyarországon.
Cola gyakorlat Mielőtt bárki állást foglalna a vitában, érdemes egy pillantást vetni a rutinos külföldi óriáscégek gyakorlatára, hogyan védik márkáikat. A Coca-Cola nem csak a Coca-Cola szót, de még a magyar “kóla” elnevezést is védjegyezte. Hogy még sincs minden veszve a későn ébredő hazai cégek számára, arra példaként szolgál a Sztár kóla védjegytulajdonosa, a Buszesz. A hazai cég a kóla-multik árnyékában szemfülesen a következő nevekkel jegyeztette be saját termékeit: Kóla Kid, Tini Cola, Gyerek Cola, Cola Kid, illetve Queen kóla.
TRÜKKÖK?. “A TH Rt. ugyanazt a trükköt akarja csinálni a Márkával is, amit a Traubisodával már eljátszott” – mutat rá Gágány Tibor, akinek a cége 20 százalékkal kevesebb Márka üdítőt tud eladni az azonos nevű termék színrelépése óta. “Egyszerűen nem fogadja el sem a szabadalmi hivatal, sem a bíróság döntéseit, csak gyárt tovább. Amikor szorul a hurok, legfeljebb csinál egy másik céget, s minden kezdődik elölről” – méltatlankodik a Promontorbor első embere.
A gyümölcs alapú szénsavas üdítőitalok piacán magát 60-70 százalékos részesedésűnek valló budafoki Promontorbor vezetője szerint közismert, hogy cégének egyik jogelődje vezette be a piacra a hetvenes években, a Pest Megyei Pincegazdaság szentendrei üzemében készített szénsavas, gyümölcs alapú Márka üdítőital-családot. A Magyar Szabadalmi Hivatal 163 385 védjegy-lajstromszámon pedig nyilvántartásba vette a Márka üdítő védjegyjogosultjaként a Promontor Rt.-t.
Traubi-truvájok A Márkán túl a Traubisoda kapcsán is perben áll a Traubi Hungária Rt., méghozzá az osztrák Warimpex AG-vel és a debreceni Ráthonyi Kft.-vel. A Traubisoda körüli jogvita immár hat éve húzódik. Ez idő alatt a konkurens TH Rt. folyamatosan gyártja az üdítőt. Ráthonyi Sándor ügyvezető igazgató nem győzi hangsúlyozni, hogy a TH Rt. nem csak jogellenesen gyárt Traubisodát, de jogszerűtlenül használta cégnevében a Traubi szót is. A Traubisoda védjegy ugyanis a Magyar Szabadalmi Hivatal lajstroma szerint a Warimpex AG. tulajdona és ezt a tulajdonjogot a legfelsőbb bíróság a közelmúltban megerősítette. (A védjegyoltalom alapján csak a Warimpex, vagy az általa feljogosított személyek gyárthatnak Magyarországon jogszerűen Traubisodát. Ilyen engedéllyel a TH Rt. nem rendelkezik, csak a Ráthonyi Kft.-nek van érvényes licencszerződése – állítja az osztrák cég jogi képviselője. A jogosulatlan Traubisoda-gyártás miatt a magyar licencjogosult beperelte a TH Rt.-t. A Fővárosi Bíróság első fokon megállapította a védjegybitorlást a TH Rt. terhére és eltiltotta a Traubisoda gyártásától. A Legfelsőbb Bíróság időközben megállapította, hogy a cég jogosulatlanul használja cégnevében a Traubi szót és eltiltotta e szó használatától is – tudtuk meg a Warimpex képviselőjétől. De a másfél évvel ezelőtt hozott ítéletnek a társaság a mai napig nem tett eleget, ezért ellene végrehajtási eljárást és cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárást indítottak. Ugyanakkor a TH Rt., jogi képviselője szerint, minden jogosultsággal rendelkezik a Traubi termékek gyártására.
“A márkanevét féltő cégvezető gyanús esetben kérheti a bíróságtól a védjegybitorlás megállapítását” – tudtuk meg a védjegyügyekkel foglakozó Danubia szabadalmi iroda szakértőjétől. Vida Sándor szerint amennyiben a bíróság megállapítja a védjegybitorlást, felszólítja az elkövetőt, hogy hagyjon fel a bitorlással, s a jövőben is tartózkodjon ettől. Az elmarasztalt felet kötelezi, hogy országos napilapban és/vagy egy szaklapban tegye közzé a bitorlásról szóló végzést, illetve fizesse meg az akár sok millió forintot is elérő perköltséget. Még súlyosabb esetben az elkövetőt az okozott kárral, elmaradt árbevétellel, veszteséggel arányos kártérítés megfizetésére is kötelezheti a bíróság, itt a felső határ a “csillagos ég”. A szakértő szerint azonban a hazai bírósági gyakorlat alapján ritkán haladja meg a védjegyügyek kapcsán kiszabott kártérítés az 1-2 millió forintot. Ha a bitorló nem fizet, akkor “foglalás” következik, de ez a másik félnek is pénzbe kerül, neki kell ugyanis megelőlegeznie a végrehajtás költségeit. Mivel a végrehajtó nem nyomozhat, gyakran a vétkes fél idő előtt eltünteteti a lefoglalható javakat.
Visszatérve a Traubi-ügyhöz, további fordulatot jelent, hogy a cég – amint azt Salamon Berkowitz elnök a TH Rt. májusi sajtótájékoztatóján elmondta – feljelenti a versenyhivatalnál és a rendőrségen az üzletét rontó Ráthonyi Kft.-t tisztességtelen piaci magatartás miatt. A debreceni társaság ugyanis – a TH Rt. szerint – almából készíti az üdítőt, nem pedig szőlőből, ahogyan azt a címke hirdeti. Az olcsóbb alapanyag miatt a konkurens terméke 30 százalékkal kevesebbe kerül, továbbá a vevőknek a termék iránti bizalmát is tönkreteszi, s ezzel károkat okoz a TH Rt.-nek. Emiatt a cég tavalyi, 1,5 milliárd forintos forgalma – a 30-40 százalékkal növelt, 260-280 ezer hektoliteres termelés ellenére – elmaradt a tervezettől. Ráthonyi Sándor szerint a TH Rt. újabb támadása minden alapot nélkülöző vádaskodás, cége piaci kapcsolatainak megzavarására.
A TH Rt.-nél mindezt másként látják. A cég, jogelődjei révén, 1973 óta gyártja és forgalmazza a Márka üdítőket. A jogosultságot közvetlenül az Eger-Ital Kft.-től “örökölte”, mely társaság az Egervin Borkombinát érdekeltsége volt. A tavalyi megállapodás alapján február óta állít elő Márkát a TH Rt. “A cégünket támadó Promontorbor is tudja, hogy az egri üdítőitalt 1973 óta folyamatosan forgalmazzák. Furcsa az is, hogy a Promontorbornak az elmúlt évtizedekben nem jutott eszébe fellépni az Eger-Ital, illetve az Egervin ellen” – veti ellent a TH Rt. jogi képviselője. A védjegyjogosultságot a cég szerint az fogja eldönteni, hogy melyik fél gyártotta korábban a terméket. A Promontorbor ugyebár 1984-re hivatkozik, míg az Egervinhez az 1973-as dátum kapcsolódik.
DRÁGULÓ ÜDÍTŐK. A vita alapja valóban évtizedekre nyúlik vissza. A hajdani “legvidámabb barakk” vezető üdítőital márkái Csipkerózsika-álmukat aludták 1998-ig. Pedig a boros cégek másfél évtizede még javában készítették a Márka üdítőket és a Badacsonyi Állami Gazdaság az osztrák licenc alapján a Traubisodát is, a szesziparosok a Sztár üdítőt, az erdei termékeket feldolgozó cégek pedig az Etűdöt. A sörösök, a disztribúciós hálózatukat jobban kihasználva, a Gyöngyöt gyártották. Ám a kólás multik árnyékában, öldöklő árcsatájában nem volt érdemes a feledésbe merült magyar üdítőkkel ismét megjelenni a hazai piacon. Még a szintén multik érdekkörébe került sörgyárak is könnyedén lemondtak az üdítőüzletről – helyette legfeljebb alkoholmentes árpalevekkel gyarapították a választékot. Miután azonban a két kólás 1998-ban visszavett az árharc addigi tempójából, a kis gyártók számára is csábító magasságba emelkedtek az üdítőárak. A hajdani buborékos frissítők közül ha nem is támadt fel valamenynyi, a sokáig háttérbe szorult Traubi és a Márka “felrázta magát”, új erőre kapott. A Rónát pedig három éves szünet után a napokban kezdte újra forgalmazni a Ráthonyi Kft.
“Nem lennék meglepve, ha hamarosan ismét lehetne Gyöngyöt is kapni” – mondja Kiss Gáborné, a Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetségének titkára. Ezek a frissítők, főleg helyi ellátásra, nem is kínálnak rossz üzleti lehetőséget. Ezt az is bizonyítja, hogy a multik árnyékában a kis hazai gyártók már megszerezték a 686 millió literes üdítőital-piac negyedét.
A hazai szénsavasok reinkarnációja azonban itthon korábban nem tapasztalt márkajogi konfliktusokat gerjesztett. A privatizáció óta a levegőben volt az üdítők körüli márkavita, azok ugyanis nem voltak kellően levédve. A mindenható pártállami tulajdonos égisze alatt az iparjogvédelemnek nem volt jelentősége: nem volt ki ellen védelmezni a márkákat.
Pedig az akkori trösztök több gyára is ugyanazt készítette. A BVT vezetésével öt helyen gyártották például a Márkát. Az Ágker vezetésével a Debreceni, a Csányi valamint a Soproni Állami Gazdaság gyártotta a Róna gyümölcsalapú üdítő-családot. A Sztár szénsavas üdítőital-családot a budapesti, a miskolci, a kisvárdai likőripari vállalatok és a Buszesz is készítették. Az üdítőital-iparban azonban még a magánosítás után sem érdekelte a márkajog a gyártók zömét, egészen addig, amíg a jobb árak hatására “rá nem éreztek” az üdítőüzlet ízére, és újra be nem indították a töltő gépsorokat. Akkor viszont azonnal kiéleződtek a márkaviták. Az Etűd, illetve a Sztár üdítő a Magyar Szabadalmi Hivatal adatai szerint ma sincs levédve.