Schwanner mindent tud a fotózás technikájáról, nála jobban senki nem ismeri a masinák szerkezetét, a lencsék rejtett tulajdonságait, az ősi és a legkorszerűbb eszközök minden képességét.#
Marceau, Richter, Mensáros, Pécsi felejthetetlen pillanatai, Kodály búcsúztatása, a jazz világából kiragadott villanások kerültek be az ötven év terméséből a Vigadóban megrendezett, június 24-ig látható kiállításra összeválogatott kollekcióba. Arcok, szemek, kezek, mozdulatok egyaránt sugároznak örömöt, humort, a munka feszültségét és a megpihenést, a meditációt a világ dolgairól. A jelkép értékű gesztusokon át megelevenedik a múlt, szívekben olvashatunk, szavakat hallhatunk, üzeneteket az elmúlt ötven évből.
Schwanner ifjú kollégája, lapunk rendszeres szerzője, Sárosi Zoltán ugyancsak a napokban megrendezett kiállításán mindössze néhány hét termése látható, ám a felvételek üzenete több ezer esztendőt ölel fel. A helyszín India, a csaknem földrésznyi ország, amelyről a közhelyek szintjén sokat, tapasztalatként megélve viszont szinte semmit nem tudunk. Sárosi képein egy hajdani fényét festői, ugyanakkor szorongató romokban őrző világ enged be időtlen falai, az egzotikumon túl is különös lakói közé. A fiatal fotós érezhetően nem a szokatlant, a látványost vadászó turista, hanem a kíváncsi sétáló odaforduló figyelmével készítette fényképeit. Az árusokkal, csontsovány tehenekkel, mutatványosokkal, valószerűtlen, ódon boltokkal zsúfolt utcákat nézve feltűnő, hogy Sárosi milyen otthonosan mozog ebben a közegben, mennyire érzékenyen emeli ki a távolról csupán színesen érdekes sokféleségből a jellemzően egyedit. Egy-egy arc, gesztus vagy helyszín biztosan sokáig emlékezetes marad a Vista Galériában rendezett kiállításról.