A Föld legtöbb ökológiai rendszerében a Nap szolgáltatja az élethez szükséges energiát.#
A tudomány számára új, 2-3 ezer méteres mélységben működő ökoszisztémákban a táplálékpiramis legalján bizonyos baktériumok foglalnak helyet, ezek elsődleges termelésére pedig nemcsak további baktériumokból, hanem magasabb rendű állatokból álló közösségek épültek. Természetesen ezek egytől-egyig ismeretlen fajok, olyan lények, amelyek pontos rendszertani besorolásához új kategóriákat kellett felállítani.
A tengeralatti oázisok tanulmányozása azt is világossá tette, hogy azok nem túl hosszú életűek: a kénforrások gyakran elapadnak, hogy aztán később, akár száz kilométerrel odébb újra feltörjenek. Ez pedig azt jelenti, hogy a rajtuk kialakuló közösségek is eltűnnek. A biológusokat éppen ezért izgatja, vajon hogyan kolonizálják a forrásokat ezek a rendkívüli szervezetek, hiszen sokszor látszólag a semmiből felbukkanva jelennek meg. A University of Southern California kutatói most a különleges közösségek legjellemzőbb lakója, a csőféreg vizsgálatával próbáltak választ adni a kérdésre.
A csőférgek kiterjedt telepeket alkotva éldegélnek a forró kénforrásokban, és a kutatók nagynyomású akváriumokban modellezték ezt a különleges környezetet. Ezekben mesterséges megtermékenyítéssel szaporították a férgeket. A kikelő embriók anatómiai felépítése azonnal elárulta, hogy azok a tengerben sodródó ciklussal kezdik meg életüket, a biológusok ezért hetekig kavargatták őket 2 Celsius fokos tengervízben. Kiderült, hogy a lárvák egészen addig nem alakulnak felnőtt egyedekké, amíg új kénforrás felé nem viszik őket a tengeralatti áramlatok. Ez pedig akár hónapokig is eltarthat – azt, hogy a csőféreg-ivadékok mennyi ideig bírják ki táplálék nélkül, még nem volt idejük lemérni a kutatóknak.