Hazai kortárs képzőművészeink viszonylag hamar felfedezték maguknak a CD-ROM-ot mint adathordozó eszközt#
Révész ViiSi címmel öt, 1997 és 2000 között készült munkáját dokumentálja. A legegyszerűbb köztük talán az 1848 címet viselő, a Magyar Műhely művészeti magazin felkérésére készült alkotás, ahol a néző az évszám számait mint háromdimenziós tárgyakat járhatja körbe egy virtuális számtérben, és közben nyolc pizzicato részletbe hallgathat bele. Az egymástól függetlenné váló szám-objektek önálló életet kezdenek élni, szólótáncot járnak a felcsendülő pizzicatókra, s közben a forradalmi évszámnak nyoma vész. A történelmi eseményekhez, illetve a történelmi jelentőségűnek tartott jelképekhez való ironikus viszonyulás Révésznél a „Zászló megfigyelés” című munkában is tetten érhető. A zászló – az Európai Unió lobogója – a banális számítógépes játékokra, illetve az uniós nagyhatalmi politika, felőlünk nézve, kiszámíthatatlanságára reflektál: a feladat az, hogy a lengedező zászló fölött időnként felvillanó stop gombot kell eltalálni és ezzel megállítani a zászló lobogását, ami persze az alatta lévő start ikonra kattintva azonnal újraindítható.
A CD legkifinomultabb darabja a Paris, szintén Révész magánosított történelmének része. A mitológiai esemény, a női szépségről ítéletet hozó Paris ihlette munka öt gömb alakú hot spotból (érinthető felületből) áll. A központi gömböt forgatva egy elegáns éttermi jelenetet nézhetünk végig: a gömb felületén végtelenített képet pörgetve, mintha az előkelően öltözött asztaltársaság előtt haladnánk végig az ételtől roskadozó asztal mentén. A filmbe illő jelenet valójában a művész családi fotóalbumának egy darabja, központi nőalakja pedig az édesanyja. A képernyő sarkaiban Révész mellszobra látható, illetve rákattintva jobbra-balra forgatható, miközben saját előadásában énekli az „Egy amerikai Párizsban” című musical néhány sorát.