A design kezdetei Magyarországon is a nálunk páratlanul gyors gazdasági fejlődést mutató századelőre nyúlnak vissza#
A negyvenes évek végétől a nagyipar fejlesztése csak elvben növelte a design terét, mert a Rákosi-korszakban az iparművészet népművészeti értelmezése lehetetlenné tette a szakma kibontakozását. 1954-ben megalakult az Iparművészeti Tanács, 1955-ben megkezdődött a formatervezők képzése az Iparművészeti Főiskolán, a hiánygazdálkodás miatt és verseny híján mégis évtizedeknek kell eltelnie, míg a design számára megértek a feltételek. A jármű- és orvosi műszergyártásban, a híradástechnikai iparban egyre több terméket tervez hivatásos designer (Karmazsin László, Finta László, Németh Aladár, Dániel József, Kovács Mihály), a Pohárnok Mihály vezette házgyári konyhaprogram nyomán létrejön a Design Center, megalakul az Ipari Formatervezési Tanács, de a helyzet alapvetően nem változik: csupán egy-egy alkotó (Borz Kováts Sándor, Király József, Vásárhelyi János, Kelemen József, Nádas László, Horváth László) tehetségének és kitartó erőfeszítésének köszönhetően születnek figyelemre méltó tárgyak a hetvenes-nyolcvanas évtizedben.
A rendszerváltozással fokozatosan kiépülő piacgazdaságban immár a versenyképesség elengedhetetlen feltétele a design; hogy a magyar formatervezés súlya egyelőre még nem érzékelhető, annak oka a hazai gazdaság jelenlegi szerkezete: mindenekelőtt az, hogy új fejlesztésű termékekkel viszonylag kis számban jelentkeznek a cégek.