Illúziók ostorozójának nevezi magát Ankerl Géza, akinek Nyugat van, Kelet nincs című esszégyűjteményével ismét gyarapodott a korunk problémáiról szóló hazai szakirodalom#
A globalizációhoz fűződő illúzióknak is erélyes kritikusa könyvünk tekintélyes szerzője. Joggal hangsúlyozza, hogy a globalizáció egyfelől “technikatörténeti tény”, mármint a kommunikációs hálózatot, a távközlést, a közlekedést illetően, másfelől pedig “sajátos érdekeket szolgáló ideológia”. Ez a divatos világkép, tudniillik a globalizmus, azt a hitet terjeszti, hogy “az ország- és kultúrhatárok semmibevétele révén terjeszkedő világkereskedelem korlátlan növelése megváltja az egész emberiséget világméretű nyomorától”. E nyilvánvalóan hamis nézet miatt éppen “a globalizáló gazdaság ésszerűtlenségeit és visszásságait kellene felismernünk és leküzdenünk”. Hogy ez sikerülhet-e valaha, azt most senki sem tudhatja. Ám ez sem változtat azon, hogy a recenzens megjegyzéseinek befejezéseként egyetért a neves tudós globalizációt bíráló és egyben elfogadó azon vélekedésével, miszerint “nagy szükség mutatkozik olyan politikai szabályozásra, amely a gazdaság mellett más társadalmi erőforrásokra támaszkodva a közjó szempontjából optimizálhatja a nemzetközi és nemzetgazdaság működését”. Ma ez is illúzió, de talán egyszer valósággá válik.