Mindig elérzékenyülök, ha Szegedre visz az utam. Szeretem ezt a várost#
Itt nekünk nem lehet mást enni, csak a régit, a rituálisat, mint húsz éve mindig. Szegedi vegyes halászlé, sok belsőséggel. Itt ízlik a legjobban. Hozzá az a friss, fehér, fantasztikus kenyér, vastagra szelve. Vajon hol sütik? Olyan jó volna, ha Dorozsmán sütnék, mondja a párom. Hol sütik, kérdezzük. Hát Dorozsmán! Ordítás, zeng a kocsma! Második szertartás: friss, meleg, omlós-ropogós haltöpörtyű. Olyan, amilyennek hangzik, sóba mártogatva. Végül: túrós csusza. Kicsire tépett, nagyon sárga, jó laza tészta, rajta nem válik külön túró, tejföl és pörc: az egész egyetlen egység. Régen pusztamérgesi rizlinget ittunk hozzá, most ásotthalmi chardonnay-t: pompásan rendbe rakott mindent.