Tony Blair brit miniszterelnök és munkáspárti kormánya szerencsésnek mondhatja magát.#
A gazdaság e pillanatban erős, a foglalkoztatottság kedvezően alakul, a fogyasztók vásárlókedve élénk, s a szolgáltatási szektor is lendületben van. Mindezek tetejébe a jelzálogterhek 1965 óta nem voltak ilyen alacsonyak. A munkaerő-piaci helyzet Blair egyik fő aduja. Ha azt vesszük alapul, hogy hányan vesznek föl ma munkanélküli-segélyt, akkor az állástalanok száma nem éri el az 1 milliót. Ez pedig politikailag kulcsfontosságú lélektani határ, nem beszélve arról, hogy a 3,3 százalékos márciusi munkanélküliségi ráta az elmúlt 26 év legalacsonyabb mutatója.
Üröm az örömben, hogy a száj- és körömfájás járvány hatásai még csak ez után jelentkeznek majd az adatokban. Becslések szerint a kór nem kevesebb mint 13 milliárd dollárnyi, a GDP mintegy 0,4 százalékával egyenértékű pluszkiadást okoz a gazdaságnak. A legnagyobb csapást a GDP 7 százalékát adó idegenforgalom szenvedi el: e szektor egy előrejelzés szerint szeptemberig akár 7 milliárd dollárt is bukhat a járványon.
Blair éppen azért halasztotta el május 3-áról a parlamenti választásokat, hogy az ország minden erejével a járvány leküzdésére összpontosíthasson. A törvényhozásban ülő konzervatívok pedig arra számítanak, hogy a voksolás még későbbre, valamikor az őszre tolódik, amikor a gazdasági kilátások talán kevésbé segítik majd a Blair-csapatot.