Lépten-nyomon alvó, régi polgárházak homlokzataiba ütközik az ember Tokaj-Hegyalja szomorkás kisvárosaiban, egy hajdan pezsgő élet szép formáiba-töredékeibe.#
A Királyudvar befektetője, Anthony E. Hwang úr a Wine Spectatorban olvasott Szepsyről, iderepült, megkóstolta a mádi mester borát, majd közölte: vele akar dolgozni. Úgy egymilliárdot invesztált a borászatba, hogy a Szepsy-féle megalkuvásmentes, mitikus minőséget párosítsa a világpiacképes mennyiséggel. (Szepsynek magának Mádon és Tarcalon 20 hektárja van, a tarcali Királyudvar ügyvezetőjeként mintegy 100 hektár fölött diszponál. Minthogy saját tőkéin a csúcsminőség végett a világ egyik legalacsonyabb termésátlagával dolgozik, nincs elég palackja a piachoz. A Királyudvar méretei évi 70 ezer palack előállítását teszik majd lehetővé.)
Szepsy tehát a csúcsot célozza meg, hangsúlyozva: ahhoz, hogy a termékpiramis jó legyen, misztikusan magasan kell lennie ennek a csúcsnak. E szóban forgó magaslat nem lehet nagyon messze vizsgált borunktól, amely aranyszínű, mézes-hársas illatú, ízében némi kajszis felhanggal és melegséggel. Lágy, nem súlyos, harmonikus, hallatlanul szép bor, hosszú utóízében mint orgonapont zeng hosszan egy kék illat. A bor 15 ezer forint körüli ártól érhető el az igényes vinotékákban.