Amikor az ötvenes években Rákosi Mátyás azt tervezte, hogy hozzá méltó királyi környezetbe vonul#
E kissé holt negyed nagyon lassan újraélesztett környezetében, a Várszínház, illetve az egykori karmelita kolostor épületében alig egy éve nyílt meg a Rivalda Étterem. Ott voltam a sznobisztikusan feszes megnyitón, ilyenkor nem lehet megítélni, milyen lesz majd működés közben a lokalitás. Gondoltam, most megnézem, mi lett belőle. Jó hely lett belőle! Maga a tulaj (résztulaj), a Gundel-iskolát és külföldet járt Gunst György főz, nem csak szimbolice, mert időnként szakács-ancúgban előbújik a konyhából, végigjárva termeit, hogy minden rendben van-e. Ez látszik az egész intézményen: a gazda szeme. Így csinálták régi vendéglős dinasztiák. Így csinálják a mai legjobbak (mint például Moldován úr, kedvenc vendéglőmben a solymári Aranykoronában).
Jó bútorok, szép kárpitok, a falakon színészportrék, a menynyezeten zsinórpad-kellékek (nem igazán rímelnek a finom berendezéssel), a kis pódiumon a műfaj egyik klasszikusának számító Balogh Tibor zongorázik-énekel: ez már nem rossz indítás. Az étlap jellegzetessége, hogy aránylag kicsi a kínálat, de szinte csupa egyedi különlegesség. Az előételek között található libamáj parfé (endivia leveleken szőlővel plusz mazsolás dresszing), vagy szarvas sonka (vörösborban párolt körtével), vagy grillezett kecskesajt édesköményen, vagy horribile dictu: tejfölös rakott kelkáposzta (nagyanyáink tucatétele ma raritás!). Gombaszerelmesként (ó, Berda Jóska szelleme!) mi grillezett vadgombákat ettünk fetasajt krémmel, tésztakosárban, sült paprika mártással. Mondjuk így: fantasztikus. A 13 különleges főétel közül megkóstoltuk a rostonsült libamájat hagymás krumplival és gyümölcs raguval: tökéletes volt. Akárcsak a fogas roston, rákraguval, parajos-fehérboros mártással. Csupa érdekes, szokatlan ízkombináció. Konyhafantázia! És végül a csokoládés ganache, ez a meleg, puha, frissen készített csokoládémicsoda: gyerekkorom óta keresem, amit anyám csokoládé-kochnak nevezett: ez már majdnem az volt!