Energiahatékonysági támogatások – Elszigetelten

Hosszú szenvedés után kimúlni látszik az úgynevezett panelhitel – ezen a héten jár le ugyanis a legutóbbi határideje. Legutóbbi, hiszen az öt esztendőn át forszírozott konstrukció második fele az eredeti tervekhez képest már “bónusz” volt: kétszeri nekifutásra 2,5 évvel hosszabbította meg a hitelkeret működését a kölcsönző Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW), Németország fejlesztési bankja.

NEM ADJÁK FEL.A panelhitelen mindazonáltal ez sem segített. Igazi sikert egyetlen helyen, Szegeden aratott: a 30 millió német márkás keretből összesen folyósított 900 millió forint java része e Tisza-parti városban talált gazdára. Mindenesetre a pénz honi közvetítője, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) nem adja fel, német partnerétől ezúttal is a keret prolongálását kérte, mégpedig a mostani konstrukcióra, annak változatlanul hagyásával. S bár a KfW-nek eddig nem volt szokása, hogy akadályt gördítsen márkáinak itteni állomásozása elé, egyelőre nem tudni, hogy a konstrukció sorsa miként alakul.

Meglepő módon van még bank, amely a kölcsönt folyósítaná – ezt ugyanis pénzintézetek teszik, az MFB refinanszírozásában. Ilyen a Raiffeisen Bank, amelynél megint csak Szeged önkormányzata jelentkezett újabb kölcsönadagért. E fejlemény és az MFB kérelme ellenére azonban még mindig megtörténhet, hogy a pénz mondjuk a Széchenyi-tervben kiírt új panelprogramot erősíti majd. Mint azt Tarnóczi László, az MFB szóvivője a Figyelőnek elmondta, a továbbiak attól függenek, hogy a Gazdasági Minisztérium mit terjeszt a tárgyalásokon a KfW elé.

Az új konstrukció célja egyébként nagyjából megegyezik a panelhitelével – energiahatékonnyá tenni az úgynevezett iparosított technológiával gyártott épületeket -, a formája azonban alapvetően más. A panelhitel kamattámogatás révén igyekezett enyhíteni a lakókra háruló költségeken, a Széchenyi-terv vonatkozó fejezete ellenben vissza nem térítendő támogatással próbálja vonzóbbá tenni e drága és nehezen kivitelezhető beruházásokat. Támogatásért első körben a helyi önkormányzathoz kell pályázni, majd a második lépcsőben az utóbbi folyamodhat a központi kerethez. Végső soron ideális esetben egy-egy ház felújításában egyharmad-egyharmad részt fedezhet az állami támogatás, az illetékes önkormányzat és az érintett lakók.

“A Széchenyi-terv energiahatékonyságot ösztönző programjai közül talán leginkább erről mondható el, hogy a vissza nem térítendő támogatás valóban lendíthet a megcélzott beruházásokon” – értékeli Weöres Lászlóné, az OTP Bank szakértője. (A terv energiahatékonysági kategóriájába tíz pályázat tartozik; a panelhitel, noha a célja szerint ide is sorolható, a lakáshitelek között kapott helyett.) Ilyen támogatást a nehezen, illetve a nem megtérülő beruházásoknál érdemes bevetni, s minthogy a panelprogram a fűtéskorszerűsítés mellett az – e fenti minősítésnek teljesen megfelelő és drága – külső hőszigetelést is kötelezővé teszi, így talán vonzóbb lehet.

KÖNNYELMŰVÉ TESZ?Megjegyzendő, hogy a Széchenyi-terv az eddig futó valamennyi kedvezményes energiahatékonysági hitelt hasonló módon alakította át, kezdve az önkormányzatok beruházásaitól, a távhő szolgáltatók rekonstrukcióján át egészen a napkollektorok felszereléséig. A kamatkedvezményekből tehát egységesen vissza nem térítendő támogatás lett, aminek összege programonként különböző méreteket ölthet, ám főszabályként nem haladhatja meg a beruházás, kezdeményezés költségeinek 30 százalékát (lásd táblázatunkat). “Ez viszont az esetek többségében túl nagy támogatást jelent, könnyelművé teheti a kedvezményezetteket” – mondja az OTP szakértője. Véleménye szerint a konstrukciókkal megcélzott kör – főként az önkormányzatok és a lakosság – valamilyen kedvezményt tényleg igényel, máskülönben esetleg fontolóra sem veszi, hogy belevágjon az átalakításba. “Az önfinanszírozáson és kamattámogatáson alapuló eddigi rendszer ehhez elég vonzó volt” – hangsúlyozza Weöres Lászlóné. Ugyanakkor nem tart attól, hogy a bankok szerepe csökkenne e beruházások finanszírozásában. Eddig – az Energiatakarékossági Hitelprogram (EHP) létezésének elmúlt négy évében – mindig egyetlen, pályázat útján kiválasztott bank kiváltsága volt, hogy saját forrásait, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat kamattámogatásával megspékelve, a pályázó önkormányzatok rendelkezésére bocsássa. Ezentúl a közvetlen támogatáshoz ilyen központi feladatra egyetlen bank sem számíthat, valószínű viszont, hogy a pályázáshoz szükséges saját erőt többnyire hitelből teremtik majd elő az igénylők. Következésképpen a Széchenyi-terv arra adott alkalmat, hogy az erre a területre ácsingozó, de a korábbi évek pályázatain alulmaradt bankok is beszállhassanak a finanszírozásba. Az EHP-ban eddig a Raiffeisen, az ABN Amro, és az OTP – ez utóbbi kétszer – volt a befutó. Ugyanakkor érdeklődőtt, illetve pályázott többek között a Kereskedelmi és Hitelbank (amely jelenleg – a Raiffeinsenhez hasonlóan – Phare-támogatású energiahatékonysági hitelt folyósít), a Takarékbank és a Magyar Külkereskedelmi Bank.

BANKI ÁRNYOLDALA programoknak banki szempontból is árnyoldala viszont, hogy az állami támogatás utólagos: a pályázó számlák ellenében, a beruházást követően juthat a pénzéhez. Ez ugyan a bankokkal szemben támasztott hiteligényeket feltehetően csak tovább növeli, ám a rendszert meglehetősen nehézkessé teszi. A minisztériumnak külön apparátusra lesz szüksége, és nem csupán a pályázatok elbírálására, a támogatások átutalására; a pályázatok megírását segítő tanácsadók is fontosak, míg e szerepet a közvetlen banki finanszírozásnál általában maga a pénzintézet vállalja magára.