Hatékonyság és méltányosság – Recenzió

Aki csak kicsit is figyelemmel kísérte a rendszerváltás óta eltelt 11 év gazdasági történetét, felfigyelhetett az állam gazdasági szerepéről szóló meddő vitákra és az azt kísérő hamvába holt szerény kísérletekre, amelyek az államháztartás reformjára irányultak.#ERETNEKSÉG NÉLKÜL. Ha nem is mentségül, de magyarázatul szolgálhat erre ez a rendkívül széles témakört felölelő, 6 részből és 29 fejezetből álló, vaskos “kézikönyvszerű tankönyv”, amely teljes részletességgel foglalkozik a kormányzati szektor (mifelénk talán leegyszerűsítve az állam) gazdaságban elfoglalt helyével, intézményeivel, a közkiadások programjaival, az adóztatás elméletével és gyakorlatával, a költségvetéssel és még sok mással. A több előkelő amerikai egyetem tanáraként is jól ismert szerző fölöttébb színvonalas és hézagpótló munkája ugyan nem tartalmaz eretnek gondolatokat, de megfellebbezhetetlen véleményeket sem. Módszeréhez tartozik a különféle, gyakran ellentétes álláspontok ismertetése, s a választást közülük jórészt az olvasóra bízza. Megkönnyítendő a fejtegetések megértését, feldolgozását, ez a kiváló tankönyv a fejezetek végén nemcsak rövid összefoglalásokat közöl, hanem felsorolja a tárgyalt kulcsfogalmakat, ismerteti a vitatott kérdéseket és problémákat. Mindezt kiegészíti a terjedelmes irodalomjegyzék, a bő tárgymutató és a kulcsfogalmak kétnyelvű szótára.

Joggal mondhatjuk tehát: ha valami hiányzik ebből a nagyszabású műből, azt már nem is érdemes tudni. Azért mégis lehetnek bizonyos fenntartásaink, főként abból fakadóan, hogy a nagyhírű professzor munkájában Amerika viszonyait alapul véve fejti ki nézeteit. A mi körülményeink és problémáink ugyan bizonyos tekintetben hasonlóak, másokban viszont (erősen) eltérőek. Ezért is elismerést érdemelnek azok a magyar szakértők, akik az eredeti művet kissé lerövidítették, míg egyes fejezetekhez a magyar sajátosságokról szóló célszerű kiegészítéseket fűztek hozzá.

Mivel pedig e nagyszabású tankönyvnek csupán részletes tartalmi bemutatása is jócskán meghaladná egy rövid ismertetés kereteit, a bőséges kínálatból csupán önkényesen kiválasztott ízelítő adható. Induljunk ki abból, hogy modern korunkban a kormányzat tevékenysége az emberek életútját születésétől haláláig számtalan módon befolyásolja. Következésképpen tisztázásra szorul: pontosan mire és meddig terjedjen ki az állam szerepvállalása a fejlett (vegyes) gazdaságokban, figyelemmel arra, hogy bizonyos alapvető társadalmi szükségleteket a magánszektor csak nagyon korlátozottan képes kielégíteni. Ebből adódik aztán az az általában is elfogadott álláspont, hogy az államnak legfőképpen a honvédelem, a tb és az oktatás terén kell jelentős szerepet vállalnia. Ehhez kapcsolódik még egy sor más feladat, mint például az életünk keretéül szolgáló, valamint a gazdasági tevékenységet érintő jogi szabályozás, a közszolgálati szektor működtetése, a jövedelmek újraelosztása és így tovább.

E bonyolult téma egyik fogas kérdése: vajon lehetséges-e olyan kormányzati politikát folytatni, amely az állami beavatkozásnál egyensúlyt teremt a hatékonyság és a méltányosság között. Némely vélekedések szerint lehetséges az úgynevezett Pareto-javítás, vagyis az, hogy “a piacon mindenkinek javuljon a helyzete anélkül, hogy bárki rosszabb helyzetbe kerülne”.

DILEMMÁK. A gyakorlatban azonban ez aligha sikerül, és inkább arról folynak a viták, hogy az egyenlőtlenségek csökkentéséért a (gazdasági) hatékonyság mekkora romlását érdemes vállalni, mivel a nagyobb mértékű egyenlőségért fel kell adni a hatékonyság bizonyos mértékét. Ez a dilemma óhatatlanul felmerül számos gazdaságpolitikai döntésnél. Közbevetően egy nálunk is időszerű példa: “Lehet védelmi kiadásokra több forrást fordítani… de nehéz megmondani, hogy a társadalom az ágyútermelés és a vajtermelés milyen kombinációját tartja egyformán jónak.” Ehhez kapcsolható egy másik izgalmas probléma a növekedés és elosztás viszonyáról. Íme: “Ha a növekedés ütemét fokozó gazdaságpolitikák eredményeként a torta megfelelő mértékben növekszik, akkor a szegények helyzete egyértelműen javul.” Sokan azonban ezt kétségbe vonják, leginkább “a jövedelmek újraelosztásának taszító hatása, a redisztribúció iránt elkötelezett politika” miatt.

Több nem fért be a szűkre szabott recenzióba. Ám talán így is sikerült érzékeltetni: okos könyv ez. Milyen szép is lenne, ha azok, akik életünket és az eljövendő nemzedékek sorsát is befolyásoló döntéseket hozzák, időnként belelapoznának és némi ihletet merítenének belőle. De ez alighanem csak hiú remény.