Nagy legyen, vagy inkább kicsi? Erre a kérdésre választ kell találniuk mind a gazdasági jogi irodáknak, mind pedig a megbízóiknak. Az irodák természetesen fejlődni akarnak, s eközben óhatatlanul felmerül a növekedés kényszere. A megbízóknak pedig egy-egy ügynél el kell dönteniük, hogy annak vitelét kisebb vagy nagyobb irodára érdemes-e bízniuk. Amennyiben pedig a mérleg nyelve a nagyság felé billen, újabb kérdés merül fel: szükség van-e nemzetközi kapcsolatra?
Szakmai, ágazati specializációk ALLEN & OVERY:
bankjog, társasági jog, nemzetközi tőkepiacok, M&A, értékpapír, projektfinanszírozás, off-shore cégek; ALTHEIMER & GRAY: kereskedelmi jog, társasági jog, M&A, versenyjog, távközlés, bank- és értékpapírjog, gazdasági társaságok általános jogi képviselete; ANDERSEN LEGAL: gazdasági jog, társasági jog, energia, ingatlan, M&A, választott-bírósági eljárások; BAKER & MCKENZIE: Társasági és kereskedelmi jog, pénzügyi- és értékpapírjog, finanszírozás, M&A, versenyjog, ingatlan, távközlés, információ technológia, média, európai jog; BBLP: társasági jog, M&A, versenyjog, értékpapír, tőkepiacok, bank- és pénzügyi jog, energia, munkajog, ingatlanjog (vásárlás, fejlesztés és így tovább), iparjogvédelem, szellemi alkotások, média, elektronikus kereskedelem, internet, rendes és választott bíróság előtti peres ügyek; CLIFFORD CHANCE: bank- és pénzügyi szektor, távközlés, energia, értékpapír és tőkepiacok, e-commerce és informatikai jog, ingatlan, társasági és kereskedelmi jog, uniós harmonizáció, versenyjog; CMS CAMERON MCKENNA: befektetési tanácsadás (ajánlattételek, kivásárlások, közös vállalkozás alapítása, zöldmezős beruházásokban és nagyszabású projektekben való részvétel), társasági jogi, bankjogi és kereskedelmi jogi tanácsadás; COUDERT BROTHERS: üzleti jog, gazdasági jog; DENTON: gazdasági, kereskedelmi és polgári jog (ezen belül többek között társasági jog, szerződéses jog, projekt finanszírozás, M&A, versenyjog); DEWEY BALLANTINE: projektfinanszírozás, M&A, távközlés, média, energia; EY LAW NETWORK: vállalatok felvásárlása és átszervezése, ingatlanjog, versenyjog, iparjogvédelem, off-shore cégek, számítástechnikai ipar, gyógyszeripar, ingatlanfejlesztés; GIDE LOYRETTE NOUEL: gazdasági jog; HAARMANN, HEMMELRATH & PARTNER: társasági jog, M&A, projektfinanszírozás, ingatlan, versenyjog, munkajog, adó, átszervezés; HAYHURST BERALD ROBINSON: Társasági/gazdasági jog, M&A, vállalati pénzügyek, tőkebefektetés; KLEGAL INTERNATIONAL: Számvitel, adójog, társasági jog, bankjog, értékpapírjog, munkajog, peres képviselet; LANDWELL: M&A, kockázati tőke, energia, ingatlan, média, adó, vám, jövedék, off-shore, versenyjog, peres és választott bírósági ügyek, környezetvédelem, internet-jog, e-banking, munkajog, gyógyszeripar, távközlés, szellemi alkotások joga, közmű-finanszírozás; LINKLATERS & ALLIANCE: bankjog és projektfinanszírozás, értékpapírjog, részvény- és kötvénykibocsátások, M&A, általános társasági jog, kereskedelmi jog, kereskedelmi ingatlanjog, média, információs technológia, távközlés, elektronikus kereskedelem, szerzői jogvédelem, külföldi befektetések, adójog, gazdasági perek; LOVELLS BOESEBECK DROSTE: bankjog, kockázati tőkebefektetések, értékpapírjog, társasági jog, M&A, távközlés, elektronikus kereskedelem, üzleti célú ingatlanok, szellemi alkotások joga, munkajog; NÖRR, STIEFENHOFER, LUTZ & PARTNERS: pénzügy, társasági és kereskedelmi jog, energia, média, adó, M&A, munkajog, ingatlanbiztosítás, szerzői és környezetvédelmi jog, reorganizáció, off-shore cégek; SIMONFAY & PARTNER: társasági jog, hitelbiztosítékok, külföldi beruházók képviselete, versenyjog, távközlés; SQUIRE, SANDERS & DEMPSEY: nemzetközi ügyletek, M&A, privatizáció, banki ügyletek, cégfinanszírozás, tőkepiaci műveletek, értékpapírjog, távközlés, szellemi tulajdon, infrastruktúra-fejlesztés és projektfinanszírozás, energia, perbeli képviselet, ingatlan, európai versenyjog, nemzetközi választott bíráskodás; WEIL, GOTSHAL & MANGES: távközlés, projektfinanszírozás, M&A, ingatlan, pénzügy, energia; WEISS-TESSBACH: finanszírozás, ingatlantranzakciók, M&A, információ-technológia, külföldi befektetők képviselete; WHITE & CASE: banki, pénzügyi szolgáltatások, infrastruktúra és projektfinanszírozás, M&A, tőkepiaci műveletek, távközlés, média, szellemi alkotások, peres ügyek (rendes és választott bíróság előtt).
A nagy nemzetközi ügyvédi irodák a privatizáció során jelentek meg nálunk nagy számban (Figyelő, 1998/ 34-35. szám). Akkoriban még nem szabályozták a nemzetközi jogi szolgáltatók itteni működését. Sokan kereskedelmi képviseleti irodát nyitottak Budapesten, s együttműködést alakítottak ki helyi ügyvédekkel, de ez nem volt kötelező. Az igazságügyi kormányzat és a Magyar Ügyvédi Kamara azonban azt tartotta kívánatosnak, hogy nemzetközi iroda csak hazai ügyvédekkel együttműködésben jelenhessen meg Magyarországon, s így az 1998-ban hatályba lépett új ügyvédi törvény ezt írta elő. Külföldi ügyvéd csak jogi tanácsadóként tevékenykedhet nálunk, s ezt is csak magyar, vagy magyar ügyvéddel közös irodában teheti.
A privatizáció befejeztével a külföldi ügyvédek jelenlétében is lezárult egy korszak. Voltak irodák, amelyek kivonultak Magyarországról, a megmaradóknak pedig alkalmazkodniuk kellett ahhoz, hogy az itteni megbízások is egyre inkább hasonlatosakká váltak a fejlett gazdaságokban megszokottakhoz. Más oldalról a gazdasági jogra szakosodott magyar ügyvédeknek is ugyanerre kellett felkészülniük: a megváltozott hazai joganyag ismeretén túl bizonyos ügyekhez már nemzetközi know-how-ra is szükség volt.
NAGY TRANZAKCIÓK. A vállalatoknak szükségük van általános tanácsadásra (general counselling), amely a mindennapi ügyek viteléhez szükséges, ideértve például a belső szabályzatok megalkotását, a munkajogi kérdéseket is. Ez jellemző a kis- és középvállalatokra, s már ebben a körben is megindul az ágazati (építőipari, vegyipari és más) specializáció. Ilyen jellegű tanácsadásra nagyvállalatoknak is szükségük van, s ezt a megfelelő ismeretekkel rendelkező kisebb ügyvédi irodák is el tudják látni. Megjelentek azonban a magyar piacon is az úgynevezett nagy tranzakciós ügyek (projektfinanszírozás, fúziók és felvásárlások, ingatlanfejlesztés és hasonlók), amelyekhez szükséges a megfelelő méret, a nemzetközi és az ágazati ismeret, s amennyiben az ügyek átnyúlnak a határokon, a nemzetközi kapcsolatrendszer is. Nagy értékű ügyletekben tőkeerős, nemzetközi háttérrel rendelkező jogi tanácsadó további biztonságot jelenthet, s a bizalom elnyeréséhez megfelelő reputációra is szükség van.
“Ha gazdasági jogról beszélek, elsősorban a tranzakciós jogi tanácsadást értem alatta” – mondja Köves Péter, a Köves Clifford Chance Pünder Ügyvédi Iroda vezetője. A napi ügyek intézése ettől elkülönülő feladattípus, s alapvetően ízlés kérdése, hogy ezeket házon belüli jogászokkal vagy külső megbízás alapján végzik. Cégfelvásárlás, vagy egy nagy per esetén azonban a saját jogászt foglalkoztató vállalatok is jogi irodát bíznak meg. “A nagy irodák sok ügyféllel állnak folyamatos kapcsolatban, a kisebbek ennél szorosabb kötődést alakítanak ki, szinte napi ügyeket intéznek. Ez két elkülönült szegmense a piacnak, és nem tipikus közöttük átjárás” – állítja Köves Péter.
Vannak azonban olyan nagy irodák is, amelyek nem vetik meg a kisebb ügyeket sem. A CMS Cameron McKenna magyar partnere, az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda ügyeinek fele számít nagy tranzakciósnak. “Számottevő a hullámzás az ilyen jellegű megbízásokban. Kellenek tehát a napi ügyek, amelyek a hullámvölgyeket kiegyenlítik” – mutat rá Kővári István partner. Ennél az irodánál is hangsúlyozzák azonban, hogy nagy tranzakciós ügyek esetén a nagy irodáknak versenyelőnyük van. “Ha tőzsdére kell vinni egy jelentős értékű céget, akkor ebben az ilyen ügyletek terén nagy tapasztalatokkal rendelkező nemzetközi iroda tudja a legnagyobb segítséget nyújtani. A több ezer alkalmazottat foglalkoztató multinacionális vállalatokat leginkább az olyan nemzetközi irodák segíthetik, amelyek számos országban vannak jelen és ismerik azoknak az országoknak a gazdasági környezetét, ahol ügyfeleik tevékenykednek” – mondja Geoff Perry partner.
Megbízók mondjákA Siemens Nemzeti Vállalat öt állandó jogászt foglalkoztat, s amit lehet, belsőleg intéz el – tudtuk meg Kökény Balázs jogtanácsostól. Kisebb peres ügyekben három állandó megbízott egyéni ügyvéddel dolgoznak. Ha a volumen vagy a speciális szaktudás iránti igény ezt indokolja, irodát bíznak meg. A munka elnyerésénél előnyt jelent a korábbi jó tapasztalat. Ha egy adott ügy hordereje megkívánja, (például vállalatfelvásárlás előtti jogi átvilágítás, úgynevezett due diligence esetén), pályáztatással választanak jogi irodát. Ilyenkor az ügyvédi irodát lehetőség szerint együtt pályáztatják a könyvvizsgálóval. Ügyfélbarátnak tartják azt az irodát, amelyet már megszoktak, és amelytől a Siemens belső folyamatai ezáltal kevésbé idegenek. Nagyobb nemzetközi irodákat akkor bíznak meg, ha több jogágat átfogó tanácsadásra van szükségük. Ekkor olyan fix összegű keret-megállapodást igyekeznek kötni, amelyben maximálják az óraszámot. “A legnagyobb szakértelmet nem feltétlen a legmagasabb óradíjú külföldi partner tudja nyújtani” – jegyzi meg Kökény Balázs. Az elmúlt másfél évben egyébként egyszer dolgoztak nagy nemzetközi jogi irodával, ekkor is az egyik német leányvállalattól, nem Magyarországról jött a megbízás. Ugyanezen idő alatt két “Big Five” ügyük volt.
A Raiffeisen Bank egy nagy jogi irodával dolgozik együtt folyamatosan, alkalmanként pedig négy-öt különböző méretűvel. A folyamatosan velük dolgozó irodát nem – a többieket munkánként – pályáztatják. Mindig a munkát elvégző jogász szakértelmét keresik, és nem az iroda nevét vagy nemzetközi hátterét nézik, kivéve, ha az utóbbiakra az ügyvédi segítséggel létrejött termék elsősorban külföldi értékesítése miatt szükség van. Külföldiek részére történő kibocsátások, nemzetközi konzorciális hitelek esetén nemzetközi kapcsolat nélküli irodák eleve szóba sem jönnek. Kérdésünkre, hogy volt-e már rossz tapasztalatuk nagy irodával, igennel válaszoltak. A Raiffeisen tapasztalata szerint az óradíjak 80 és 600 dollár között mozognak, de árengedményt mindig el lehet érni. Kivételek a folyamatosan együttműködő partnerek, de az ő óradíjaik a hosszú távú együttműködés miatt egyébként is messze piac alattiak.
A TÚLHAJTÁS VESZÉLYE. A Nörr, Stiefenhofer, Lutz, amely a tíz legnagyobb német iroda egyike, az angolszász globalizált irodákra jellemzőtől eltérő filozófiát követ. Mint Radnóczy Zsolt senior partner, külföldi jogi tanácsadó elmondja, ők adott esetben világszerte – például a Wall Streeten – magasfokon specializált irodákkal is kooperálnak. Magyarországon egyéni ügyvédek a partnereik. Általános gazdasági ügyekkel is szívesen foglalkoznak, a nagy tranzakciós ügyeket pedig világszerte esetenként összeállított, az iroda szakjogászaiból álló csapattal bonyolítják le. “Az ügyvédek önállótlan, vállalatszerű működését elutasítjuk. Az angolszász irodákban az órákat hajtják, mert a munkatársaknak napi 9-10 elszámolt órájuk kell, hogy legyen. Ez nemcsak etikátlan, hanem nagyon veszélyes is, mert emiatt a bevétel fontosabbá válhat, mint a jogi minőség, nem is beszélve a negatív humánpolitikai hatásokról” – vélekedik Radnóczy Zsolt. Mint mondja, Németországban rajtuk kívül csak egy olyan globálisan működő iroda van, amelyik nem lépett fúzióra másokkal. Nincs is erre szüksége az irodának, e nélkül is dinamikusan növekszik, mert a fuzionált irodákból sok jól képzett szakember megy át hozzájuk a filozófiájuk, munkakultúrájuk miatt. Radnóczy szerint túl sok kizárólagos tranzakciós iroda van a piacon, s az ügyvédi irodák fúziói sokszor indokolatlanok.
A magyar piacon találhatók jó nevű irodák, amelyekben az ügyvédek idegenkednek attól, hogy az irányítás külföldre kerüljön. Ilyen a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda, amely kötött ugyan együttműködési szerződést a Coudert Brothers-szel, ám – mint Bogdán Tibor, az iroda vezetője fogalmaz – “ez a kapcsolat nem éri el a szervezeti fúzió legenyhébb fokát sem”. A szoros együttműködésre – amely az angolszász irodák többségének sajátja – az jellemző, hogy a magyar iroda partnerei nemzetközi partnerek is egyben. A bevételek egy nagy kalapba folynak be, s a jövedelmet egyenlő elvek alapján, legfeljebb egy pontrendszertől befolyásolva osztják szét, vagyis az egyéni jövedelmek a nemzetközi, s nem a helyi teljesítménytől függnek.
ÓradíjakA Figyelő által megkérdezett ügyvédek többsége szerint az óradíjak 100 és 400 dollár között mozognak, de volt, aki az alsó határt 50 dollárra tette, s olyan is, aki szerint kivételesen akár 600 dollár is elérhető. A nemzetközi szerződés nélkül dolgozó, jó nevű magyar irodák a sáv alsó felében mozoghatnak, igaz, a költségeik is kisebbek, mint a hálózatokéi. Többen azt hangsúlyozzák, hogy az egyedi fizetési konstrukciók miatt nagyon nehéz megbecsülni a valós tarifákat. “Az óradíjak nem mindig mérvadóak, az irodák sokszor árengedményt adnak vagy fix díjjal szerződnek” – mondja Kajtár Géza. Ormai Gabriella arra mutat rá, hogy például a bankok már nem fogadják el az óra alapú díjazást, általában maximált díjjal (cap) szerződnek. “A magyarországi óradíjak csak töredékei a londoniaknak” – teszi hozzá Geoff Perry. Berecz Csaba ugyanakkor úgy látja, hogy a díjak már közelítenek a külföldön elérhetőkhöz. “150-500 dolláros óradíjak jellemzik a piacot a jelölttől a partnerig, ami nem nagyban különbözik az európai díjaktól. A megrendelők ma már teljesen tudatában vannak és értékelik, mi az a hozzáadott érték, amit egy ügyvéd adni tud, hogy ezt melyik iroda tudja nyújtani, s ezt hajlandóak is megfizetni.”
“Ugyanakkor az itteni iroda feletti kontroll nem a helyi vezetőé, hanem egy kinti grémiumé” – mondja Bogdán Tibor, akinek véleményét sokan osztják azokban az irodákban, amelyek nem az említett elvek alapján működnek. “Nem akartunk betagozódni egy általunk kevéssé befolyásolható nemzetközi szervezetbe. Ez valószínűleg személyiségfüggő: kezdettől fogva viszonylag szabadon és független módon dolgozunk” – indokolja Bogdán, miért választották a laza együttműködést. “Nem szeretném, ha az amerikai partner megkérdezné, miért jöttem kockás ingben az irodába” – teszi még hozzá, érzékeltetve, milyen napi kényelmetlenségeket jelentene a vállalatszerű standardokhoz való alkalmazkodás. Bogdán Tibor azt tartja az együttműködés előnyének, hogy a Coudert Brothers név verifikálja őket a piacon. Ők ugyanis csak kissé élvezik azt az előnyt, amely sokak szerint a nemzetközi együttműködést indokolja, vagyis, hogy a külföldi partnertől számtalan megbízás érkezik. “A Coudert Brothers annyira hoz ügyeket, amennyire szoros az együttműködés” – mondja Bogdán. A Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda nem kötött szerződést nemzetközi irodával, alkalmilag azonban együttműködik külföldi partnerekkel. A 12 jogvégzett munkatárssal, köztük 7 ügyvéddel, s 20 fős összlétszámmal dolgozó, bank- és értékpapír-jogra szakosodott irodát nemzetközi elemzők (Chambers and Partners, International Centre for Commercial Law) is ajánlják. Gárdos István tudatában van annak, hogy nagy nemzetközi tranzakciós ügyekbe legfeljebb mellékszereplőként tudnak bekerülni. “Egy nemzetközi kötvénykibocsátásnál nemzetközi iroda nevét kell ráírni a prospektusra, mert ez kelt bizalmat a befektetőkben” – példálózik. Állandó dilemma tehát számukra, hogy csatlakozzanak-e nemzetközi irodához. A nemzetközi háttér biztonságot nyújt, az ügyek könnyebben jönnek. Egyúttal azonban bizonytalanságot is jelent, a döntéseket külföldön hozzák. “Nagyon kevés magyar ügyvéd van olyan poszton, hogy beleszólása lehet a kinti dolgokba” – meditál Gárdos István. Úgy látja, az az iroda életképes, amely itthon jó nevet szerzett, s folyamatosan ápolja a nemzetközi kapcsolatait – nem feltétlen szerződés keretében, hanem “levelező” úton, vagyis amikor alkalmanként jön létre együttműködés.
VÁLTOZATOK ÖNÁLLÓSÁGRA. “A függetlenség hátránya, hogy nincs olyan háló, amely mindig küldi az ügyfeleket. Szakmai kiválósággal kell versenyképesnek maradni.” – vélekedik Gödölle Tamás ügyvéd a 14 jogvégzettel, köztük 6 ügyvéddel dolgozó, egyebek mellett társasági, kereskedelmi, verseny- és médiajogra szakosodott Bogsch és Társai Ügyvédi Irodától. Mint mondja, a függetlenség nagy kincs, nem fordulhat elő, hogy a külföldi partner bezárja a magyarországi képviseletet, vagy éppen egy fúzióról dönt a fejük felett.
Másképp értelmezi az önállóságot Berecz Csaba, a Berecz és Andrékó Linklaters Ügyvédi Iroda vezetője. “Majdnem minden irodában van külföldi rezidens partner, nálunk nincs” – hasonlítja össze a saját helyzetét a konkurens nagynevű külföldi irodák itteni képviseleteivel. “Természetesen maradéktalanul végrehajtom a Linklaters üzleti filozófiáját, nevezetesen, hogy célunk a legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó globális jogi tanácsadó céggé válni, ami számomra nem kényszer, hiszen magam elé sem szoktam kisebb célokat tűzni” – mondja az új ügyvédgenerációhoz tartozó Berecz Csaba, aki 1992-ben végzett Budapesten, három évet tanult, dolgozott Angliában, s azokat az értékeket tette magáévá.
Külföldiek MagyarországonKülföldi jogi tanácsadó – az ügyvédi törvény szerint – a bejegyzése szerinti ország jogáról, az Európai Közösségek jogáról, valamint a nemzetközi jogról és az ezekkel összefüggő joggyakorlatról adhat jogi tanácsot. Ezeken kívül jogi tevékenységet nem végezhet, nem lehet a Magyar Ügyvédi Kamara tagja. Tevékenységét magyar ügyvéddel, illetve ügyvédi irodával kötött együttműködési szerződés alapján végezheti, ha előzőleg felvették a külföldi jogi tanácsadók kamarai névjegyzékébe. Ilyen együttműködés esetén a magyar ügyvéd neve mellett, vagy az iroda nevében fel lehet tüntetni a külföldi jogi tanácsadó vagy iroda nevét
A CMS Cameron McKenna-nál úgy gondolják, nem az az alapvető kérdés, hogy ki kinek a főnöke. Ormai Gabriella, a budapesti iroda vezetője arra mutat rá, hogy a karrierlehetőségek mindenki számára egyformák. Ő egyébként úgy érzi, a magyar ügyvédek azok, akik “egyenlőbbek”: ők ugyanis lehetnek nemzetközi partnerek, külföldi ügyvédet azonban nem fogadhat partnerré magyar iroda.
Önállóság szempontjából a versenytársak is kivételesnek tartják a Martonyi és Kajtár iroda helyzetét, amely a Baker & McKenzie-vel áll együttműködésben. “Nincs külön Baker& McKenzie és Martonyi és Kajtár partnerség: aki a magyar irodában partner, az partner külföldön is” – mondja Kajtár Géza, az iroda vezetője. Megerősíti azokat a piaci információkat is, hogy náluk a szokásostól eltér az érdekeltségi rendszer: a magyar iroda önálló profitcenter, a partnerek jövedelme a helyi iroda teljesítményétől függ, miközben érdekeltek a nemzetközi iroda teljesítményében is.
“Tagjai vagyunk egy nemzetközi partnerségnek. Ez kötelék, de nem alárendeltség” – mutat rá Kajtár Géza. Szerinte az ügyvédek régen élvezett függetlensége – amely például a szabad időbeosztásban nyilvánult meg, s nem keverhető össze az ügyvédi hivatás függetlenségével – már a múlté, a piacgazdaság körülményei között nem létezik. A szolgáltatás ügyfélfüggő, a megrendelőhöz kell alkalmazkodni. Azt azonban Kajtár Géza is tapasztalja, hogy bár a jogszabály szerint külföldi iroda csak magyarral együttműködve jelenhet meg itt, ennek nem mindenki felel meg. Vannak nemzetközi irodák, amelyek látszat-együttműködési szerződést kötnek, amelyben a hazai ügyvédek nem egyenrangú felek. Márpedig a minőségi szolgáltatáshoz elengedhetetlen a jó helyi csapat, s ehhez lehet is találni felkészült magyar ügyvédeket.
FÚZIÓK. Az önállóságukat féltő magyar ügyvédek tartanak attól, hogy az irodák egyesüléséről vagy az országból történő kivonulásáról hozott nemzetközi döntéseket nem tudják befolyásolni, pedig rendkívüli hatással vannak a helyzetükre. A dolog hátulütőit volt módjuk megtapasztalni a két magyar iroda egyesüléséből létrejött Dezső, Réti és Antall iroda – a Landwell partnerirodája – ügyvédeinek. A Réti és Antall Ügyvédi Iroda korábban a Stikemann, Elliottal működött együtt, mígnem a kanadai központban úgy döntöttek, hogy 12 külföldi irodájukból nyolcat, köztük a budapestit is bezárják. “Pedig a díjbevétel összemérhető volt a Landwellével” – jegyzi meg Réti László. A Dezső és Fendrick Ügyvédi Iroda ugyanakkor azt szenvedte meg, hogy korábbi együttműködő partnere, a német Pünder fuzionált az angol Clifford Chance-szal, s az egyesült iroda a Clifford Chance budapesti képviseletét tartotta meg. Utóbbinak is voltak azonban kellemetlenségei a nemzetközi mozgások miatt: az angol Linklaters budapesti irodája úgy jött létre, hogy Berecz Csaba 10 kollégájával együtt a Clifford Chance-ból kiválva létrehozta saját irodájukat Andrékó Csillával, velük ment csaknem a teljes finanszírozási csoport, valamint a társasági jogi csoport néhány kulcsembere, majd együttműködésre léptek a Linklatersszel.
Az angol Freshfields tavalyi megjelenése ugyanakkor magyarországi zökkenőktől mentesen történt: fuzionált a német- osztrák Bruckhaus Westrick Heller Löberrel, amelynek már volt magyar partnerirodája, a Freshfieldsnek pedig még nem. A német Bruckhaus Westrick Stegemann és az osztrák Heller Löber Bahn & Partner 1998-as fúziója is hasonlóképpen zajlott: a német iroda még nem volt jelen nálunk, az osztrák pedig igen. Utóbbi kezdettől fogva egyéni magyar ügyvédekkel dolgozott együtt, majd a belőlük megalakult Oppenheim és Társai Ügyvédi Irodával kötött szerződést.
Bírósági perekSzinte már közhelynek számít, hogy Magyarországon a bírósági eljárások hosszúak. A Figyelő kérdésére azonban több ügyvéd is arra figyelmeztetett, hogy a helyzet külföldön sem jobb. “Ha az ügyfeleink panaszkodnak, mindig megkérdezem: és otthon? Akkor elismerik, hogy külföldön is évekbe telik egy ítélet” – meséli Ulrike Rein. Köves Péter szerint nem az a fő baj, hogy a perek sokáig tartanak, hanem az, hogy az ítélkezés sok esetben kiszámíthatatlan. Példaként az M1-es és az M5-ös autópálya ügyében indított két pert hozza fel. “Mindkét esetben azt kifogásolták, hogy a díj nem áll arányban a szolgáltatással. A két eljárásban egymással ellentétes ítélet született. Mindkét esetben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, de a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta elég fontosnak az ügyeket ahhoz, hogy jogegységi döntést hozzon.”
Kajtár Géza szerint cégek vitája bíróságon hatékonyan nem oldható meg. Az üzlet mindig dinamikusabb, mint a jog. Kívánatosnak tartaná azonban, hogy egy kiérlelt bírói kar az ítélkezéssel útmutatást adjon a jogkeresőknek. “Amikor mi, ügyvédek jogi szakvéleményeket adunk, ezt próbáljuk meg pótolni. De igazi útmutatást jelentő jogértelmezést csak bíró tud adni, mert ő független az ügyfelektől.”
Szecskay András úgy vélekedik, hogy nem csak a várakozást akarják elkerülni azok, akik választott bírósághoz fordulnak, de nemzetközi vonatkozású ügyek esetében az ítélet végrehajthatóságában is sokkal inkább bízhatnak a választottbírósági ítéletek elismerésére és végrehajthatóságára vonatkozó New York-i egyezmény alapján. “Végrehajtás szempontjából nem mindegy, milyen bíróság és hol hozta az ítéletet, ráadásul a választott bíróságok sok esetben jobban érzékelik a jogi kérdések mögött meghúzódó üzleti-gazdasági szempontokat.”
Két budapesti nemzetközi iroda fúzióját váltotta ki, hogy francia-német-olasz-svájci irodák egyesülésével létrejött a BBLP csoport. Mint Szecskay András, a BBLP Moquet Borde-dal együttműködő Szecskay Ügyvédi Iroda vezetője elmondta: a négyes fúzióval létrejött BBLP német részlegének Budapesten is volt partnerirodája, amely beolvadt a Szecskay Ügyvédi Irodába. A BBLP teljes integrációját a jövő év végéig tervezik megvalósítani – addig használják az előd-irodák nevét is.
A Squire, Sanders & Dempsey 1998-ban a Seward & Kissellel, majd 2000-ben a Stroock, Stroock & Lavan-nel és az Arent Foxszal fuzionált, s az összeolvadás által érintett magyar ügyvédek ebben az esetben is közös irodát hoztak létre.
BIZALOM ÉS NYILVÁNOSSÁG. A külső szemlélő számára a jogi is csak egyfajta tanácsadás a sok közül, felmerül tehát a kérdés, hogy ezt miért kell speciális szervezeti formában végezni. A nagy irodákra jellemző vállalatszerű működés már nem igazán hasonlít a klasszikus ügyvédi tevékenységhez, amelyben közvetlenebb személyes kapcsolat alakult ki ügyvéd és ügyfél között.
A vállalatszerű működéshez hozzátartozhatna a mérlegadatok nyilvánossága is. Az ügyvédi irodák a számviteli törvény szerint kötelesek ugyan éves beszámolót készíteni, de ezt letétbe helyezni vagy közzétenni már nem. Pedig elképzelhető, hogy az ügyfelek ugyanúgy szívesen tájékozódnának jogi tanácsadójuk gazdálkodásáról, mint személyzeti vagy pénzügyi tanácsadójukéról, de a szereplők többsége idegenkedik az adatok nyilvánosságra hozatalától. Amerikában és Nagy-Britanniában készülnek toplisták ügyvédi irodákról a díjbevétel, az egy ügyvédre (partnerre) jutó díjbevétel, sőt az egy ügyvédre jutó profit alapján is. A mérlegadatok egyébként ezekben az országokban sem nyilvánosak, de például – becslések alapján – az International Centre for Commercial Law honlapján (www.icclaw.com) található toplista. Geoff Perry viszont arról tájékoztat, hogy a londoni irodák készek nyilvánosságra hozni bruttó díjbevételeiket, hiszen jogi újságok rendszeresen végeznek felméréseket, és az ügyvédi irodák fontosnak tartják, hogy felkerüljenek a jogi toplistára.
Kérdés, mit mutat a díjbevétel nagysága a megbízók számára. Ulrike Rein külföldi jogi tanácsadó, a Freshfield Bruckhaus Deringer budapesti irodájának vezetője szerint megmutatja, elegendően nagy kapacitása van-e az adott irodának – s ezt fontos tudnia a megbízónak -, a szolgáltatás minőségére azonban nem nyújt támpontot. Ormai Gabriella szerint a trendet mutathatják meg a bevételi adatok, a növekedés az ügyfelek hűségét jelzi. Neki egyébként az adatok nyilvánossága ellen nincs kifogása, mint ahogy Réti Lászlónak sincs. Ő már az irodájuk megalakuláskor tartott sajtótájékoztatón közölte, hogy a tavalyi év második félévére 600 millió forintos árbevételt vár. “Ezt sikerült túlteljesíteni” – árulja el most. “Csak üdvözölni tudom a nyilvánosságot” – mondja Burai-Kovács János, az Andersen Legalhoz tartozó Burai-Kovács és Partnerei Ügyvédi Iroda vezetője, hozzátéve, hogy az ő irodájuk eddig is alkalmazott könyvvizsgálót, mérlegét pedig elküldte az Igazságügyi Minisztérium cégnyilvántartójába. Bogdán Tibor szerint az árbevételek ismeretében legalább meg lehetne becsülni a piac méretét. Ezt ő maga 20 milliárd forint körülire teszi, de megjegyzi, hogy amikor becslése ismertté vált, sokan felhördültek. Gárdos István sem ellenzi az adatok publikálását, de felveti, hogy több külföldi iroda egyéni ügyvédekkel működik együtt nálunk, s az adatok nehezen lennének összehasonlíthatóak. Arra a kérdésre, miért indokolt jogi tanácsadók esetében a speciális szervezeti forma, Bogdán Tibor úgy válaszol, hogy az ügyvédek saját tevékenységük után korlátlan felelősséggel tartoznak, vagyis a magánvagyonukkal is felelnek. Az is a szakma sajátossága, hogy a professzionális tevékenységet kifejtők köre nem válhat el a tulajdonosokétól, s ezeket az elemeket érvényesíteni kellene a szabályozásban, akkor is, ha cégformában is működhetnének az ügyvédi irodák.
Az élet, a piac kikezdi a régi viszonyt ügyvéd és ügyfél között. Régen napok, hetek alatt kellett tanácsot adni, ma erre csak órái vannak egy ügyvédnek. “Ez tényleg vállalatszerű működést, nagyobb szervezettséget feltételez” – mutat rá Kajtár Géza. Ő mindazonáltal a klasszikus ügyvédi értékrendben hisz, s szerinte a régi bizalmi viszonyt ügyvéd és ügyfél között meg kell őrizni az új struktúrában is.