Bankemlékek – Recenzió

Kiváltképpen a pénzügyi rendszert alakítja át a globalizáció.#

És van itt még valami: a kezdeti időszakban – még a monarchia keretei között – az első bankok csak nagyon lassan tudtak függetlenedni az osztrák tőkétől. A századfordulót követően a jelentős magyar pénzintézetek szoros kapcsolatban álltak vezető német és francia pénzügyi csoportokkal is. A Trianon utáni nyomasztó tőkehiány enyhítésére különösen nélkülözhetetlen volt külföldi tőke bevonása. Akkor alakultak meg a “szótárbankoknak” gúnyolt, a nevükben az angol-magyar, magyar- olasz, magyar-német jelzőt viselő pénzintézetek. Pontos adatok ugyan nincsenek arról, hogy e hosszú időszakban a hazai bankokban mekkora volt a külföldi tőke tulajdonosi érdekeltsége, az azonban bizonyos: nélkülük a súlyos gazdasági válságok következményeit sem sikerült volna átvészelni. Arról már nem is szólva, hogy a hazai tőkés iparosítás meg a gazdasági modernizáció is megvalósíthatatlan lett volna a nemzetközi tőke közreműködése nélkül. (Ma sincs másképpen.) Hát ennyit a pénzintézetek és az idegen tőke “bomlasztó és nemzetrontó” tevékenységéről.

Végezetül arról az “örök témáról”, hogy sok-e nálunk a bank. Ennek a túlfejlettségnek, hipertrófiának nevezett jelenségnek a kritikája mindmáig végigkíséri a pénzintézetek történetét. Egy bizonyos: az egész hitelszférában már kezdettől fogva Budapestnek volt meghatározó szerepe, még 1928-ban is 282 pénzintézet tevékenykedett itt, jóval több, mint a világháború előtt. Istenigazában a harmincas évek gazdasági válsága után került napirendre a “túlburjánzott” bankrendszer racionalizálása. Most is ilyesmi van műsoron.

Összegzésül, a hazai és külföldi tőkét elmarasztaló előítéletek, a hamis és megtévesztő jelszavak – viseljenek bár új köntöst – napjainkban is felmérhetetlen károkat okoz(hat)nak.