Rendkívüli BorsodChem-közgyűlés – Minden világos?

Megkegyelmeztek a vezérnek a társaságban immár többségi tulajdonnal rendelkező orosz és osztrák cégek képviselői – foglalta össze tömören a BC-közgyűlés eseményeit egy megfigyelő. Nagy kérdés azonban, hogy a vállalat operatív működését továbbra is irányító Kovács F. László hogyan tud majd együttműködni az új összetételű igazgatósággal, illetve, hogy ez a testület meg tudja-e szerezni a többi befektető bizalmát. Annyi azonban bizonyos, hogy a kisbefektetők és a társaság dolgozói számára egyedül a vezérigazgató személye jelent pillanatnyilag garanciát a BC korábbi sikeres működésének folytatására.

A kazincbarcikai társaság rendkívüli közgyűlésének január 24-ére összehívott, második fordulója többé-kevésbé az előzetes várakozásoknak megfelelően zajlott le. Nem ismétlődtek meg a novemberi forduló botrányai, valamennyi nagytulajdonos regisztráltatta magát, és részt is vett a napirenden szereplő javaslatok megvitatásában.

Az elfogadott határozatokból, úgy tűnik, a korábbi merev szembenállást követően valamifajta megegyezés született a cég felső menedzsmentje és a Gazprom-közelinek nevezhető új tulajdonosok között. Ugyanakkor az utóbbiak nem tettek eleget a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) részéről a közgyűlés előtti nagyrészvényesi találkozón elhangzott felszólításnak, hogy “fundamentális kérdésekben” tartózkodjanak tulajdonosi jogaik gyakorlásától. Laptársunk értesülése szerint a közgyűlést megelőző napon még Kovács F. László vezérigazgató is arra próbálta rávenni a CIB Bank, az orosz MDM Bank és az osztrák VCP, illetve CE Gas & Oil képviselőit, hogy a napirenden szereplő 11 határozati javaslat közül 8-ban ne hozzanak döntést.

PERREL FENYEGETVE. Ezt a fajta önkorlátozást azonban a nagytulajdonosok nem vállalták, annak ellenére sem, hogy a PSZÁF bejelentette: beperli a CIB Bankot, mivel az álláspontja szerint a Milford Holdings BC részvényeinek megvásárlásával megsértette az értékpapírtörvény szellemét. A CIB ugyanis a közgyűlés előtti héten vette meg a BC-nek a Milford kezében lévő 24,8 százalékos csomagját, s arra egyúttal vételi opciót biztosított a Gazprom egyik leányvállalatának, a Sziburnak (Figyelő, 2000/3. és 4. szám). Az ügy pikantériája: a Szibur már korábban bejelentette, hogy – a Milfordnál is meglévő vételi opciójával élve – ugyanezt a csomagot átvette a Milfordtól, s azt is közölte, hogy mint részvényes, rövid időn belül kezdeményezi részvénykönyvi regisztrációját. Ennek ellenére a CIB-nek a Milford adta el a papírokat, és a Szibur – amelynek képviselői most megjelentek az igazgatóságban – továbbra is csak vételi opcióval bír azokra. Talán erre utalt a felügyelet, amikor olyan bizonyítékok létezéséről nyilatkozott, amelyek megerősítik a törvénysértés gyanúját. Legalább ilyen különös a CIB helyzete is, a Zdeborsky György nevével fémjelzett bank ugyanis egy másik hadszíntéren – a TVK őszi közgyűlésén – a Molt támogatta többé kevésbé ugyanazokkal a cégekkel szemben, amelyekkel most együtt szavazott. Erre annál is inkább módja volt, mert a BC és a Mol bevonta abba az ügyletbe, amelynek során előbbi a nem sokkal korábban megszerzett TVK-részvényeinek egy részét a Molnak, egy részét pedig a Magyar Külkereskedelmi Banknak értékesítette. Az ügylet keretében a CIB-hez 6,5 százaléknyi TVK-részvény került. Kérdés, mi a valós szerepe a CIB-nek a BC irányításáért folyó harcban. Elképzelhető például, hogy a bank közvetítésével sikerült elérni a jelenlegi kompromisszumot, miszerint a vezérigazgató a helyén marad, s nem vizsgálják a korábbi igazgatósági tagok felelősségét sem a TVK-részvények tavalyi értékesítése miatt. Ennek némileg ellentmond, hogy híreink szerint a Mol nem ismerte a bank szándékait, holott a pénzügyi élet íratlan szabályi szerint az olajtársaságot mint jelentős megbízót a CIB-nek illett volna beavatnia az ügyletbe.

STRÓMAN? Amenynyiben a CIB itt egyszerűen jól megfizetett strómanként szerepel, az meglehetősen visszás helyzetet teremthet a következő TVK-közgyűlésen. Ott ugyanis a Molnak feltétlenül szüksége van a CIB támogatására ahhoz, hogy érvényesíteni tudja akaratát a Gazprom-közeli cégekkel szemben. Így a CIB jelenleg mindkét érdekkör kártyáiba beleláthat, márpedig a szakértők szerint a BC irányításáért folyó küzdelem igazi tétje a TVK fölötti kontroll megszerzése. A tiszaújvárosi etilénkrakkoló bővítése ugyanis orosz érdekeket sérthet. Igaz, a térség másik jelentős etiléngyártóját, az ukrán Orianát nem sikerült a Gazpromnak megszereznie. A vevő azonban ott is egy orosz cég: a Lukoil. Azt még nem lehet tudni, hogy a Gazprom és a Lukoil a jövőben együttműködnek-e ezen a téren, de az biztos, hogy mindkét cég igyekszik közép-európai befektetésekkel kiterjeszteni európai befolyását.

“Továbbra is kérdéses tehát, miért tartották fontosnak az oroszok a BC megszerzését, hiszen sem a Gazprommal, sem a Sziburral nem mutatható ki szinergia” – hívja fel a figyelmet Czakó Gáspár, a Takarékbróker elemzője. Az sem zárható ki persze, hogy az orosz cégek – ebben az esetben értelemszerűen az osztrákok is – egyszerűen pénzügyi befektetésnek tekintik a BC-t, amelyen idővel túladnak majd. Ez utóbbi esetben azonban az tűnik furcsának, hogy a cég korábbi menedzsmentjével ilyen súlyos vitába keveredtek.

Az elemző szerint az önmagában nem meglepő, hogy a közgyűlésen lecserélték az igazgatóság négy tagját, hiszen azok még a korábbi tulajdonosok javaslatára kerültek a testületbe. Elgondolkodtató azonban, hogy az új igazgatóságban (lásd külön) nem kapott helyet a 8,61 százaléknyi részvénnyel rendelkező EBRD képviselője. Az igazgatóság elnöke Georg Stahl, a CE Oil & Gas igazgatója lett, ő korábban az OMV-nél volt igazgatósági tag. (Egyes információk szerint a két osztrák cég, a CE Oil & Gas és a VCP olyan egykori befektetési bankárok kezében van, akik az ausztriai bankfúziókat követően önállósították magukat.)

Az igazgatósági cserék következtében érvénytelenné vált a TVK-val ősszel kötött etilénszállítási szerződés. Így azt a két cégnek újra kell tárgyalni, s kérdéses, hogy a TVK hajlandó lesz-e újra szerződni a korábbi, a BC számára kedvező feltételekkel.

TALÁLGATÁSOK. Maradnak tehát a találgatások, hogy mi az új tulajdonosok szándéka a BC-vel, s a társaság milyen stratégiát fog követni az elkövetkező időben. Vajon Kovács F. László és Georg Stahl képesek lesznek-e a befektetőkkel elhitetni, hogy a BC a jövőben is önállóan működő, a profitmaximálást elsődleges célnak tekintő vegyipari cég lesz? Kérdés, egyáltalán ez szolgálja-e az új tulajdonosok érdekeit, miként az sem egyértelmű, együtt tud-e majd működni a kazincbarcikai társaság korábbi sikereit megalapozó vezérigazgató az új összetételű igazgatósággal. A korábbinál kisebb intenzitással, de még mindig mérlegelik a szakértők a PSZÁF vizsgálatának és a kilátásba helyezett pernek az esélyeit.

Czakó Gáspár szerint mindaz, amiért a portfólióbefektetők az ősszel elfordultak a BC részvényétől, a közgyűlés után is érvényes, így minősítésükben változatlanul tartás szerepel. A 2000. évre vonatkozó gyorsjelentés közzététele és az áprilisban esedékes rendes közgyűlés után talán már többet lehet majd tudni a cég jövőjéről.