Magyarországon már 1989 óta vizsgálják a levágott, illetve elhullott szarvasmarhák agyát, de a szövettani vizsgálatok eddig nem mutattak BSE-re utaló elváltozást – jelentette be látható büszkeséggel Tamás Károly, az agrártárca államtitkára a múlt héten. Eközben Európa a kergemarhakórtól retteg; az Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban is felfedezett BSE Karl-Heinz Funke német mezőgazdasági miniszter székébe került. Gerhard Schröder kancellár – aki, megragadva az alkalmat, a defenzívába szoruló agrárlobbi elvárásai helyett a fogyasztók millióinak érdekekében akarja átalakíttatni az agrártermelést – Renata Künastot, a törékeny “zöld” ügyvédnőt nevezte ki az egészségügy egyes területeivel megerősített új agrártárca élére. Precedens értékű a német lépés, hiszen a közösség költségvetési rákfenéjét éppen a legtöbb támogatást felemésztő, túl erős lobbit alkotó agrártermelők okozzák. A BSE most jó alkalmat szolgáltathat a rendcsináláshoz, s így az egész EU agrárpolitikájára hatással lehet.
MAGYAR UGARON. Torgyán József magyar agrárminiszter, aki elvben a konzervatív agrárszavazók, a kis gazdák embere, inkább a nagy-, illetve a pártpolitikára koncentrál, pedig átfogó reformra, sőt a mezőgazdaság alapjainak újragondolására itthon is égető szükség lenne. A nagyobb uniós kvóták reményében az agrártermelést voluntarista módon növelni szándékozó torgyáni Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a versenyszférába tartozó árutermelők szerint nem képes az európai folyamatokra reagálni.
Bizalmi válságFunkének nem egyszerűen a BSE-esetek miatt kellett mennie, hanem azért, mert megrendült a fogyasztók bizalma a német jogrendben – véli Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége főtitkára. Szerinte az új német miniszternek sem csupán az a feladata, hogy a lehetséges fertőzési gócokat felszámolja, hanem az, hogy ezt a bizalmat visszaállítsa. Mindennek csak egyik szükséges velejárója, hogy ezután már nem az agrárlobbi, hanem a fogyasztó diktál. Tanulsága az esetnek, hogy nem lehet egyszerűen bejelenteni: Magyarországot nem érinti az egész BSE-ügy, amikor – ha másképpen nem – bizalmi válságként Olaszországból, a szomszédos Ausztriából mindenképpen begyűrűzik az országba.
A szakember szerint hiányzik a kormányzat határozott fellépése a magyar élelmiszerjogrendbe vetett bizalom erősítésére. El kell magyarázni a fogyasztónak, hogy az itteni szabályozás különbözik az unióétól. A hisztériát csitítva tudatosítani kell a vevőkben, hogy az állat-egészségügyi és az élelmiszer-higiéniai hatóságok kellően felkészültek. Nálunk ugyanis nincsenek olyan lyukak a jogrendben, amelyek következében az EU-ban dioxinosak lettek a csirkék, kergék a marhák. A magyar élelmiszerjogrend nem az önszabályozáson, hanem a tényleges hatósági ellenőrzésen alapul és ez az egész termékpályára vonatkozik, a gyártás helyszínétől kezdve, a nyersanyag minőségén, beltartalmán, eredetén keresztül egészen a termék receptkönyvéig. Az unióban csak élelmiszernormák vannak, amelyet a gyártóknak teljesíteniük kell.
Felvetődik azonban, hogy a magyar élelmiszerek biztonságát szolgáló, részben az egészségügyi (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat), a gazdasági (Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet) és a földművelési tárcához telepített (növényvédelmi, állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai szolgálat) széttagolt intézményrendszert a még nagyobb hatékonyság érdekében “gyors reagálású hadtestté” kellene átszervezni. Piros László úgy véli, eljött az idő, hogy a társadalmi jelentőségénél fogva a gyors, eredményes fellépés érdekében egy közvetlenül a kormány mellé rendelt egységes élelmiszer-felügyelet hozzanak létre.
Abban persze itthon sem lehet vita, hogy az élelmiszerpiacon a fogyasztó az úr. A gyártóknak mindent ennek kell alárendelniük. Ebben az EU-tól átvett szellemben fogant a három évvel ezelőtt megújított hazai élelmiszertörvény is, a kapcsolódó rendeletekkel, amelyek előírják a tájékoztatási kötelezettséget, s így született meg a termékelőírásokat rögzítő élelmiszerkönyv is.
A BSE-fenyegetéssel azonban e jogi feltételek is szigorúbbakká válnak. Az előrelátó állategészségügyi szabályozás jóvoltából Magyarországra a kérődzők takarmányozásra tavaly december közepétől (a halliszten kívül) már nem lehet hús- és csontlisztet felhasználni, illetve behozni. Kérdés, ki fizeti majd az eddig hasznosított, ám immár elhelyezendő veszélyes árunak minősülő dögök, vágóhídi melléktermékek sokmilliárdos ártalmatlanítását.
Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke – a DP Holding Rt. első embere – is tudja, hogy a kergemarhakórral egész Európában új fejezet kezdődik a minőségi élelmiszer-előállítás és az agrárgazdaság történetében. “Tízmillió ember táplálékáért vagyunk felelősek, a gyereknek én sem adnék szemetet” – mondja. A betegség miatt szigorúbbá váló uniós feltételeket tehát Magyarországnak – s ily módon valamennyi honi agrártermelőnek – is be kell tartani, máskülönben piacot veszíthet. Ráadásul ezek nem is abnormális igények, hanem ésszerű, teljesíthető követelmények. E nélkül az unióban sem kap majd támogatást magyar termelő.
Ez az álláspont az ilyen reformokra még nem érett Magyarországon a MOSZ-elnök számára támogatottságának elvesztésébe is kerülhet, hiszen a szövetség tagságának nagy része sem képes megfelelni a most formálódó európai igényeknek. Nagy Tamás mégis bizakodik, szerinte az lenne a nagyobb bűn, ha az arra illetékesek elfelejtenék értesíteni az érintetteket arról, hogy a feltételek megváltoztak. Silány termék már nem jelenhet meg a piacon Európában, tehát nálunk sem. Hibázna az érdekképviselet, ha nem tudatosítaná a tagságban, hogy ki kell lépni a szűklátókörű tömegtermelés ördögi köréből, és hagyná, hogy a tagok hamis illúziókban ringatózva csődbe menjenek.
Az Agrárszövetség – amelynek korábban szintén Nagy Tamás volt az elnöke – évekkel ezelőtt már “zöld adó” bevezetését sürgette, hogy a befolyó pénzből támogassák a környezetbarát termelési technológiák alkalmazását. “Ha a magyar mezőgazdaság versenyképes akar maradni, ilyen módszereken kell gondolkodnia, ilyen rendszerek bevezetésére kell költeni” – véli Nagy. A váltáshoz pedig éppen a BSE miatti fordulópont nyújtja a legmegfelelőbb alkalmat.
Az agrárium civil szervezetei a napokban meghirdetett Zöld Szalag mozgalmukkal ezért már az agrárágazati rendszerváltáshoz készítik elő a szellemi muníciót; a dokumentum vitaanyagként február végétől olvasható majd az interneten.
NÉMET PÉLDA. “Igaza van Schrödernek. Nem tartható ott sem, hogy a kétes értékű tömegtermelés bővítésére használtak el hatalmas állami pénzeket, s az így előállított árut megint csak állami támogatással kell valamelyik piacon elhelyezni – mutat rá Raskó György agrárközgazdász -, mindezzel dioxinos csirkét, kerge marhát, s még nem ismert veszélyeket hordozó hormonkezelt húst állítottak elő.” Az igényes piacokon már ma sem fogadják az agrárgyárak tömegcikkeinek dömpingjét. A fizetőképesség miatt itthon ez csak évtizedek múlva lesz időszerű, de jelzi, hogy irányt kell váltani az agrártermelésben. A környezetbarát, ökológiai termelés bevezetésével, ha ezt kellően hatásos nemzetközi népszerűsítő akció kíséri, még üzleti előnye is származhat a gazdaságnak.
Raskó szerint azonban erre a váltásra, a szükséges határozott fellépésre az agrártárca jelenlegi vezetése nem képes. A működő mintegy 7500 kis, közepes és nagy élelmiszer-feldolgozóból – a falusi pékségektől és káposztasavanyítóktól a konzervgyárakig – mindössze ezer rendelkezik az elvárt HACCP minőségbiztosítási audittal. A 960 ezer kistermelőből és agrárvállalkozásból pedig jó ha kétszáznak van ilyen tanúsítványa. Az élelmiszer-előállítás jogi szabályozása ugyan EU-mércével mérve is jó, de a betartatással baj van. Mintegy 300 baromfifeldolgozóból legalább 270-et, és az ugyanennyi zöldség-, gyümölcs-feldolgozóból pedig kétszázat azonnal be kellene zárni, mert nem teljesülnek a kötelező higiéniai feltételek.
POLITIKAI NYOMÁS. “Hiába jó a rendelet, ha a hatóság a politikai nyomástól tartva az elmúlt három kormány egyike alatt sem merte, meri tömegével bezárni a nem megfelelően működő üzemeket” – mondja Raskó. Példaként szolgálnak erre az árutermelésre eleve alkalmatlan, privatizált kényszervágóhidak. Szintén az ellenőrizetlenség, a szabálytalanság, a feketegazdaság mementói a higiéniai követelményekre máig fittyet hányó, korábban még hűtetlen beles csirkét, tejet, bort, húst is kínáló MDF-piacok.
Bár Raskó szerint világos a Schröder-féle lépés üzenete a magyar agrárgazdaság számára, a jelenlegi kisgazda vezetésű minisztérium a választásokig hátralévő másfél évben aligha fog belevágni érdemi reformokba. A tárca első embere el lesz foglalva a párton belüli rendcsinálással, a hozzá hű, illetve a reformkisgazdák vetélkedésével. Ahhoz sem lesz ereje, hogy az agrárlobbik között rendet tegyen a fogyasztócentrikus termelés bevezetése érdekében.
A Zöld Szalag mozgalom agrárgazdasági alternatíváit, reformötleteit ezért Raskó szerint talán csak a következő kormány tudja majd hasznosítani.