Harmincezer forintos nettó fizetéssel állt munkába 1996-ban az egyik minisztériumban Lovász Zsolt, kezdő jogász. Örömmel kezdett dolgozni, gyakran töprengett azon, mikor lesz ebből a fizetésből autója, lakása. Három hónap elteltével megkereste őt egy multinacionális cég. Kezdő bérként nettó 140 ezer forintot ígért neki. Lovász két nap gondolkodási idő után igent mondott.
A fenti példa csupán egy a több ezer közül. A közigazgatásban évi 10-15 százalékos a fluktuáció. Jobbára a magasan kvalifikált, több nyelven beszélő alkalmazottak vándorolnak el a versenyszférába. Még nagyobb baj, hogy a pályakezdő diplomások körében sem örvend nagy népszerűségnek a köztisztviselői pálya. Nemzetközi összehasonlításban a magyar közigazgatásban dolgozók átlagéletkora 45 év, tíz évvel magasabb, mint a nyugat-európai országokban.
NYOMOTTAN. Egy 1999-ben tartott állásbörzén a jogi és közgazdasági egyetem végzőseinek mindössze 5 százaléka jelölte meg első helyen áhított munkahelyként a közigazgatást. Pedig hajdan, a két világháború között rang volt tisztviselőnek lenni idehaza is. Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára mellékesen megjegyzi, hogy nyugaton ma is jól keresnek a köztisztviselők. Elképzelhetetlen, hogy Angliában egy minisztériumi főtanácsadó neje dolgozzon.
Magyarországon jelenleg 30 ezer 600 forint az illetményalap, s ennek alapján, valamint a mellé rendelt szorzószámok szerint határozzák meg a köztisztviselők illetményét. A ma hatályos szorzószámok elég “nyomottak”. Diplomás köztisztviselőknél 1,25 és 3,40 között mozognak, míg a középfokú végzettségűeknél a 1,00 illetve 2,40 között.
Egy pályakezdő minisztériumi tisztviselőnek, ha rendelkezik diplomával, brut-tó 57 ezer 375 forint az illetménye. Tíz év elteltével bruttó 107 ezer 865 forint, míg 25-27 év szolgálati viszony után már egészen a bruttó 142 ezer 290 ezer forintig jut el.
Változások a hatályos, 1992-es törvényhez képest• Megújul a köztisztviselői előmeneteli és illetménytábla, csaknem egységessé válnak az önkormányzati és állami illetményalapok
• Közel duplájára emelkednek a szorzószámok: a mostani 1,25-3,40-ről 1,65-6,00-ra
• Szigorodnak az erkölcsi követelmények, kidolgozzák a Köztisztviselői Etikai Kódexet
• A köztisztviselőnek vagyonnyilatkozatot kell tennie, de nemcsak saját magára, hanem a vele egy háztartásban élőkre nézve is
• Felállítják a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalt, amelynek feladata indokolt esetben a vagyongyarapodás vizsgálata
• Meghatározott vezetői állásokra kötelezően pályázatot kell kiírni
• Létrejön a kiemelt főtisztviselői kar (300 fő), illetményüket 13-as szorzóval állapítják meg
• Évenként értékelik a köztisztviselők teljesítményét, s ennek alapján 20 százalékkal csökkenthető, illetve növelhető az alapilletmény
• Rendszeres figyelmet fordítanak a továbbképzésre
• Jobban megbecsülik a jegyzői kart
• Módosul az érdekegyeztetés rendszere
• Július elseje a köztisztviselők ünnepe, munkaszüneti nap lesz
A vidéki közigazgatási szerveknél kevesebb kerül a borítékba, merthogy nem jár az 50 százalékos minisztériumi illetménykiegészítés. A hatályos törvény módot ad személyi fizetés megállapítására is, s ezzel némileg feltornázható a nevetségesen alacsony alapilletmény. A magasan képzett szakembereket e legális “kiskapu” nélkül még lasszóval sem lehetne bevinni a közigazgatásba. Információink szerint a tárcáknál és a Miniszterelnöki Hivatalban a köztisztviselők és tanácsadók közül sokan nem alapilletményt, hanem személyi fizetést kapnak, de persze még ennek révén sem biztosítható számukra a versenyszférát közelítő kereset.
Hogy ez a már-már megalázó honorálási rendszer megszűnjön, a kormány még januárban a parlament elé terjeszti a közszolgálati előmeneteli rendszer köztisztviselői pályaúttá tételéről szóló törvényjavaslatot. Képletesen szólva pénzt, paripát, fegyvert ad az eddig mostohán kezelt köztisztviselői karnak. A legjelentősebb változás, hogy a garantált előmeneteli, továbbképzési és egyéb juttatási rendszer mellett a mainál lényegesen magasabb díjazást állapít meg: az új életpálya abszolút értékben mintegy 65 százalékkal emeli a felsőfokú végzettségűek és 43 százalékkal a középfokú végzettséggel rendelkező köztisztviselők illetményét.
NÖVELT VONZERŐ. Orbán Viktor kormányfő szerint is olyan versenyképes juttatási és ösztönzési rendszert kell kialakítani, amely vonzóvá teszi a pályát, s az ezredforduló kihívásainak megfelelő, korszerűen gondolkodó, etikusan cselekvő, a társadalom megbecsülését élvező köztisztviselői kar kialakulását szolgálja. Ez a kijelentés azért is nevezhető “forradalminak”, mert a rendszerváltás óta egyik kabinet sem tekintette égető feladatának, hogy kiemelje és felzárkóztassa a köztisztviselői kart, s jelentősebb pénzt áldozzon rá.
“A lovakat nemcsak hajtani kell, hanem etetni is” – kommentálja a javaslatot Fehér József. Meglátása szerint a törvénymódosítás nem egyéb, mint válságmenedzselés. A folyamatosan értékét vesztő közszolgálatban nincs megfelelő utánpótlás. Mind több képzett szakember kényszerül arra, hogy az alacsony bérek miatt otthagyja a pályát. Felerősítette ezt a folyamatot az is, hogy az 1998-as kormányváltás után soha nem látott mértékben hajtottak végre személycserét felső vezetői szinten. Sok helyen egyértelműen politikai indokok alapján cserélték le a vezetőket . “Az egyik megyei hivatal élére például azért kerülhetett egy marcipáncukrász, mert derék pártember. Az ilyen személycserék pedig megrázzák az állományt” – érvelt Fehér József.
Pedig a kormánynak jól felfogott érdeke lenne, hogy magasan képzett, a folyamatokat átlátó és etikailag kikezdhetetlen köztisztviselői kar álljon a háta mögött. Ezt egyrészt a küszöbön álló uniós csatlakozás is indokolná, másfelől azért is érdek a közigazgatás megerősítése, mert az kimutatható gazdasági erőt jelent. Egy zöldmezős beruházáshoz például 15-20 féle szakhatósági engedély, hozzájárulás szükséges. A külföldi vagy hazai vállalkozó, befektető, iparos, először a hivatallal találkozik, az hozza őt helyzetbe – vagy teszi az ellenkezőjét.
Balázs István, a Miniszterelnöki Hivatal kormány-főtanácsadója szerint 8 évnyi lemaradást kell behozni. “Eredetileg csupán néhány 10 milliárd forintot igénylő plusz- juttatásról volt szó, úgy mint 14. havi illetmény vagy a ruhapénz emelése. A torta és a hab képi hasonlatával élve, ez csak a habot jelentette volna, tortáról szó sem volt.” Ám nyilvánvalóan tarthatatlan volt a helyzet, a kormány célja pedig, hogy középtávon megteremtse a tiszta, átlátható, teljesítményorientált és vonzó közszolgálatot, amely képes megfelelni a globalizálódó világ, és a modern információs technológia követelményeinek. A kormány törvényjavaslata gyökeresen új helyzet teremtene, hiszen annak értelmében a köztisztviselő 5 év szolgálati idő után juthatna el arra a csúcsra, amelyet a mai rendszerben 30 év után érhet el.
“Figyelemmel kell lenni arra, hogy a közszektor egésze jelenleg Magyarországon mintegy 800 ezer főt foglalkoztat” – mondja Dudás Ferenc, a Belügyminisztérium közszolgálati főosztályvezetője. A köztisztviselői kar azonban ennek töredékét képezi, talán 100 ezren tartoznak közéjük. A mostani javaslat azért tekinthető reformértékűnek, mivel elsősorban a diplomások körében oldja az illetményrendszer nyomottságát, s érdemben növeli a szorzószámok közötti különbségeket.
FOKOZATOSAN. A törvény ugyanakkor figyelembe veszi a költségvetés nehézségeit, ezért a béremelést fokozatosan vezetnék be: 2001. július elsejétől 40 százalékos, a rá következő három esztendőben pedig évenként 20-20 százalékos illetménynövekedést tervez az infláción felül a kormány. Ezt a szakszervezeti főtitkár már csak azért is kifogásolja, mert a kabinet a kormányzati cikluson túlmutatóan vállal fizetési kötelezettséget. Ettől függetlenül is lassúnak látja a reformot Fehér József, aki szorgalmazza, hogy azt legfeljebb két lépcsőben hajtsák végre, azaz már 2002 januárjától a teljes összeget kapják kézhez az érintettek. Balázs István az érdekképviselet kifogását mondvacsinált érvnek tartja, szerinte képtelenség azt követelni, hogy minden kormány csak a saját ciklusára vonatkozóan terjesszen elő törvényeket. “Egyébként is, a béremelés 60 százaléka az Orbán- kormány idejére esik, s ennek forrása biztosított a kétéves költségvetésben” – fűzi hozzá.
A törvényjavaslat pikantériája, hogy a parlamenti bizottsági viták során a kormány szakértői – akik maguk is a köztisztviselői kar tagjai – a négylépcsős illetményemelés mellett, vagyis saját zsebük ellen érvelnek.