Vihar egy pohár vízben. Ezzel a kritikával illették a tavaly kézzelfogható eredmények nélkül feloszlott olajbizottság munkáját. Már a zárójelentés elfogadása is botrányszagú volt, ám a Pallag László ellen indított pereken kívül nem sok hozadéka volt a több mint egyéves ülésezésnek. Éppen a lényeg sikkadt el – hangzik az általános vélemény. Teljességgel feltáratlan maradt például, hogy az egész olajügy nem jöhetett volna létre, ha nincs egy olyan jogszabály, amelyet a vám- és pénzügyőrség másként értelmezett, mint azt a józan ész diktálná.
KISKAPU. Amikor 1992-ben bevezették az azonnali vámkiszabás rendszerét, a jogszabályalkotók hagytak egy kiskaput. Lehetővé kívánták tenni ugyanis a megbízható cégek számára a vám és a kapcsolódó közterhek halasztott fizetésének lehetőségét is, 15 munkanapon belül. A rendelkezés szerint a vámot és a járulékos közterheket azonnal meg kellett fizetni, ám az országos parancsnokság – bizonyos, rögzített feltételek megléte esetén – a kérelmezőknek legfeljebb egy évre általános engedélyt adhatott a halasztott vámfizetésre. A lényeg a feltételes mód. A jogszabály azt mondta ki – és ez azóta sem változott -, hogy amennyiben az adott cég megfelel a feltételeknek, akkor számára megadható a halasztott vámfizetési engedély. Vagyis a vámhatóságot még ez esetben sem kötelezi semmi arra, hogy kiadja az engedélyt, hiszen az csupán adható.
Valamennyi feltétel megléte esetén is van mérlegelési joga, csakúgy, mint mondjuk egy banknak abban az esetben, ha egy ügyfél hitelt kíván felvenni, vagy egy építési hatóságnak, ha egy telektulajdonos házat akar építeni. Ezen a logikán elindulva kézenfekvő lenne, hogy amennyiben az adott cég minden előírásnak megfelel, de a vámhivatal ennek ellenére nem látja biztosítottnak a közterhek megfizetését a 15 napos határidőn belül, akár dönthet úgy is, hogy nem adja ki a halasztott vámfizetési engedélyt. Ám a valóság másként alakult, a hatóság nagyvonalúan szinte mindenkinek kiadta az engedély, ami eddig érthetetlen módon semelyik ellenőrző szerv figyelmét nem keltette fel.
Bencs Zoltán, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) felügyeleti osztályának vezetője ezzel szemben azt állítja, hogy ha a jogszabály azt írja elő, hogy államigazgatási szerv – bizonyos feltételek teljesülése esetén – valamire engedélyt adhat, akkor azt ki is kell adnia, hiszen csak ennek révén garantálható az állampolgárok jogbiztonsága. Felvetésünkre, hogy a VPOP megtehette volna akár azt is, hogy saját, környezettanulmánnyal egybekötött szempontrendszert alakít ki az engedélyek kiadásához, amelynek eleme lehet az engedély meghatározott alaptőkéhez, vagyonhoz, stabil tulajdonviszonyokhoz kötése, vagy az import szerződések előzetes ellenőrzése, Bencs azzal érvel, hogy a jogszabály arra nem tér ki, milyen feltételeket kell mérlegelni. Egy államigazgatási szerv esetében – mint mondta – az ügyfelek számára jogot és kötelezettséget csak jogszabály állapíthat meg. Ha valaki nem felel meg egy ilyen további szűrőrendszernek, az még nem elegendő érv egy engedélykérelem elutasításához, hiszen a közigazgatásban nem elfogadható, hogy a jogalkalmazó tovább szűkíti a jogszabályt.
ÉRTELMEZÉSI KÉRDÉS. A VPOP illetékesei tehát ezt a jogszabályt másképp értelmezik, s így automatikusan kiadták az engedélyt akkor is, ha mondjuk az adott cégről tudvalévő volt, hogy betéti társaságként működött nincstelen beltaggal, vagy 1 millió forintos törzstőkéjű, egyébként vagyontalan korlátolt felelősségű társaságként, amelyről tudni lehetett, hogy a beérkező vonatszerelvényt vagononként vámkezeltette. Bencs Zoltán erre példaként hozta fel azokat a társaságokat, amelyeket hamis személyi igazolvánnyal rendelkező magánszemélyek alapítanak. Mint mondja, az ő személyazonosságukat sem ellenőrzi a cégbíróság a cégbejegyzést megelőzően, így a vámhatóságtól sem várható el, hogy egy engedély kiadásakor ellenőrizze a kérelmező cégeket és azok jogi, anyagi hátterét.
A VPOP illetékese szerint egyébként az ügynek túl nagy feneket kerít a sajtó, hiszen mindössze néhány olyan cég volt, amely visszaélt a halasztott vámfizetés lehetőségével, s az elmúlt nyolc évben mindössze 10 milliárd forint körüli köztehertől esett el az állam emiatt. Hogy ez mennyire bagatell, azt mi sem mutatja jobban, hogy mindeközben a vám- és pénzügyőrség 1992-ben 270 milliárd forinttal járult hozzá a költségvetéshez.
KERENGŐ. A vámfizetés egykori és mai fenti tárgyú szabályozását vizsgálat alá vettük jogászokkal és szakvéleményt kértünk annak értelmezéséről. E szerint a normatani, logikai, illetve nyelvtani értelmezésből egyértelműen az a következtetés adódik, hogy a hatályos jogi szabályozás alapján a vámhatóság nem köteles az engedély kiadására, mert annak kiadása, illetve a kérelem elutasítása során mérlegelési jogkört gyakorol. Amennyiben ezt a mérlegeléses jogi gyakorlatot következetesen alkalmazza a hatóság, akkor nem merülhet fel a diszkrimináció lehetősége, a jog előtti egyenlőség alkotmányos elvének sérelme. Hangsúlyozandó, hogy a mérlegeléses jogalkalmazás esetén a jogi felhatalmazás keretei között a döntés alapjául szolgáló tényezők vizsgálata és értékelése csak részben jogi kérdés. Ebből fakadóan a határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán a bíróság is csak a jogszabályoknak való megfelelés, illetve a hatásköri határok tiszteletbentartása szempontjából, s ezek mértékéig bocsátkozhat a döntési tartalom minősítésébe.