Beindult a Széchenyi-terv – Hétből négy az elején

Meghatottsággal a hangjában mutatta be a Magyar Tudományos Akadémián Matolcsy György gazdasági miniszter azokat a pályázatokat, amelyek a Széchenyi-terv első négy programjához kötődően jelentek meg. “Álmokról beszéltünk a Széchenyi-terv füzeteiben, majd ezek a füzetek összeállnak egy könyvvé – az immár a nyomdában van -, most pedig a pályázatokról, a valóságról beszélünk, arról, hogy a mindenki által majd fölvehető kis kiadványban 55 pályázat jelenik meg. Ez az 55 pályázat mintegy 100 milliárd forintot jelent.” Az első körben a kormány a vállalkozáserősítő, a turizmusfejlesztési, a regionális fejlesztési és a lakásprogram pályázatait hozta nyilvánosságra.

Az összeg azonban nem kápráztat el mindenkit, hiszen nem kizárólag új pénzekről van szó, sokkal inkább arról, hogy a költségvetésben különböző minisztériumokhoz rendelt forrásokat egy átgondolt struktúrába rendezik. A források maguk sem kerültek át teljes mértékben a Széchenyi-tervet kidolgozó gazdasági tárcához a 2001-2002-es kétéves költségvetésben (a részleteket lásd külön).

A költségvetésben felaprózott források bizonyulhatnak a terv legnagyobb buktatójának. Az akadémián büszkén prezentáló Matolcsy akár hazai pályán is érezhette magát a terv névadója által alapított intézményben, hiszen Glatz Ferenc akadémiai elnökön kívül csak a GM államtitkárai és helyettes államtitkárai álltak ki a sajtó elé. És a hét program közül is csupán azt a négyet tudta bejelenteni a gazdasági miniszter, amelyek saját tárcájához rendelt forrásokra épülnek.

A szétszóródott költségvetési forrásokat – még ha elvben egy program részét is képezik – nehezen tudja a GM koordinálni. Lapinformációk szerint február elejére alakul ki véglegesen, hogy milyen szereposztásban működik majd a Széchenyi-terv.

Matolcsy azonban nem egyszerűen az összegeket tartja fontosnak, hanem sokkal inkább azt hangsúlyozza, hogy a kilencvenes évek gazdaságpolitikai prioritásai – a piacgazdaság alapjainak lerakása, a gazdaság megnyitása – mellett új mintákat, egy új gazdasági képletet kell alkalmazni. Matolcsy a legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy hidakat kell verni a multinacionális cégek és a magyar tulajdonú hazai kis- és középvállalkozások között. Ehhez pedig jobb infrastruktúrára van szükség, mert, mint mondja: “Keynes óta tudjuk, hogy a gazdasági növekedést mindennél jobban képes segíteni, hogyha az infrastruktúrát – ebben a szellemi és a fizikai infrastruktúra egyaránt benne van – feloldjuk.”

Nagy kérdés, miért vár a GM óriási növekedést a tavalyinál alig valamivel nagyobb állami szerepvállalástól. A kormány büszkén jelenti ki, hogy a Széchényi-terv hét programja együtt mintegy 1 milliárd dollárt testesít meg, ám ez az összeg mintegy hetede az évi 2000 milliárd forintot megközelítő magyarországi összberuházásnak. A tavalyi állami támogatásokat és beruházásokat pedig kevesebb mint 80 milliárd forinttal haladja meg az idei költségvetés adta keret.

A kritikusok szerint nem gazdasági programnak minősül a Széchenyi-terv, hanem – mint Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója a Népszavában fogalmaz – a kormány egyik kedvenc témájának tekinthető kezdeményezés sok szempontból inkább társadalmi-szociális jelentőségű.

További sokat hangoztatott kritika a Széchenyi-tervet illetően, hogy a kormány osztogatni akar a választásokat megelőző évben. Ráadásul szembeötlő, hogy miközben az Állami Számvevőszék már korábbi jelentésében is kifogásolta a GM ellenőrzési rendszerét, a Széchenyi-terv indulásakor még nem tisztázott, ki és milyen módon fogja ellenőrizni az állami pénzek felhasználását.