Tóth József győri fuvarozó nem panaszkodik. Amióta Győr környékén néhány szakmában komoly munkaerőhiány alakult ki, egyre több a dolga. Reggel több fordulóban hozza, délután viszi mikrobuszaival a szomszédos Szlovákiából a magyar ajkú munkavállalókat, akik nélkül egyes társaságoknál már nem lehetne megoldani a termelést.
Így nem csoda, ha a régió versenyszférában tevékenykedő cégei többségénél nem okozott bérfeszültséget, hogy a kormányzat év eleji inflációs prognózisa végül is köszönő viszonyban sem lesz a 2000. évi végleges számokkal. Egyszerűen azért nem, mert a cégek java a kormány tervei helyett immár csak a konkurensek béreire figyel. Magyarul: gyorsan bezárhatná a kapukat, ha csak a hivatalos inflációs prognózisnál éppen csak nagyobb béremelést akarna adni.
Például a győri Audi – a cég által meg nem erősített hírek szerint – az év eleji szokásos bérrendezés után a nyáron 21 százalékos átlagos béremelést hajtott végre. Hozzá hasonlóan értésüléseink szerint magasan a várható infláció fölött, átlagosan 17 százalékkal emelte béreit tavaly a szellemi foglalkoztatottak körében a Siemens is. Mindenhol azonban nem jártak ilyen jól a dolgozók, a többségi állami tulajdonban lévő Antenna Hungária, követve a kormány utasítását, mindössze átlagosan 11 százalékot emelt, ami az év elején még egész szép számnak tűnt, ma már azonban csak alig 1 százalékos reálbér-emelkedést jelent.
A reálkeresetek növekedése összességében mindössze 1,4 százalék volt – mutat rá Belyó Pál, az Ecostat gazdaságkutató intézet vezérigazgatója -, miközben a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékot meghaladó mértékben bővült. A statisztikák által kimutatott minimális reálbér-növekedésnek ugyanakkor némileg ellentmondani látszik, hogy a költségvetés bevételei személyi jövedelemadóból a vártnál jobban alakulnak, s a lakossági megtakarítás is kedvező képet mutat – hívja föl egy ellentmondásra a figyelmet Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő elemzője. Igaz, az előbbi a foglalkoztatási szerkezet változásával is magyarázható, hiszen az adóbevételek attól is nőhetnek, ha többen állnak munkában, mint az előző évben. A csekély reálbérnövekmény értékelésénél Belyó Pál szerint ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy két év után tavaly ismét nőtt a bérek adótartalma.
Arra egyelőre nem ad választ a statisztika, hogy az első tíz havi adatok ismeretében, illetve annak tudatában, hogy az infláció jóval meghaladta a kormány által előrejelzett szintet, fizettek-e dolgozóiknak inflációs kompenzációt a cégek, vagy a költségnövekedés hatásainak a fogyasztókra való áthárítása nyomán a jövedelmek átcsoportosításról beszélhetünk. Mint arra több szakértő is felhívja a figyelmet, annyi bizonyos, hogy a jövedelemátcsoportosítás egyik legfőbb haszonélvezője a központi költségvetés, hiszen a növekvő árak miatt megugró áfa-befizetések jelentős többletbevételt eredményeztek.
A reálbércsökkenés másik haszonélvezője a munkáltatói oldal lehet. Igaz, azokon a területeken, ahol a munkavállalók a teljes foglalkoztatásnak köszönhetően erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, sor kerülhetett év végi kompenzációra. Hódi Zoltán, a 286 szervezetet tömörítő Vasas Szakszervezet vezetője elmondta, hogy 20-25 olyan vállalatról tud, ahol az év végén pluszkifizetéssel ellensúlyozták a vártnál magasabb inflációt.
Hódi Zoltán és Wittich Tamás, a Magyarországi Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) szakértője is megerősítette, hogy a jelentős részben exportra termelő multinacionális vállalatok már az év elején a várható inflációnál nagyobb mértékben emelték a béreket, míg a kis és közepes vállalatoknál sokkal jellemzőbb, hogy csökkennek a reáljövedelmek. Wittich Tamás emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy a szellemi munkát végző alkalmazottak fizetése a 10-11 százalékos átlagot meghaladó mértékben emelkedett a legtöbb területen. Ugyanakkor a mezőgazdaságban, a textiliparban és általában az alacsony képzettségű vagy éppen betanított munkaerőt foglalkoztató ágazatokban, ahol az év eleji emelés mértéke csak 1-2 százalékponttal haladta meg az akkor tervezett inflációt, csökkentek a reáljövedelmek.
A szakértők szerint nemcsak az a jellemző, hogy a magasabb képzettségű munkaerőt alkalmazó cégek emeltek az év elején a várható inflációt 3-4 százalékponttal is meghaladó mértékben, de az is, hogy ugyanezek a munkáltatók voltak hajlandóak az év közben adott béremeléssel, illetve 13., sőt 14. havi fizetéssel kompenzálni a tervezettet meghaladó infláció miatti relatív jövedelemcsökkenést. Ez leginkább a járműgyártásban, a gépiparban, valamint a szolgáltatások területén működő multinacionális cégekre volt jellemző. Ugyanakkor azok a multik, amelyek kizárólag összeszerelő tevékenységet végeznek és kevésbé képzett munkaerőt alkalmaznak – ez főleg az elektronikai cégekre érvényes – kevésbé voltak nagyvonalúak.
ROSSZUL JÁRT A KÖZSZFÉRA. A versenyszférában, ha jelentős reálbér-növekedés nem is volt, a jövedelmek legalább lépést tartottak az inflációval, viszont a közalkalmazottak, köztisztviselők jövedelme reálértékben sok szektorban csökkent. A kormány 2000 elején a közalkalmazottak és köztisztviselők fizetését 8,5 százalékkal növelte, s ekkora emelést tett lehetővé az állami tulajdonú cégek alkalmazottainak körében is. Ez az akkori inflációs előrejelzés szerint körülbelül 2,5 százalékos, azaz a GDP növekedés felét kitevő reálbér-emelkedést jelentett volna. A kormány az inflációs számok ismeretében év közben engedett, 11 százalékos béremelést tett lehetővé, de a 10 százalék körüli éves inflációt figyelembe véve ez is csak mindössze 1 százalék körüli – a mindennapi életben alig érzékelhető – reálbéremelésnek felel meg. Ráadásul – árnyalja a képet Duronelly Péter -, az elmúlt évben jelentősen megugró lakásárak semmilyen formában nincsenek benne abban a fogyasztói kosárban, amellyel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az áremelkedés ütemét méri.
ELKERÜLHETETLEN KORREKCIÓ. A köztisztviselők ennek ellenére nyugodtak, 2001-es béremelésük ugyanis elérheti a 35 százalékot is. Persze a fizetési arányok ismeretében, amennyiben meg kívánják tartani a szakembereket, ez a lépés elkerülhetetlen. Ezt részben a kormány által meghirdetett és 2001. június 1-jétől életbe lépő köztisztviselői életpálya program teszi lehetővé, amelynek keretében 28 százalékkal, majd a következő két évben az inflációt 20 százalékponttal meghaladó mértékben növelik a köztisztviselői fizetéseket. Kérdés egyelőre, hogy az oktatásban és az egészségügyben dolgozók fizetése is lépést tart-e majd a köztisztviselőékével, illetve, hogy a jelentős bérkiáramlás nem lesz-e oka az infláció további növekedésének, vagy a fogyasztási cikkek iránti bővülő kereslet miatt a fizetési mérleg romlásának.
A helyzetet csak még áttekinthetetlenebbé teszi a minimálbér 40 000 forintos szintre való emelése. A szakértők abban egyetértenek, hogy a jelenleg is viszonylag jól fizető nagyvállalatoknál – különösen a multinacionális cégeknél – ennek bevezetése nem okozhat gondot, hiszen eddig sem voltak jellemzőek a 40 ezer forint alatti bruttó bérek. A lépés viszont ronthatja a ma is alacsony versenyképességű szektorok, azaz a könnyűipar és a mezőgazdaság helyzetét. Elképzelhető, hogy a cégek egy része a minimálbér és járulékai által okozott költségnövekedést a fogyasztókra igyekszik áthárítani, ami szintén inflációs hatású. A zömmel magyar tulajdonban lévő kis- és közepes vállalkozások nagy részét ez a lépés azonban mindenképpen hátrányosan érinti. Így a költségnövekedés elkerülése jegyében a feketegazdaság újbóli térhódítására lehet számítani.
Wittich Tamás szerint vannak cégek, ahol a hivatalos munkaidő csökkentésével próbálják elkerülni a költségnövekedést, de sok kis- és közepes vállalatnál már 2000-ben – még 25 500 forintos minimálbér mellett – számos alkalmazottnak mondtak föl, hogy 2001-től vállalkozóként “vegyék vissza” őket. Így ugyanis egyik felet sem köti a minimálbér. Nagyobb társaságoknál az eddigi pluszjuttatásokat és jutalmakat építik be az alapbérbe.
ROMLÓ BÉRARÁNYOK. A cégeknek mindenesetre csak ezt az egy tételt véve is, jócskán a zsebükbe kell nyúlniuk. A 40 ezer forintos minimálbér bevezetése következtében a vállalati szektor bérekre (járulékok nélkül!) fordított kiadásai, Belyó Pál számításai szerint, 480 milliárd forinttal nőnek. Az állami, közalkalmazotti szférában gondot okozhat az is, hogy összetorlódnak a fizetések, alig lesz különbség egy-egy orvos, illetve takarító bruttó bére között.
A minimálbér-intézkedés és a köztisztviselői fizetésemelés jelentősen átalakíthatja a jövő évben a jövedelmek szerkezetét. Az előbbivel szakértők szerint az a fő probléma, hogy a minimálbéren és/vagy részmunkaidőben bejelentett kényszervállalkozók tömege növekedni fog. Ez pedig a feketegazdaság további duzzadásához és ezen keresztül (elsősorban a járulékok formájában) a jelenlegi magas közterheket beszedő rendszer fennmaradásához vezet.
Azt, hogy a statisztika által reálisan mérhető szférában a fenti folyamatok eredményeképpen 2001-ben milyen reálbérek alakulnak ki, egyelőre még nem lehet látni. Kérdés, hogy a munkaadók az előző év tapasztalati után hajlandóak lesznek-e a sokak által az idén is alultervezettnek tartott, a kormány részéről előrejelzett inflációt meghaladóan növelni a béreket, sor kerül-e esetleg 2001-ben a 2000-ben elmaradt reálbér-emelkedésre.