MÉRLEGEN AZ UNIÓS ALAPOK – Tanulópénz

Hosszú tanulási folyamaton ment keresztül az elmúlt egy évben mind a segélyprogramokat menedzselő Európai Bizottság, mind az Ispa- és Sapard- programok leendő haszonélvezőjének számító 10 közép-, illetve kelet-európai állam. A brüsszeli testület valósággal fejest ugrott az ismeretlenbe, amikor közösségen kívüli országoknak kísérelt meg a jelenlegi tagokéhoz hasonló játékszabályokat alkotni. A tagjelöltek számára pedig az uniós támogatások fogadására képes intézményi háttér megteremtése jelentette a legnagyobb próbatételt.

A két program 2000-től indulóan évente több mint 1,5 milliárd euróval segíti tíz jelölt tagságra való felkészülését. Az új “eszközrendszer” igazi haszna valószínűleg mégsem a pénzben rejlik, hanem abban, hogy a jövendőbeli tagokat fokozatosan felkészíti a mostaninál sokkal jelentősebb, eurómilliárdokban mérhető támogatások szabályos fogadására és felhasználására.

Mivel a közép- és kelet-európai országok ma még meglehetősen távol állnak az ideális állapottól, az Európai Bizottság szakszolgálatai a létező EU-modellek (a strukturális és kohéziós alapok) mechanikus átvétele helyett hibrid szabályokat gyártottak, amelyek szándékuk szerint egyszerre teszik lehetővé a közösségi támogatáspolitika gyakorlatának elsajátítását és a Phare-programhoz hasonló garanciákat tartalmaznak a visszaélések megelőzésére. A három jelenleg futó előcsatlakozási segélyprogram (a Phare, az Ispa és a Sapard) közül az agrárágazat szerkezetváltását és a vidékfejlesztést szolgáló Sapard működése a leginkább decentralizált, ami azt a felismerést tükrözi, hogy a nagy számú, de kis költségvetésű projekteket központosított módszerekkel képtelenség hatékonyan működtetni. Mindez azt jelenti, hogy miután felállnak és olajozottan működnek az intézmények, a segélyprogram végrehajtása teljesen a kedvezményezett ország hatóságainak kezébe kerül és az unió csak utólag ellenőrzi a pénzek rendeltetésszerű felhasználását.

Magyarország és a többi tagjelölt egyéves erőfeszítés után végre közeljutottak ehhez a ponthoz, miután az Európai Bizottság 2000 végén felhatalmazta Franz Fischler agrárbiztost a hét évre szóló pénzügyi megállapodások aláírására. Az aláírás a biztosíték arra, hogy a 2000-es keret nem vész el, miután a szabályozásban – a késéssel eleve számolva – kikötötték, hogy a pénzeket még két évig fel lehet használni. A következő lépés a segélyprogram lebonyolításában kulcsszerepet játszó Sapard-ügynökségnek előbb az Állami Számvevőszék, majd a brüsszeli bizottság részéről történő akkreditálása lenne, de erre még a jelek szerint bizonytalan ideig várni kell. Pedig a hitelesítés megtörténte után el lehetne kezdeni a projektek kiválasztását és az éves pénzügyi megállapodás aláírását követően a közösség megkezdhetné a pénz átutalását. Mindebből az következik, hogy a sikeresen pályázók leghamarabb is jócskán 2001-be nyúlóan juthatnak hozzá a segélyek első részletéhez. A tíz tagjelölt ország évente együttesen 520 millió euróval gazdálkodhat, a Magyarországra eső rész valamivel nagyobb 38 millió eurónál (körülbelül 10 milliárd forint).

A Sapard “ikertestvére”, az ugyancsak egy évvel ezelőtt útjára indított Ispa-program keretében sem osztottak még pénzt, noha a több mint 1 milliárd eurós támogatásnak papíron már megvan a gazdája. Az Ispából a kohéziós alapok mintájára 5 millió eurónál nagyobb értékű közlekedési és környezetvédelmi beruházásokat társfinanszíroznak a tagságra pályázó országokban. A tagjelöltek által még 1999 végén vagy 2000 első felében benyújtott pályázatokat az Európai Bizottság szakértői a kedvezményezett országokkal együtt hónapokon keresztül alakítgatták, mielőtt a finanszírozásról döntő testület elé vitték volna. A múlt év júliusa óta az Ispa-programot igazgató EU-grémium háromszor ülésezett, s erre az évre 65 projektet hagyott jóvá. Köztük van az az öt környezetvédelmi és három közlekedési beruházás is, amelyek együtt kitöltötték Magyarország 88 millió eurós éves keretét (a 9 millió eurós támogatásra leszerződött miskolci regionális hulladékkezelési projekt már a 2001-es költségvetés terhére kapott közösségi támogatást).

A közlekedési csomagot menet közben módosította a kormány, miután – részben az autópálya-építési program felgyorsításának politikai prioritásává válásával, részben az Európai Bizottság borítékolható elutasításával számolva – visszavonta az M3-as autópálya továbbépítésére, illetve az M7-es rekonstrukciójára benyújtott pályázatokat. Így végül három vasútfejlesztési projekt maradt benn a csomagban, amelyek egytől egyig zöld jelzést kaptak az EU-tól. Az EU és Magyarország közötti pénzügyi memorandumok aláírása elsősorban az uniós eljárási procedúra körülményessége miatt sokáig váratott magára, így a Figyelőnek nyilatkozó szakértők becslése szerint az első kifizetésekre (az első 10 százalékos részlet folyósítására) csak valamikor 2001 elején kerülhet sor. Ugyanezen források az idei második negyedévre valószínűsítették az első tenderkiírásokat, s ha minden jól megy, a nyáron megtörténhet az első kapavágás is.

Az Ispánál az eredeti tervek szerint 2002. január 1-jétől tértek volna át egy decentralizáltabb működési rendre, ám bizottsági tisztségviselők nem tartják elképzelhetetlennek, hogy előbbre hozzák a projektek lefuttatását minden bizonnyal felgyorsító váltást. Addig is marad a nagyrészt a Phare program elveire épülő szabályozás, amelynek értelmében az EU-nak előzőleg minden egyes lépést engedélyeznie kell.

A bővítés időpontjához közelítve, a tavaly tizedik életévébe lépett Phare sem élhet tovább lényeges változtatások nélkül. A Günter Verheugen bővítési biztos által bejelentett legfigyelemreméltóbb módosítás értelmében 2002-től kezdődően a kedvezményezett országok a saját közbeszerzési törvényeikben lefektetett szabályok alapján tendereztetnének, s az Európai Bizottság ellenőrei csak utólag, a munkálatok befejezése előtt vizsgálódnának. A bizottság által tervezett szabálymódosítások másik eleme, hogy a jelenlegi évesről áttérnének a többéves programozásra. Verheugennek ezt az ötletét azonban nem fogadja egyöntetű lelkesedés a tagjelölt országok táborában, ahol 2003-tól a Phare-források helyett már a tagsággal járó pénzügyi transzferekben gondolkoznak. “Hogyan tervezzek több évre előre 90 millió euróval, amikor a mi forgatókönyvünk szerint már több százmillió euróval kellene számolni?!” – mutatott rá a dilemmára egy diplomata.

Magyarország nehezen vészelte át a Phare legutóbbi reformját is, amikor Brüsszel az addigi háromról két évre csökkentette a pénzek lekötésére adott határidőt. Boros Imre, az uniós segélyek koordinálásáért felelős tárca nélküli miniszter azonban 2000 szeptemberében büszkén jelenthette be, hogy Magyarország esetében immár nincs ok “időarányosan fel nem használt pénzeket” emlegetni. Az 1998-as Phare-keretet már szeptemberben lekötötték, s a félidőben tartó 1999-es program megvalósítása is ígéretesen halad. A 2000-es programot 1999 decemberében írták alá, s a kormány azt tervezi, hogy már márciusban a Phare-irányításért felelős testület elé viszi a 2001-es programot.