Négy kérdést tett fel a gyógyszerár-tárgyalások során a svájci multi, a Novartis magyarországi vezetője Gógl Árpád egészségügyi miniszternek: Rosszak-e a magyar makrogazdasági mutatók? Magasabbak-e az egészségügyre fordított kiadások a GDP 8,5 százalékánál? Nőtt-e reálértékben az Országos Egészségügyi Pénztár költségvetése? A magyar gyógyszerárak magasabbak-e az EU-átlagnál? Ha a kérdések egyikére igenlő lenne a válasz, akkor a gyártók és az importőrök elfogadnák, hogy nincs lehetőség a gyógyszerárak emelésére. A kérdések költőiek voltak, hiszen köztudottan mindegyikre nemleges a válasz.
Azóta csak a miniszter személye változott, a nyugalomba vonulása mellett a Nemzeti Egészségügyi Intézet megalakításán munkálkodó Góglt az Országos Vérellátó Központ eddigi főigazgatója váltotta fel a tárca élén. A problémák azonban maradtak, s Mikola István a Figyelőnek úgy nyilatkozott, hogy egyes területeken “tragikus a helyzet”. A politika azonban sikereket akar és ezt Mikola is tudja, hiszen még hivatalos kinevezése előtt azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy “a lakosság már nem bízik meg az egészségügyben”, pedig a beteg egyben választópolgár is.
Mindenki változásokat vár – foglalja össze sommásan Mikola a helyzetet, ám a változások önmagukban nem elegendőek. A Fidesz vezette koalíció 1998-as hatalomra kerülése óta egyetlen területen nem történt annyi változás, mint éppen az egészségügyben. Ám mostanra már egyre egyértelműbbé vált, hogy az állandó szerkezeti átalakítással a koncepciótlanságot próbálták elkendőzni. A társadalombiztosítási önkormányzatok felszámolása választási ígéret volt, amit valóban tiszteletet parancsoló elhatározottsággal hajtott végre az Orbán-kormány.
Azóta azonban az állandó útkeresés jellemzi ezt a területet. Az állandó változások a prioritások módosulásait is jelzik. Frajna Imre államtitkári kinevezését követően ezt nyilatkozta a Figyelőnek: “Az a fontos számunkra, hogy egyensúlyban legyen az államháztartás.” Kétségtelen, hogy ez nagyon dicséretes hozzáállás (még ha nem is sikerült az egészségbiztosítási pénztár kiadásait a terveknek megfelelő szinten tartani), de azért az egészségügyben az sem árt, ha a biztosítottak megfelelő ellátást kapnak. Az új miniszter feltételül szabta kinevezése előtt, hogy az alapok felügyelete kerüljön át a szaktárcához. Ez már közvetve mutatta, hogy Mikolát nemcsak a pénztárak egyensúlyi helyzete érdekli, de akinek ez nem lenne eléggé egyértelmű, annak kerek perec meg is mondta: számára a népegészségügy jelenti az első számú prioritást.
A kormányfőt lapértesülések szerint Mikola határozottsága győzte meg arról, hogy dacára a Fidesz-frakció komoly ellenkezésének, keresztülvigye a váltást. Ám az is megnyerhette Orbán Viktor tetszését, hogy a vérellátó főigazgatója hajlandónak mutatkozott költségvetési többletforrás nélkül is vállalkozni az Európai Unió reformigényeinek kielégítésére. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben nem kezd olyan átalakításokba, amelyek rontanák a Fidesz választási esélyeit. Ez azonban azt is jelenti, hogy a sokat emlegetett egészségügyi reformra ebben a ciklusban nem kerül sor.
A határozott fellépés ellenére sok konkrétumot nem mondott még az új miniszter, a személyi és a szerkezeti változtatások iránti kérdéseket megválaszolatlanul hagyta, mondván még nincs abban a helyzetben, hogy kész tényeket közölhessen. Azt azonban egyértelművé tette, hogy az OEP élén változtatni akar, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) vezetésében is változások várhatók, a minisztériumban pedig helyettes államtitkári szinten várhatóak cserék, valamint új feladatok. Régi adósságot is törleszteni akar Mikola: a minisztériumnak új szervezeti és működési szabályzatot (szmsz) akar még az év elején készíttetni, hiszen a jelenleg még érvényben levőt egy teljesen (még nevében is) más tárcára, a népjólétire alakították ki. A számára nem tetsző törvénytervezetekkel sem fog kesztyűs kézzel bánni – ígéri -, így például a még Gógl Árpád alatt kialakított, az ágyszámot szabályozó törvénymódosítási tervezetet januári első intézkedései között minden bizonnyal visszavonja.
Ezek a lépések azonban nemhogy egészségügyi reformot nem jelentenek, de még népegészségügyi programnak sem nevezhetőek. Mikola azzal sem akar adós maradni, már január harmadik hetében kész a Fidesz- frakció elé állni és prezentálni egy ilyen tervet. “Akkor már konkrétumokat tudok mondani, határidőkkel, amelyek számon kérhetőek lesznek” – mondja és megnevezi azt a három területet, amelyben sürgősen lépni kell: a táplálkozás, a dohányzás és az alkohol. Olyan programokat akar, amelyek ciklusokon áthúzódnak és hosszú távon keresnek megoldásokat ezekre a problémákra. Mindez nem csupán a magyar lakosság egészségének javítása miatt fontos, hanem azért is, mert az eddigi hozzáállás az Európai Unió rosszallását is kiváltotta már.
Az orvosi esküjére gyakran hivatkozó Mikola miniszterként is a beteg javáért akar tevékenykedni. Ám azt a kérdést, hogy milyen forrásból viszi keresztül elképzeléseit, általában ügyesen kikerüli. A Figyelőnek például azt mondta, hogy “nem forrásokból lesznek jó programok, hanem fordítva. Ha vannak támogatható elképzelések, akkor arra mindig lehet pénzt keríteni.” Az új minisztert az sem riasztja el, hogy a kétéves költségvetést decemberben elfogadta a parlament, s az minden tárca, így az Egészségügyi Minisztérium mozgásterét is hosszú időre behatárolja. Mikola abban reménykedik, hogy a költségvetési tartalékokból a társadalmilag fontos célokra mindig lehet találni elegendő forrást.
Illúziókat nem szabad kergetni, sőt az is kérdéses, hogy a ciklus végén bizakodó lesz-e a hangulat az egészségügyben. Pedig ezt ígéri Mikola, csakhogy ebbe már elődje bicskája is beletört. Emlékezzünk: kinevezésekor Gógl jelentős béremelést ígért az ágazatnak, most pedig sztrájkok közepette búcsúzott.