Ma már tulajdonképpen egyetlen érdemi kérdésben van döntési jogköre az Országos Munkaügyi Tanácsnak (OMT), az állami ünnepek miatti munkanap-változtatásokba szólhat bele – ezzel viccelődnek a társadalmi párbeszéd legfontosabb intézményének munkájában részt vevők. Főleg azóta, hogy a kormány ellenükben hozta meg döntését, miszerint jövőre 40 ezer, majd egy évre rá 50 ezer forint lesz a legkisebb havi munkabér összege.
VÁLTÁSIGÉNY. Bár az idézett megállapítás talán tulságosan is sommás, de az érdekegyeztetésnek és a társadalmi párbeszédnek – valóságos reprezentativitás alapján történő – átalakítására valós igény jelentkezik. A munkáltatói oldalon jelenleg kilenc szervezet található, ami egyrészről nagyon különbözik az Európai Unió gyakorlatától, másrészről pedig megnehezíti a kormány számára az egyeztetést. Az ugyanis irreális várakozás, hogy mindegyikükkel közös nevezőre jusson. És akkor még nem is beszéltünk a munkavállalói oldalról.
Éppen ezért fontos, mi történik a munkaadói oldallal, hogyan válik a magyarországi társadalmi párbeszéd intézményrendszere hasonlatossá az unió érdekegyeztetéséhez. Vagyis a legfelsőbb szintű munkában csak három-négy, a magyarországi vállalatok többségét reprezentáló csúcsszervezet vesz részt. A Stratosz (Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége) éppen ezért együttműködési megállapodást kötött a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ), amelynek célja – a költségek optimalizálása mellett – a folyamatos közös munkakapcsolat kialakítása és a szinergiák kiaknázása. Az együttműködés annak a felismerésnek az eredménye, hogy a társadalmi párbeszéd intézményi rendszere átalakulóban van, ezért a munkaadói szövetségeknek elkerülhetetlenül szembe kell nézniük az erős integrációval.
A két szervezet egyszer már megpróbálta az együttműködést, 1998 őszén fuzionálni akartak. Az egye-sülési közgyűlés azonban kudarcba fulladt, ami részben személyi ambíciókra vezethető vissza, másrészt a pillanat sem volt megfelelő. A munkaadói oldal konszolidációja azonban lassan, de biztosan még 1998-ban megindult, amikor is a gyáriparosok és a munkaadók szövetsége létrehozta a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségét (MGYOSZ). A Széles Gábor vezetése alatt álló szervezet, amely a hét elején tartotta közgyűlését, vitán felül a legbiztosabb anyagi alapokon álló munkaadói érdekvédelmi intézmény (ráadásul már szövetséget kötött az Iposszal).
Bár jelenleg kevés lehetősége van az érdekegyeztetés két oldalának arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányzati oldalra, az uniós csatlakozástól a helyzet megváltozását remélik a munkaadók. A négyszereplős brüsszeli társadalmi párbeszéd konszenzusos, ami annyit tesz, hogy a szakszervezeteket képviselő ETUC, illetve a két munkaadói szervezet, a CEEP és a UNICE nélkül nem lehet olyan rendelkezést hozni, amely érinti a munka világát. Ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy jóllehet az ország – még ki tudja meddig – csak vár a csatlakozásra, a munkaadói és munkavállalói oldalon már részt vesznek magyar szervezetek a munkában. A Stratosz tagja a CEEP-nek, amely szintén inkább az állami tulajdonú cégek szövetsége, a UNICE soraiban pedig a munkaadói oldal 8 szervezete tag, a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége révén.
TOLONGÁS. Még így is túl sok “reprezentatív” szervezet tolong a munkaadói oldalon, bár a kisvállalkozásokat tömörítő intézmény, a Kisvállalkozói Érdekvédelmi Szövetség (KÉSZ) összehangolja ezek cselekvését, ám ezen szervezetnek mind a négy tagja szavazhat.
A magyar érdekvédelmi gyakorlatot már számos kritika érte Brüsszelben (Figyelő 2000/38. szám), s a minimálbér egyoldalú felemelése csak újabb érvet szolgáltatott e vitához. Tény azonban az is, hogy a legitimációs hiányban szenvedő és túlontúl tagolt érdekvédelmi szervezeteket is kifogásolják Brüsszelben. Azt csak remélni lehet, hogy ha konszolidálódik a munkaadói oldal, akkor javul a magyarországi társadalmi párbeszéd minősége is.