Az újságírónak természetesen joga van hangot adni saját véleményének, a Teheti, hát miért ne tenné című szerkesztőségi cikkben (Figyelő, 2000/45. szám), a nézőpontot alátámasztó példákkal én azonban nem értek egyet. A kormány nem a Magyar Államháztartás Rt.-t irányítja, nagyon hosszú távú gazdasági stratégiai célok éppúgy vezérlik, mint politikai vagy szociális megfontolások. Például a Postabank küszöbön álló eladása esetében túl szűk látókörűnek érzem a menedzsment szemléletet. Ebben az esetben cél lehet egy olyan, magyar többségi tulajdonú óriásbank létrehozása, amelynek mérete alapján esélye lehet egy regionálisan jelentős “multinacionális” vállalattá válni. Az infláció csökkentése pedig – a cikkben sugalltakkal ellentétben – a kormány egyik fő feladata, tehát nem mondhat le róla kedvezőtlen külső körülmények között sem. A gázárak és BKV-árak visszafogásának emellett szociális célja is van, sőt a beavatkozás indokolható gazdaságpolitikai érvekkel is, hiszen mindkét esetben természetes monopóliumokról van szó, amelyeknek nem kell valódi versenytársakhoz igazítaniuk áraikat. A kormány tagjainak nem hivatali tevékenysége pedig véleményem szerint nem kapcsolódik a kormány gazdaságpolitikájához, az legfeljebb személyiségi jellemzőiknek “köszönhető”.
ANTAL KRISTÓF
okleveles közgazdász